A Tudaton Magazin nem a legolvasottabb életmódmagazin – csak áprilisban leszünk egyévesek, és sokan talán nem is gondolnák, milyen nehéz láthatóvá válni az internetes zajban. Aki közreműködik benne szerkesztőségi szinten vagy szerzőként, az messze elkerüli a szenzációjahászást és a kákán is csomót kereső pesszimizmust. Ez egy tudatos döntés részünkről – igyekszünk egy olyan kis sarkot kialakítani az interneten, ahol jó érzéssel lehet elidőzni, esetleg viszel is valamit innen útravalóul.
És amit még tudni kell rólunk: megbecsüljük az olvasóinkat. Szeretjük, ha hozzászólnak a cikkekhez, és azt is, ha az arctalanságtól kilépve valamilyen együttműködésbe kezdünk. Így történt, hogy megkerestük Facebook-oldalunk 2000. kedvelőjét, Kovács Imrét, és feltettünk neki pár kérdést, hogy jobban megismerhessük.
S. D. G.: Honnan származol, hol élsz most?
K. I.: Gödön születtem, itt is élek.
S. D. G.: Azt hallja az ember, hogy Kovács Imre, és biztos eszébe jut egy ismerőse. Vicceltek-e meg téged a családneveddel, és ismersz-e más Kovács Imrét?
K. I.: Jaj, rettenetes volt, a gyermekkorom kb. abból állt, hogy „Imre, vigyázol a biciklimre?”, hisz mint tudjuk, ez ezredszerre is nagyon vicces… Természetesen ismerek további, ilyen ritka névkombinációval megáldott személyeket, akár a szomszédos utcában is.
S. D. G.: Milyen karriervonalat jártál be eddig? Mire vagy a legbüszkébb az eddigi előremeneteidből?
K. I.: Karriervonal… inkább hibahalmaz. Egész elfogadható pozíciókat töltöttem be jónevű cégeknél. Ám egy szép nap megcsömörlöttem a taposómalomtól, és szabadságra vágytam. Elvállaltam egy nagyfokú mobilitással és kötetelen munkaidővel járó állást. Egy jó darabig élveztem, de amikor visszavágytam, akkor szembesültem a ténnyel, hogy ha egyszer kikerülsz a „körből” , akkor nincs visszaút. Szóval épp egy olyan életet élek, amit nem érzek teljesen a magaménak.
S. D. G.: Mi az a tulajdonság, ami nagyon jellemző rád?
K. I.: Egyet biztosan tudok: görbe tükröt tartok az emberek elé, amiben megláthatják a visszásságokat. Aki erre fogékony, az veszi is a lapot… aki nem, nos, ő megsértődik. Megosztó személyiség vagyok, tudatosan.
S. D. G.: Mi az, amiben úgy érzed, hogy különbözöl a nagy többségtől?
K. I.: Zavar, ha nem tudok élni a lehetőségekkel, kell, hogy fejlődjek. Minden körülmény adott, hogy emeljük a saját nívónkat, mégis sokan azzal töltik napjaikat, hogy írástudatlan, hiányos fogazatú embereken nevetgélnek fura csoportokban. Gyerekkoromban irigyeltem, ha valaki beszél adott nyelveket. Bár már tettem azért, hogy felzárkózzak, még mindig frusztrál, ha összefutok valakivel, aki például négy nyelven beszél. Sajnos sosem érzem magam elég jónak, ha olyannal hoz össze a sors, aki többet tud nálam. Elég diszkrét vagyok. A harmadik, amit kiemelnék, az az, hogy számomra létező fogalom a betyárbecsület.
S. D. G.: S ha már az egyéni fejlődés szóba került – mi a taktikád e téren?
K. I.: Elsősorban magamat próbálom meggyőzni, hogy az álmaim egy része megvalósítható. Apró lépésekkel haladok, lassan emelve a tétet. Szigorúan könnyen realizálható tételekkel kezdek.
S. D. G.: Említetted, hogy írsz. Mi jellemzi az alkotási folyamatodat?
K. I.: Sokszor elkap a félsz, hogy ezt már valaki valamilyen formában esetleg megalkotta. Rendszerint a fióknak írok, épp ebből az állapotból szeretnék kilépni. Emlékeket, élethelyzeteket fűzök össze, illetve dalszövegekkel próbálkozom.
S. D. G.: Ha azt mondom, hogy a kommunikáció ember és ember közötti híd, akkor mi jut erről eszedbe?
K. I.: Bármikor megépítek hidakat emberek között, kisujjból megoldom. De utána már nekik kell karbantartaniuk azt.
S. D. G.: Mi az, ami téged mozgat?
K. I.: Nyomot hagyni, nem csak úgy elmúlni, mintha itt sem jártam volna. Hozzájárulni valami színvonalasabbhoz. Hozzátenni a magamét. Vegyünk például egy szemészorvost, aki képes visszaadni az embereknek a látásukat. Elég nagy szó, nem? Hozzá képest kissé ciki, ha valaki a kanapén ülve tölti ki az idejét…
S. D. G.: Van olyan emberi tulajdonság, amit ki nem állhatsz?
K. I.: Nem ítélkezem, mindenkinek megvan a maga története. De az agressziót nem tolerálom.
S. D. G.: Mit kívánsz az élettől?
K. I.: Szeretném látni, hogy bármit is teszek, annak van értelme.
