A Tudaton Magazin a kezdetektől fogva egy szerelemprojekt. Azért jött létre, mert hasonló érdeklődésű emberek képesek voltak financiális érdek nélkül, a közösségi jó érdekében összefogni, hogy napi szinten adhassunk valami jót az olvasóinknak. Eközben egy gondolati erőmű is beindult, ahol a 15 fős csapattal közösen állítjuk össze a tartalmakat, és aktívan benne vagyunk, segédkezünk ezek létrejöttében a kezdetektől egészen a végéig – legyen bár ez egy szerzőnk írása vagy egy saját szerzeményünk. És persze mi magunk is olvasói vagyunk a magazinnak: érdeklődve figyeljük a csapat többi tagjának közreműködésével megjelent publikációkat.
Most három szerkesztőségi csapattagunk kedvencei következnek. Reméljük, számotokra is érdekes lesz, mi mentén válnak a szerkesztőség számára kedvessé, érdekessé, fontossá bizonyos írások. És persze várjuk a hozzászólásaitokat, nektek mi volt a kedvenc olvasmányotok itt a magazinnál!
(Sós Dóra Gabriella, főszerkesztő)
Mácsadi Anni besztof
Mácsadi Anni szerkesztőnk egyértelműen a holisztikus szemlélet jegyében él, alkot, gondolkodik. A szerkesztőségi értekezleteken mindig ő az, aki millió ötlettel veti bele magát az ötletbörzékbe, és minden anyagát komoly kutatómunka előzi meg.
„Az általam írt cikkek közül nehéz volt választani. Nagyon szerettem a felelős állattartást taglaló írást:
…vagy a Zaka Dórival közösen írt, bombasztikus anyagunkat a műanyagmentességről:
A legkedvesebb számomra mégis a Rivière Zsuzsival készült, kétrészes interjú volt:
Zsuzsi egy számomra minden szempontból hiteles személyiség, aki megjárta a saját mélységeit, járja az útját, és a tudomány és sámánizmus területén lavírozik, létrehozva egy olyan hiánypótló szegmenst, amire szerintem napjainkban a legnagyobb szükség van. Nem misztifikál, de nem csak a tudományos konzervativizmus a terepe. Egy ilyen egyensúlyi állapotot visszatükrözni pedig nagy örömömre szolgált. Remélem, sikerült átadnom az anyaggal azt, amit én (utólag is hálásan megköszönve) kaptam tőle.
Szerkesztőként mindig kihívás az adott anyagokkal dolgozni, mert vagy nem értek egyet a tartalommal, vagy másképp csináltam volna magát az anyagot, de nem szabad hagynom, hogy ez lenyomatot hagyjon más írásán. Az értékek közlését kell figyelnem. Ha ez megvan, nekem már csak egy mentori szerep jut. A „csak” persze túlzás, hiszen ez egy nagyon fontos szerep, a végső matéria születik meg általam úgy, hogy a cikkíró személyiségét és a szöveg tartalmát maximálisan tiszteletben tartom. Minden szerzőt kedvelek, és hatalmas élmény velük dolgozni. Szuper anyagokat hoznak össze, remekül ötletelnek, és érzem bennük az alkotói energiát, az értékteremtést.
Amikor megkaptam Mogyorósi G. Ilona (becenevén: Süti) Scrapcoaching cikksorozatának szerkesztését [amely mára már 7 részből áll – a főszerk.], kicsit megijedtem, hiszen Dóra korábban már kiépítette a szerzővel a szenzitív kapcsolatot. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy második „feleség” egy öttagú családban. Egy közös, online eszmecsere után viszont minden félelmem elszállt, Süti a pörgésével és közvetlenségével pillanatok alatt a társává tett. Persze tűnhet a legkisebb ellenállás elvének az, hogy az ő anyagait azért szeretem szerkeszteni, mert gyakorlatilag nem kell. 🙂 Minden vessző a helyén van, a gondolati szálak stabilan felépítettek, kerekek, egyszerűen nincs mit hozzáadni, a képei és azok elrendezése profi – ez a csaj tudja, mit akar, és meg is csinálja. A végeredmény pedig szuper és lebilincselő, tökéletesen egyedi. Ezt szerkeszteni megtiszteltetés.
