Kevés olyan ember van, akinek megadatik, hogy olyan életet éljen, amire azt szokás mondani, hogy akár többel is felér. Nopcsa Ferenc báró élete ilyen volt: az első magyar paleontológus nemcsak számos országba utazott el, hanem kémkedett, gépet térített el, sőt még albán király is szeretett volna lenni.
Nagyapja rossz hírét nem viselte túl jól, a vehemens arisztokrata magát Jókait látogatta meg revolvere társaságában, hogy hagyja békén a Nopcsa család múltját.
„Azt mondhatjuk, hogy az első hadifényképészek egyike. Ha jól megnézzük a kiállítást, megfigyelhetünk stratégiai fotókat: hidakat, völgyeket, különböző településeket, hivatalos személyek csoportját, ami mind összefüggésbe hozható a törökök elleni kémkedésével, amit az Osztrák–Magyar Monarchia szolgálatában végzett” – magyarázta Gina Boda történész, a dévai múzeum munkatársa. (Forrás: Krónika Online)
Nopcsa Ferenc szenvedélye egészen ámulatra méltó, élete kész kalandregény, tudományos kutatásai pedig ma is értékállók.
Forrás:Cultura.hu
Nopcsa Ferenc 1877-ben született Déván. 9 évesen Bécsbe került, a Mária Terézia által létrehozott legkiválóbb iskola, a Theresianum diákja lett.
Nagyapja, a Hunyad vármegyét másfél évtizedig igazgató Nopcsa László ihlette Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének negatív főhősét, Fatia Negrát (akinek a könyvben Hátszegi Lénárt volt a neve, Hátszeg pedig a Nopcsák birtoka volt).
A történeten Nopcsa Ferenc annyira felbőszült, hogy saját maga kívánta ezt tisztázni. A források szerint:
„Felkereste Jókait a lakásán […], maga elé tette revolverét, azután felszólította, fejezze be a regényt, a Nopcsa-családnak pedig hagyjon békét. A meghökkent író váltig bizonygatta, hogy merő kitalálás az egész, de Nopcsa nem engedett. Mit volt mást tenni, Jókai megígérte, hogy hamarosan befejezi a regényt, csupán néhány napi haladékot kért, mert – amint mondotta – töltött pisztoly előtt mégsem lehet regényt írni. Szavának is állott. Azért van olyan kurta-furcsa vége a Fatia Negra történetének.” (Forrás: Index.hu)
A paleontológia egészen fiatalon érkezett az életébe, ifj. Nopcsa Ferenc ugyanis 18 évesen, 1895-ben találta az első dinoszauruszcsontokat a család szacsali kastélya mellett.
A fiatal báró érdeklődése hamar a paleontológia felé fordult. A férfi 1897-ben egy kis terjedelmű publikációban besorolta a talált – mint később kiderült, kréta kori – leleteket, öt évvel később pedig már doktorált. Ez lett a Magyarosaurusdacus. Szinte rajongott a geológiáért és a paleontológiáért, Colez Marku álnéven írt verseiben ez is megjelent. Ennek hatására beutazta egész Európát, mindenütt felkeresve a múzeumok őslénytani gyűjteményeit.
Felfedezései közé tartozik az imnosaurustranssylvanicus nevű kacsacsőrű őshüllő és a nevét őrző elopteryxnopcsai ősmadár is.
„A báró tudományos kutatásai mellett utazni is nagyon szeretett, bejárta egész Európát. Tudományos eredményei kiemelkedők, hiszen a tudomány számára összesen 5 teljesen új dinoszauruszfajt írt le a Hátszegi-medence 67 millió éves késő-kréta (maastrichti) kontinentális üledékeiből.” (Forrás: Delerdely.eloerdely.ro)
Forrás: Tumblr.com
A 20. század elején így került kapcsolatba az akkor még szinte feltérképezetlen hegyvidéken élő albánokkal, és kisebb-nagyobb megszakításokkal éveket töltött náluk. Nopcsának szimpatikus volt a szabadságáért küzdő kis nép, „Európa szegény gyermekei”, ahogy nevezte őket, így megismerkedett nyelvükkel, történelmükkel, kultúrájukkal, rengeteg térképet és fotót készített róluk, és ő írta le először Albánia geológiáját és néprajzát.
Titkára és férfiszerelme, Bajazid Elmaz Doda is albán származású volt, aki egész életén át társa lett a különc bárónak.
Albániának eközben királyt kerestek, Nopcsa báró pedig elérkezettnek látta az időt, hogy megszerezze a trónt, ami 1913 elején még nem volt betöltve. Az ország ügyeit Ismail Kemal vezette, aki Valonába utazott, hogy megszervezze az ideiglenes kormányt. Ez a kalandor méltatlan volt erre a magas tisztségre, mert később idegen hatalom kezére játszotta Albánia egyik fontos erősségét, Janinát. Az albánok ekkor nagygyűlést hívtak össze Triesztben, ahol nyilvánosan szóba került a báró személye. Egy részük a francia Montpensier herceget akarta megválasztani, aki jó előre megvásárolta már egy sereg albán „hazafi” jóindulatát. A tervet a Monarchia nem nézte jó szemmel. Szóba került egy württembergi gróf, azután Achmed Fuad egyiptomi herceg, sőt az albánok nemzeti hősének, Kasztrióta Györgynek Milanóban élő leszármazottja is. Nopcsa rövid gondolkodás után 1913 márciusában a következő levelet írta Triesztből Conrad vezérkari főnöknek:
„Kegyelmes uram!
