A négy fal akkor is közeledni látszott, össze akart préselni. Akkor, hét éve, és most is. Akkor a szülés élményének feldolgozásával küzdöttem a gyermekágyban, most pedig szimplán a négy fallal a pandémia idején. Akkor is írtam, most is.
A tudomány már régen bebizonyította, hogy az írás segít a stressz levezetésében, a traumák feldolgozásában, az egészség megőrzésében.
Hét évvel ezelőtt nem is volt problémás szülés – mondják egyesek. Igazuk van, rájuk hagyom, hiszen lehetett volna rosszabb. A császárosok országában szültem, ahol a gyerekek több mint fele így jön a világra. Ez egyszerűbb mindenkinek – állítják ők –, szerintük az anyukáknak is.
Engem is belekényszerítettek az utolsó pillanatban. Hogy indokolt volt-e vagy sem, soha nem fogom megtudni. Arra eszméltem, hogy az akkor még foghíjas nyelvtudásom miatt felettem döntötték el a kérdést. Sercegett a fanszőrzetem az éles penge alatt, és máris vittek, hogy teljesen kiüssenek a műtőasztalon. Elvettek tőlem minden lehetőséget, hogy úgy találkozzam a babámmal, ahogy én azt megálmodtam.
Sokszor jegyzeteltem már le magamnak az átélteket, hiszen világ életemben írogattam, naplót vezettem, cetliket gyártottam.
Amikor leülök, tudom, hogy fájni fog. Sírni fogok. A mellkasomon ott fog ülni az ismeretlen idegen, aki egyébként is ott ül, de a hétköznapok forgatagában szinte nem is érzem. Most azonban az enyémek a pillanatok, az érzékeim kiélesednek. Szinte letaglóz, ahogy teljes súlyával rám telepszik, és elborzadva gondolok arra, hogy ő mindig ott van. A gond, a probléma, a trauma.
Az írás végére aztán csökken a súlya, van, hogy el is tűnik teljesen.
Kiürülök, mint egy üveg bor. A bor egyébként hatékony segítség, ha a feloldozás a cél, egy barátnőm kerek perec azt állítja, a száraz vörös a nyerő, ha írás közben az elfojtásokat szeretné a felszínre hozni.
Borozol vagy sem, papírra írsz vagy a laptopod nyitod fel, az írásterápia nem újkeletű felfedezés, és az elmúlt évtizedekben bebizonyították, hogy az egészségnek határozottan jót tesz. A szakemberek szerint 15-30 perc rendszeres írás elegendő, hogy az immunrendszer jobban működjön, és edződjön a mentális állóképesség. Ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy a lelki kiegyensúlyozottság kihat a test egészséges működésére, és ha az jól működik, az orvost is kevesebbszer kell felkeresni. Muszáj rendszerben gondolkodni, hisz a kettő elválaszthatatlanul összefonódik.
Ne légy tapintatos! Légy brutális és őszinte, taccsolj ki!
Nyílj meg önmagad előtt, és engedd, hogy az érzelmeid a felszínre törjenek! Ha terápiajelleggel szeretnéd végezni, válassz ki egy témát, amiről három-öt egymást követő napon írsz. Minden alkalommal tölts el legalább fél órát az írással, lehetőleg nyugodt körülmények között.
Jegyzeteld le azt, ami történt, és ne feledkezz meg arról sem, hogy mit éreztél akkor! Kapcsolj hozzá embereket, akik érintettek voltak, korábbi vagy későbbi eseményeket, amelyek mind összefüggenek azzal, ami történt veled. Felejtsd el a helyesírást és a többit, te csak írj!
Az idegen már nem is olyan nehéz a mellkasodon.
Végre megfoghatod, kézben tarthatod, amit évekig, évtizedekig hordoztál, ami éles karmaival kapaszkodik beléd. Neve lesz, előzménye, következménye, része lesz az egésznek, felcímkézve, amit bepakolhatsz az arra alkalmas dobozba. Tedd fel a polcra, ahová kell! Kívül, de mégis belül. Hirtelen, mintha rend lenne, és ez fantasztikus!
Nem, ne várd azt, hogy kész, vége, nem biztos, hogy ennyi elegendő a feldolgozáshoz! Elindulsz egy úton, a gyógyulás útján, és akárhányszor előveheted ugyanazt a témát, hogy az azóta szerzett tapasztalatok birtokában újra megírd magadnak. Újabb és újabb rétegeket leszel képes lehámozni a felszínről, egyre több mindent megértesz magadról, a tudat alatti mozgatórugóidról, és még többet tanulsz arról, hogyan lehet együtt élni az új felfedezéseiddel. Az a bizonyos doboz megtelik a belevaló gondolatokkal, és ezeket rendszerezve képes leszel kitörni az általa okozott örökös körfogásból. Ritkulni fognak a fájdalmasan villogó emlékképek, amelyek éberen és álmaidban is kísértenek.
Az írásterápia sok élethelyzeten segíthet át.
Traumák, krízisek, problémák, stresszes hétköznapok, amelyek mindegyike feladja a leckét, és a vele járó érzelmi töltet sokszor alattomosan, észrevétlenül fészkeli be magát a bőröd alá. Írni kell, minél többször, rendszeresen. A történtekről. Érzésekről. Őszintén. Csak magadnak. Újra és újra.
Nekem azóta sincsen második gyerekem, de már azt is tudom, hogy nem csak a szüléskor átéltek miatt. Gondosan megfogdostam, megszemléltem az okokat, az okozatokat, amelyek azóta szépen felcímkézve pihennek a dobozomban. Az évek alatt a helyére tettem a kérdést.
Az írásterápia gyógyít, magadat gyógyíthatod. Segítségével megállíthatók a közeledő falak.
Mégis… Ismét egyre gyakrabban érzem úgy, hogy a négy fal felém tart. Zsugorodik a tér. Mintha az idő is szűkülne. Mintha újra valamiféle gyermekágyi időszakban lennék, és a frissen beforrt sebem feszülne az első kinti séta közben. Csak akkor odakint voltam. Szabadon. Most nem mehetek. Szűkül a szoba… Írnom kell. Írni kell.
K. Tengeri Dalma írása
