Önismeret a normák fogságában

Nem elég, hogy önmagunk számára is igen talányosak vagyunk, itt van még nekünk egy közeg, a tér és hely, ahol élünk...
Környezet szerepe az önismeretben - kiemelt kép

Arra a látszólag pofonegyszerű kérdésre, hogy „Ki vagyok én?”, nem is olyan könnyű válaszolni. Néha nem is lehet. Hogy miért? Számtalan okból.

Túl sok minden rajzolgatja ezt a képet. Ott van például a genetika. Már eleve hozunk magunkkal egy batyut, telis-tele mindenféle tulajdonsággal, amiket kénytelen-kelletlen viselnünk kell. Aztán a kontextus. Egyáltalán nem mindegy, hogy bizonyos tulajdonságaink milyen szituációban kerülnek elő.

Lehet, hogy Te is voltál már olyan helyzetben, amikor meglepődtél saját magadon: vagy felül-, vagy alulmúltad azt a képet, amit az évek során kialakítottál magadról.

Környezet és önismeret - ki vagyok én?
Ki vagyok én? A válasz nem mindig könnyű. Kép forrása: Sarah_Loetscher / pixabay.com

Rosszabb esetben megdöbbensz a reakcióidon, magad alá kerülsz, és képtelen vagy megemészteni a történteket. De végződhet happy enddel is a dolog. Ilyenkor szárnyakat kapsz, és azt mondod: Hm, ez nem volt semmi, hát erre is képes vagyok! Ugyanaz az ember más-más időpontokban jobban különbözhet önmagától, mint másvalakitől – mondja ezzel kapcsolatban egy spirituális vezető.

Na, és itt van nekünk a környezet, amiben élünk. Ez aztán az igazi szabómester.

Nem is gondolnád, milyen mértékben szabja-férceli azt a „remekművet”, ami a személyiségedként realizálódik.

A tudomány ma képes arra, hogy őssejtből klónozzon embereket: ebben az esetben minden ugyanolyan lesz; egyforma haj, szem, alkat. Minden. Épp, mint az a bizonyos két tojás. De! Teljesen más személyiség kerekedik ebből a két tojásból attól függően, hol kelnek ki.

Környezet és önismeret - ki vagyok én?
Egyforma, de mégis más. Kép forrása: Karolina Grabowska / pexels.com

Az ember önkéntelenül is igyekszik hozzáidomulni ahhoz az általános elképzeléshez, amit róla alkotunk

– írja Eric Knight Légy hű magadhoz című regényében. Ezt a jelenséget a pszichológia is ismeri. Robert Rosenthal kísérlete roppant tanulságos és elgondolkodtató: kiderült, hogy pozitív elvárások sugalmazása javít a tanulók iskolai eredményein. Ezek alapján némi leegyszerűsítéssel azt mondhatnánk: tételezz fel jót arról, akit jónak akarsz látni. Azt szintén igazolta a pszichológia, ami egyébként hétköznapi tapasztalat is, nevezetesen, hogy egy ember specifikus, domináns vonása meghatározhatja a róla alkotott kép egészét. Nehéz elhinni? Akkor tégy egy egyszerű kísérletet! Figyeld meg, kire mosolyogsz hamarabb az utcán! Egy szép, esztétikus teremtésre, vagy egy csúf, ijesztő alakra? Na, ugye!

De itt még nincs vége! Az emberi befolyásolhatóság igazolására számos kísérletet kreáltak. Egyikük egyforma hosszú vonalakat húzott kártyákra. Aztán megkérdezte: Látjátok az egyforma vonalakat? A válasz nem az volt, amit a józan ész diktál. A kísérleti személyeket ugyanis eltérítette egy beépített ember. Ő határozottan azt hangoztatta és sugallta, hogy márpedig azok a vonalak nem egyenlő hosszúak. A többi pedig bevette. Nem hittek saját szemüknek, inkább hittek a másiknak. Hát, ilyen az ember. Ilyenek vagyunk.

A tudomány azt mondja erre illedelmesen, hogy az ember befolyásolható, a köznyelv meg némi malíciával, hogy birka.

A reklámok egyébként remekül kiaknázzák a befolyásolhatóságot. Minél többet és minél többen dicsérnek egy terméket, annál kelendőbb lesz. Akkor is, ha pocsék. Az emberek hajlanak a másik véleményének elfogadására. Ha együtt akarsz működni a többséggel, és ha ódzkodsz az ellenkezéstől, utálod a konfrontációt, akkor nem is tehetsz mást. Minél inkább idomulsz a normákhoz, annál inkább leszűkül a konfliktusaid köre.

Környezet és önismeret - ki vagyok én?
A normákhoz való igazodás segíti a konfliktusok elkerülését. Kép forrása: Michelle Leman / pexels.com

Ebből a rögtönzött példatárból is látszik, nem könnyű annak, aki az önismeret rögös mezejére lép. Nem elég, hogy önmagunk számára is igen talányosak vagyunk, itt van még nekünk egy közeg, a tér és hely, ahol élünk, mindenféle nyűgjével, ármányával és gonoszkodásával együtt.

Elvárásokat támaszt velünk szemben, megfelelési helyzetekbe kényszerít, befolyásol, manipulál, farigcsál, alakítgat a mindenkori társadalmi normáknak és sablonoknak megfelelően.

Azonban némi vigasz (vagy épp szomorúság? Döntsön mindenki saját nézőpontjának és önismeretének megfelelően) ebben a beláthatatlan útvesztőben, amit Levi orosz pszichiáter fogalmazott meg egyik könyvében:

„…minden ember összehasonlíthatatlanul több, mélyebb, átfogóbb annál, mint amit önmagából megnyilváníthat.”

Bálint Vera írása

Kiemelt kép forrása: geralt / pixabay.com