Mikroműanyag-szennyezés, túlfogyasztás, üvegházhatás, tengerszint-emelkedés, túlnépesedés, járvány, klímaszorongás. Kezelhetetlen mennyiségű aggódnivalója van annak, aki az elkövetkező harminc, negyven, ötven, hatvan évben a Földön tervez élni.
Mikor egy megoldhatatlan problémákkal teli vödör borul az ember fejére, érthető reakció mind a tagadás, mind a kétségbeesett cselekvésképtelenség.
Ha azonban ezen túl van az egyén, az elfogadás útjára is léphet. Mondhatja például azt, hogy „Nem engedhetem meg magamnak, hogy a megtehető apró lépéseimet alábecsüljem, mert úgyis itt kell lennem, mikor a baj bekövetkezik.”
„Olyasmi ez, mint hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élet-halál harcot kell vívnia, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de […] ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon.”
J. K. Rowling
És a beletörődött elfogadás állapotában az ember már nem fogja méricskélni, hogy elég-e, amit ő tesz, vagy amit mások tesznek, csak tőle telhetően a legjobban, higgadtan teszi a magáét.
Kezdetnek természetesen a legkézenfekvőbb a magunk háza táján szétnézni. A szemét, amit megtermelünk, talán csak csepp a környezetszennyezés tengerében, de mégis az első kézzel fogható dolog, ami fölött felelősségünk van. Ha szeretnénk kicsit tisztábban látni, mekkora a baj a hulladékgazdálkodás terén globálisan, érdemes elolvasni Hadházy Sára Dumpster diving: A kukabúvárkodás elmélete és gyakorlata című cikkét, melyben feltárja, hogy mekkora nagyságrendű élelmiszer végzi a szemétben a fejlett világban.
Kép: Tom Fisk (Pexels.com)
Ha kicsit továbbmegyünk, érdemes megnézni, hogy a szelektív hulladékgyűjtéssel hogy állunk. Ezt ma már szinte minden állampolgár űzi valamilyen szinten, de mindig maradnak körülötte kérdések. Zaka Dóra Szelektív hulladékgyűjtés – haladó szint című cikkében megválaszolja őket.
Ha a szelektív szemétgyűjtéssel haladó szintre emelkedtünk, szembesülhetünk vele, hogy a helyes szelektálás bizony pluszmunka, ha tényleg mindent alaposan elkülönítünk; egyszerűsíthetjük az életünket, ha elkezdjük csökkenteni a szeméttermelésünket. Zaka Dóra és Mácsadi Anni közösen a műanyagmentes július alkalmából megismertették olvasóinkat a hulladékcsökkentés alapelveivel: Csökkent, újrafelhasznál, újrahasznosít: nőj fel a szemetedhez!
Kép: Alex Fu (Pexels.com)
Ha az alapelveket már ismerjük, ideje rátérni a gyakorlatra. Ádám Eszter Én, a környezettudatosság egyéni harcosa című cikkében hulladékmentes, ökotudatos ötleteket oszt meg velünk, és kitér arra is, hogy hosszú távon miért is hasznos ez.
Ha a szemétmentességhez vezető út első lépéseit már megtettük, talán már elég nyitottsággal állunk a témához, hogy kényes témákat is érintsünk. A menstruációs termékek használtan veszélyes hulladéknak minősülnek, helyette érdemes megfontolni az újrahasználható eszközök használatát. Az intimkehelyről pofa nélkül című cikkünkben összefoglaltuk a tapasztalatainkat az egyre népszerűbb menstruációs segédeszközről.
Aki pedig igazán nagy előrelépést szeretne tenni, érdemes megbarátkoznia a komposztálással. Rengeteg zöldhulladék kerül a kommunális szemétbe, ami a szeméttelepen csak elrohad, pedig értékes tápanyagot nyújthatna a talajnak. Ezt városi környezetben a legnehezebb kivitelezni, de ha elolvassátok interjúnkat Udvarnoki Tündével, a Com-Pot agyag beltéri komposztáló edények megalkotójával, egyszerűbbnek tűnhet a feladat. Ne legyen a kertes házak kiváltsága: komposztáljunk beltérben is!
Kép: Hubpages.com
Aki már rálépett egy fenntarthatóbb életútra, művészi környezettudatos prózai művekben is inspirálhatja kortársait az ökológiai egyensúly fontosságára. Magyar Dániel Extracsípős című novellája a beszűkült látókörű, elképzelt, sztereotipikus fogyasztó számára tart görbe tükröt, míg a Tudaton-pályázat irodalmi kategóriájának nyertes alkotása, A zacskó című novella Guti Csabától a hulladék útját követi nyomon egy gazdag természeti környezetben. A Tudaton-pályázat irodalmi kategóriájának második helyezettje, Harka Sára Szelektív című művében egy szeretnivaló gyermekkaraktert állít szembe a jelen cselekvőképes, de cselekedni csak látszólag hajlandó felnőttjeivel.
„Ha gondoskodunk a természetről, a természet gondoskodik majd rólunk.”
David Attenborough
Szerző: Széplaki Berta
Kiemelt kép: Mumtahina Tanni (Pexels.com)
