S. D. G.: Láttam, hogy a Móra Kiadónál dolgozol irodalmi szerkesztőként. Szerintem sokakban felmerül ilyenkor: Hogy lesz valakiből szerkesztő? Mit csinál pontosan? Miként zajlanak a munkanapjai? …Hogy zajlik a te napod?
U. Sz.: Szerkesztőként dolgozni olyan, mint magadra ölteni egy láthatatlanná tévő köpenyt. Akkor végzem jól a munkám, ha egyetlen egy olvasónak sem jut eszébe föllapozni a könyv kolofonoldalát, hogy megnézze, „Ki a csuda szerkesztette ezt a kötetet?!” Egy kiadvány születése fölött bábáskodni épp ezért sok alázatot és kompromisszumot igényel, különösen egy saját fejlesztésű könyvnél, mint például az Amikor a kukák világgá mentek.
Ott úgy kellett 24 szerzővel és 12 grafikussal egyeztetnem, hogy egyikük alkotói szabadságát se sértsem meg, de közben az én elképzelésem is megvalósuljon. A külső szemlélő számára a szerkesztői munkából csak annyi látszik, hogy ülök a gép előtt, püfölöm a billentyűzetet, és időnként megkérdezem a szerkesztőtársaimtól, hogy szerintük ez így vagy úgy hangzik-e jobban.
S. D. G.: Szépíróként is aktív vagy. Mesélnél arról, hogy mit jelent számodra az alkotás, mi jellemzi a stílusod, és mi szokta meghatározni a témaválasztásaidat?
U. Sz.: A szerkesztés és a terápiás munka mellett az utóbbi években alig van időm írni. Illetve nem is az időről van szó, hanem arról a tudatállapotról, amelyben írni tudok. Mert hiába lenne mondjuk másfél szabad órám délután, egyszerűen nem lehetséges a szerkesztői vagy a terapeuta üzemmódból gombnyomásra átváltani az írós „üzemmódba”. Lassan azért mégis összejön egy kötetnyi novella, amelynek főhősei mind magányos emberek. Olyan nők, akiknek eljött egy fordulópont az életükben.
Ez a három dolog foglalkoztat hosszú ideje: a magány, a női életutak és a változás.
Nem véletlen, hogy ezek közül kettőnek tematikus csoportot is szenteltem.
Bach Máté fotóssal egy időben együtt csináltátok A pesti nő című blogot, ahol interjúkat készítettél. Itt milyen tapasztalatokat szereztél?
2011 végén jöttem haza egy év után Szicíliából, a kinti plusz tizenöt fokból a mínusz tizenötbe. Kemény periódus volt, ezért tulajdonképp egyfajta terápiás lehetőségként csaptam le Máté, a zseniális fotós ötletére, amelynek központjában a budapesti nők álltak. Én javasoltam, hogy készítsünk a képek mellé interjúkat, kitaláltam a honlapot, és a dolog beindult. Nagyon hiányzik mindannyiunk életéből a generációk és a különböző területek közötti párbeszéd. A legfőbb tapasztalatom az volt, hogy mindenki érdekes és különleges. És ugyanezt tapasztalom a csoportjaimban is. Az őszinte figyelemben – ami talán a legnagyobb ajándék, amit egy embernek adhatunk – egyszerűen felragyog a másik.
S. D. G.: Térjünk rá a Mitikus nőkre! Ezt az önismereti csoportot szeptember elején indítod majd (további részletek az interjú végén). Amikor július végén olvastam egy ehhez kapcsolódó, előzetes kiírásodat, sok kérdés felmerült bennem.
Részlet:
„Azt már régóta tudtam, hogy szeretnék egy női önismereti csoportot indítani, de sokáig ellenkeztem, mert csak azt tudtam, hogy mit nem szeretnék. Nem szerettem volna olyan foglalkozást indítani, ami ‘felszabadítja a nőiséget’, és alapvetően a külsőségekkel foglalkozik. Nincs ezekkel semmi baj, csak engem az önismeret érdekel.
A Pesti nő interjúi óta tudatosabban figyelem a nőket, és ahogy az évek telnek, egyre inkább látom, tapasztalom, hogy mennyiféle lehet a nőiség. Hogy milyen kemény harcok és drámák vannak egy mosoly mögött. Hogy vannak bizonyos törvényszerűségek, amióta világ a világ, és sokkal könnyebb velük megküzdeni, ha tudjuk, hogy ez milyen mintázatból fakad.”