Nagyméltóságod bizonyára értesült már Montpensier ama tervéről, hogy elfoglalja az albán trónt. A hercegnek albán nyelven kinyomtatott életrajzát ma megküldtem Berchtold-nak. Nem tehetek róla, ha Nagyméltóságod alább következő javaslatomért őrültnek tartana, de azon veszélyek láttára, amelyek energiátlan politikánk következtében fenyegetnek, az alábbi, talán kalandos tervet vetem fel:
Két kicsiny, nagyon gyors Lloyd-gőzöst veszek saját zsebemből, felszerelem néhány ágyúval, 500 polgári ruhába öltözött katonával, mint önkénteseimmel, megfelelő hadianyaggal és albán lobogó alatt Durazzotól északra partra szállok. Egyik gőzösöm Valonába siet, hogy az albán kormányt tájékoztassa, amely Béccsel barátságos összeköttetést tart fenn s amelyet mi, önkéntes segítők, amúgy is elismernénk.
Mindennek azalatt kellene lezajlania, mialatt a Ballhaus-tér Montpensier tervén szörnyűködik.
Tekintettel arra, hogy a vad albánok (tehát azok, akiknek fegyver van a kezükben) jól ismernek, még az albán politikusok lármája is hidegen hagyna, amit Montpensier éppen nem mondhat el magáról.
Bocsássa meg Nagyméltóságod, ha sebtiben olyat találnék írni, ami Excellenciád gyakorlott s a nehézségeket jobban megítélő szeme gyerekesnek lát, mégis azt hiszem, ha egy franciának, aki még albánul sem tud, szabad ilyen sakkhúzásra gondolnia, úgy én is megtehetem.
Amennyiben Nagyméltóságod megengedi, szerdán ebben az ügyben Bécsben személyesen teszem tiszteletem s addig is vagyok kiváló tisztelettel
báró Nopcsa Ferenc.” (Forrás: Aldasazutazora.blogspot.com)
Nopcsa báró néhány nap múlva élőszóban is közölte Conraddal, hogy amennyiben a Ballhaus-tér támogatná, kész lenne bejelenteni igényét a trónra.
Mindebből az álomból sajnos nem lett semmi, mert megfeledkezett arról, hogy magyar, s a valóságban sokkal jobban félnek tőle, irigylik és gúnyolják, semhogy tervét komolyan mérlegeljék.
Forrás: Wikipedia.org
Nopcsa báró a történelem zűrzavaros időszakaiban élt, ennek megfelelően nem felejtkezett el magyar gyökereiről sem.
A Monarchia megbízta a románok elleni kémkedéssel, ezért álruhát öltött, és „Gorlopán Péter” néven Hunyad megyében juhászként élt. Vándorolt, terelte az állatokat, és közben figyelt, hallgatózott, játszotta az együgyű pásztor szerepét.
Miután az olaszok beléptek az antant oldalán a háborúba, a várható román támadás miatt átkelt Romániába a Kárpátokon, ott szedte össze a híreket. Sikerült hamis papírokat szereznie, a Monarchiából menekült román nemzetiségű katonaszökevénynek adva ki magát, aki még egy gépet is eltérített, hogy Bécsbe jusson. Bármerre járt, mindenhol magyarellenességgel találkozott, az oláhok éppen ekkor készültek Erdély megkaparintására.
Azt is kevesen tudják, hogy benne volt a híres „vörös térkép” megalkotásában, amelyet Párizsban, a békekonferencián kívántak bemutatni. Teleki Pál, későbbi miniszterelnök ezt írta:
„Olyan térképet igyekeztem csinálni, amely nem komplikált, áttekinthető, és a laikusnak is rögtön mindent megmagyaráz. A feladat ez volt: aránylag annyi színmennyiség legyen csak a térképen, amennyi nemzetiség az illető területen tényleg él, és minden nemzetiség lélekszámaránya megfelelő viszonyban legyen a neki juttatott szín mennyiségével. Azt a tételt állítottam fel, hogy egy négyzetmilliméter terület az én térképemen megfelel száz embernek. Akkor azután körzővel és plajbásszal a kezemben egész nap háromszögeket és négyszögeket méricskéltem, szövetkezve báró Nopcsa Ferenc barátommal, Magyarország egyik legkitűnőbb geológusával. Január elejére készen voltunk. A munka hat hetet vett igénybe.” (Forrás: Ma7.sk)
1920. január 16-án került a békekonferencia asztalára a térkép, sajnos hazánk szétdarabolását ez sem akadályozhatta meg.
Nopcsa a háború után sem tétlenkedett, 1925 és 1929 között az Állami Földtani Intézet igazgatójaként tevékenykedett. Majd lemondott tisztségéről, és Bécsben telepedett le.
Az anyagi nehézségek eddigi, korlátokat nem tűrő életvitelét már nem fedezték, pszichiátriai problémái elhatalmasodtak rajta, s amikor szerelme állítólag megcsalta, agyonlőtte őt, majd magával is végzett.
Halálával a magyar történelem és tudomány is egy jelentős embert vesztett el, olyat, akire méltán lehetünk büszkék. A nem mindennapi életű báróról több könyv is íródott (például: Sárkányok magyar királya: Báró Nopcsa Ferenc. Szépmíves Könyvek, 2018), amelyeket a téma iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlunk olvasásra.
Lukács Nikolett írása
Felhasznált források:
- Pomichal Richárd: A dinoszauruszbáró, Nopcsa Ferenc kalandos élete. Ma7.sk, 2020. július 31.
- Sárkányok magyar királya. Cultura.hu, 2018. 12. 04.
- Stückert Gábor: A magyar, aki albán király akart lenni. Index.hu, 12. 11. 28.
- Gyurkovics Györgyi: Sárkányok magyar királya (Szépmíves, 2018)
- Kiemelt kép: Lisa Yount (Unsplash.com)