Kedvenc Tudatonos cikkeimként a fitoterapeuta vénám miatt természetesen Méhész Ádám cikkeit említeném. Ez itt a júliusban gyűjthető gyógynövényekről szól:
Rendkívül összeszedett a srác, nagyszerű vezetése van az írásainak, informatív, értéket adó szufficittel zár.
Nálam a dobogó második fokán, épphogy nem elérve az aranyérmet, Gyurics Gergely cikke áll, ahol a feminizmusról és a férfiak kapcsolatáról ír:
Ebben az írásában kihangsúlyozza, hogy a nők problémáival foglalkozni nem azt jelenti, hogy a férfiakéval nem kell, vagy ez elnyomó attitűd lenne. Napjaink számomra undorító, de egyre nagyobb teret hódító „cancel culture” magatartása ellen fellépni minden fórumon kötelesség, mert egy eltérő vélemény nem szabad, hogy törölve legyen, csak azért, mert az más, ad absurdum negatív, nem cuki, mézes-mázos, esetleg kellemetlen kérdéseket vet fel. A szélsőséges nézetek vizeiről rángathatja vissza az olvasót, ami szerintem példaértékű, szerettem olvasni.”
Szentgyörgyi Flóra besztof
Új szerkesztőnk, Szentgyörgyi Flóra mottója: „Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”
Szabó T. anna
„Miért Saáry Lilla Mire vágyom igazán? című írását választottam kedvenc olvasmányomként?
Mert úgy vélem, a cikk remek kezdeményezése egy olyan témának, amiről érdemes többet beszélni, és az embereket elfogadásra, nyitottságra serkenteni. Jó ötletnek tartom a cikkben megjelenő listákat „a társadalmi szempontból megengedett szexuális viselkedésről” és azokról, amelyek „a bűvös körön kívül esnek”. Ezek összeszedettebb szerkezetet, figyelemfelkeltőbb mondanivalót kölcsönöznek. Ha a cikk eljut azokhoz az olvasókhoz, akik bizonytalanabbak a saját vágyaikat és igényeiket illetően, akár utat is mutathat nekik, éreztetheti velük, hogy nincsenek egyedül.”
[Saáry Lilla azóta olvasói kérdésekre is felelt, ebből külön cikk is készült. – S. D. G.]
Szukits Évi besztof
Szukits Évi szeret a háttérben munkálkodni, de ez ne tévesszen meg senkit: ő a cikkeink legfőbb propagálója, a legnagyobb közös gondolkodónk, aki empatikusságával és rendszerszemléletével minden nap lenyűgözi a csapatot.
„Volt pár egymást követő év, amikor többször is eljutottam Törökországba. Elsősorban nagyvárosokba utaztunk. Viszont ezt a beszámolót olvasva még csak elképzelni is izgalmas, hogy milyen lett volna akkor kicsit bepillantani a yayla életmódba. Zsúfolt városból a zsibongó faluba – milyen különösen ismerős érzés!
Már az írás elején olyan a hangulat, hogy nekem is jut eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat. Bizonyos értelemben én is kétlaki életet élek már hosszú ideje. Ismerős érzés otthonról hazautazni. Habár a szülőfalumat dombok és völgyek jellemzik, jelenleg pedig a Kelet-Alföld síkabb vidékén élek, mégis valami különös megnyugvással tölt el, ha hegyvidéken járok. Dalma mondatait olvasva még a török kávé bódítóan karcos ízét is érzem a torkomban.”
Reméljük, tetszett az összeállításunk! Írd meg te is, mi volt a te kedvenc Tudatonos írásod!
Sós Dóra Gabriella összeállítása
(Kiemelt kép: Ike louie Natividad fotója a Pexels oldaláról)