S. D. G.: Szóval a kérdésem a következő: mi az a fajta foglalkozás, amiről azt gondolod, hogy „felszabadítja a nőiséget”, de alapvetően a külsőségekkel foglalkozik?
U. Sz.: Vannak például olyan táborok, képzések, ahol azt ígérik, hogy előcsalogatják belőled a nőt. Ráadásul, ha elolvasod a kurzusok leírását, akkor szembeötlő, hogy vagy az ősanyát, vagy a szexistennőt akarják belőled előhozni, holott a nőiség ennél jóval sokszínűbb. Nem akarok senkit sem megsérteni, és az az igazság, hogy még egyetlen egy ilyen táborban sem vettem részt, de az instant, hétvégi megoldásokban nem hiszek. Lehetnek persze villanásnyi megélések, azonban ezek nem hoznak tartós változást. Ez olyan, mint amikor kisminkel, felöltöztet egy stylist stáb, egy fotós pedig előnyös megvilágítással készít rólad néhány jó képet, de aztán visszaadod a ruhát, hazaérsz, lemosod a sminket, és minden ugyanúgy folytatódik. Az, hogy valakiben milyen elfojtások, blokkok, tudatalatti működések vannak, összetett múltra tekint vissza, amelyet egy szakember segítségével kell feltárni.
Az én csoportom nem ígéri azt, hogy aki részt vesz a 10 alkalmon, az a végén igazi NŐ lesz. Az én célom tükröt tartani, és megmutatni, hogy mennyiféle oldala és megélése lehet az életnek. Az irodalmi szövegek elősegítik az érzelmi azonosulást, de alapvetően ezek a csoportok gondolati síkon visznek tovább. A másik nagy erőforrás a csoport erejében van, amely valóban nagyon támogató, felszabadító, gyógyító. Ezért is szívügyem az önismereti csoportok létrehozása, ahol őszinte, mély és tartalmas találkozások jönnek létre.
S. D. G.: A közzétett kiírásban ez olvasható: „A Mitikus nők önismereti csoport célja, hogy ősi mintákon, mitológia archetípusokon keresztül járjuk körbe a nőiséget. Egy-egy görög istennőt azonban nem mítoszok olvasásával közelítünk meg, hanem olyan kortárs, szépirodalmi alkotások segítségével, amelyek hasonló minőséget, problémákat képviselnek, mint egy mítosz. A feldolgozott művek között lesz mese, vers és novella is, emellett pedig minden alkalommal röviden összefoglalom az adott archetípushoz köthető minőségeket és jellemzőket.” Kifejtenéd, hogy a mítosz, a mitológia, a mintázatok, archetípusok szerinted miként függnek össze, és hogyan válnak magyarázó erejűvé, hogy aztán az önismeret vagy a világértés elmélyítéséhez vezessenek?
U. Sz.: Jungnak köszönhetjük az archetípusok reflektorfénybe helyezését. Ezek az ősképek a tudatalatti strukturálást szolgálják. Amire pedig van nevem, az már megfoghatóbb, megérthetőbb, sőt, akár változtatni is tudok rajta. Antalfai Márta is ezt a jungiánus vonalat vitte tovább, és rengeteget tanultam ebből a munkájából, amelyet a csoportjaimban is alkalmazok. Továbbá egy amerikai pszichológusnő, Jean Shinoda Bolen népszerű, ám nagyon megvilágosító erejű könyveiből is sok inspirációt merítettem.
Tudatosan csak akkor lehet valami felé fordulni, ha kellő ismeretekkel rendelkezem. Tudni például azt, hogy minden női életszakasznak feladata és szépsége van, igencsak felszabadító egy olyan korban, amikor még mindig nagyon erős a fiatalság kultusza. Tudni azt, hogy például egy Artemisz-féle nő miért érzi magát rosszul egy túl korai házasságban, míg egy Hesztia-típusú nő miért fürdik ebben, ugyancsak megvilágosító erejű. Ezek az ősképek példát mutatnak nekünk, tanulságokat, amelyeket ismerve okolhatunk és szabadabban dönthetünk.
Ez az egyik legfontosabb célom: bemutatni, hogy mennyiféle döntési lehetőség van, még ha bizonyos törvényszerűségek meg is határoznak minket.
„Rohanj lassan.”
Popper Péter
S. D. G.: Azt tapasztaltam, hogy az egyensúly kialakítása a mindennapjainkban különösen nagy kihívást jelent a legtöbbünknek. Eleve nehéz megtalálni a helyes arányt munka és a magánélet között, kialakítani a határainkat másokkal szemben, vagy épp odafigyelni testünk, szellemünk igényeire. Te is tapasztalsz hasonló kihívásokat? Hogy éled meg ezeket?
U. Sz.: Az én nagy kedvencem, Popper Péter mondta azt (is), hogy „Rohanj lassan.” Én is valahogy így élek. Hétköznaponként sokszor reggel 8-tól este 9-ig dolgozom, de ez most egy ilyen életszakasz. Hétvégenként viszont igyekszem tényleg offline lenni. Van egy présházam a Somlón, ahol nagyon jó elbújni, olvasni, naplót írni, biciklizni, csendben lenni, sétálni a kutyával póráz nélkül.
S. D. G.: Milyen prioritások és célok szervezik az életed? Milyen stratégiáid vannak, hogy kihozd a legjobbat magadból? Egyáltalán fontos az, hogy az ember erre törekedjen? Vagy milyen célokat tűztél ki magad elé az önfejlesztés terén?
A prioritás és a stratégia szavak számomra ijesztőek. Hozzáállást használnék inkább helyette. Egyre fontosabb, hogy értékes dolgokat hozzak létre, de ugyanígy keresem az értékes találkozásokat, helyeket, helyzeteket is. Ilyenkor időnként beköszönt a boldogság is, de ez például soha nem volt életcélom, mint ahogy az önfejlesztés sem. Ez olyan mintha a dolgok elébe akarnék menni, mintha nem lennék már most is elég, oké, így, ahogy vagyok. Természetesen a hibáimmal és a sérüléseimmel együtt. Pedig dehogynem. Elnézést, hogy ennyit lovagolok a szavakon, de egy szerkesztő, pláne, ha ír is, ilyen. Viccet félre téve, azt tapasztalom, hogy a léleknek van egy saját tempója, amit nem lehet siettetni. Tanulni, új dolgokat kipróbálni szeretek, a saját önismeretemen évek óta dolgozom egy terapeutával, célom pedig rengeteg van, csak győzzem energiával!
Mitikus nők
10 alkalmas, irodalomközpontú önismereti csoport a mitológiai archetípusok tükrében Ughy Szabina vezetésével
Jelentkezési határidő: augusztus 30.
A Mitikus nők önismereti csoport célja, hogy ősi mintákon, mitológia archetípusokon keresztül járjuk körbe a nőiséget. Egy-egy görög istennőt azonban nem mítoszok olvasásával közelítünk meg, hanem olyan kortárs, szépirodalmi alkotások segítségével, amelyek hasonló minőséget, problémákat képviselnek, mint egy mítosz. A feldolgozott művek között lesz mese, vers és novella is, emellett pedig minden alkalommal röviden összefoglalom az adott archetípushoz köthető minőségeket és jellemzőket. Ezt az anyagot az órák végeztével a csoporttagok rendelkezésére bocsátom.
TÉMÁINK:
1. „A nő: az ember.” – A bennünk lévő animus jelentősége (szeptember 7.)
2. Kislányból érett nő – Az életszakaszok megélése és meghaladása (szeptember 14.)
3. Artemisz – Az öntörvényű nő (szeptember 21.)
4. Athéné – A bölcs stratéga (szeptember 28.)
5. Hesztia – A házitündér (október 5.)
6. Héra – A férje felesége (október 12.)
7. Démétér – „Lányom nélkül soha” (október 19.)
8. Perszephoné – Az alvilág úrnője (október 26.)
9. Aphrodité – A szépség élvezete (november 2.)
10. „E női tájban mit tegyek?” – Hogyan váljunk saját mítoszunk hőseivé? (november 9.)
További információ: Könyvtükör Facebook-oldal
Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella
Attila Piller
2021/08/22 at 07:01
Kőszőnőm, ⚘ Nemrég
szint ugyanezeket kérdeztem, megkaptam a választ!
Sok sikert! 😊🧙♀️