Azoknak szeretnék egy kis ízelítőt mutatni a Zempléni-hegység vidékéről, akik aktív pihenésre, friss levegőre, és gyönyörű panorámára vágynak. Feltétlenül megéri meglátogatni ezt a régiót, mert minden napra tartogat valami szépet, valami értékeset. Bár a tömegközlekedés viszonylag gyér, mégis arra buzdítok mindenkit, hogy kapja fel a túratáskáját, szálljon vonatra, és induljon el, fedezze fel a Zemplén környékét. Némi szervezés után a menetrendekhez alkalmazkodva autó nélkül is csodás élményekben lesz részünk. Biciklikölcsönzési lehetőség több helyen is van, és a távolságok sem túl nagyok. Átlagos erőnléttel a kiépített kerékpárutakon kellemesen tekerhetünk, miközben a Zemplénben gyönyörködünk.
Első napunkon Sárospatakra érkeztünk vonattal, és a központból biciklivel jutottunk el a Gomboshegyi pincesorhoz. A Tokaj-hegyaljai borvidék részeként a pincesor szerepel az UNESCO Világörökségi Listáján. Keressétek a nyitott pincéket, ahol lehetőség van bor kóstolására és vásárlásra is. Ha már itt jártok, ne hagyjátok ki a Feltámadás kápolnáját, ahonnan gyönyörű panoráma tárul elénk a zempléni hegyekre.
Másnap, szintén Sárospatakról indulva, elbicikliztünk a Megyer-hegyi tengerszemhez. Jól kiépített túraútvonalak mentén körbejárható a mesterségesen létrehozott bányató, és a kilátóból gyönyörű panoráma tárul elénk. Az egyik túraösvény mellett elrejtettek egy geoládát is. Néhány éve via ferrata útvonalakat építettek, melyeknek egyedisége, hogy a víztükör felett vezetnek át. A vasalt utak első alkalommal mászóknak túravezetővel használhatók, vagy gyakorlottaknak vezető nélkül is, a szükséges felszerelés kikölcsönzése után.
Következő napunkon buszra szálltunk, és Pálházára érkeztünk a reggeli órákban. Magyarország legkisebb városa gyönyörű helyen fekszik, már az odavezető buszút is látványos. Itt is van lehetőség kerékpárt bérelni, úgyhogy Füzérradványra tekertünk, és bejártuk az éppen felújítás alatt álló kastély parkját. Az idegenvezetőnk szinte minden történetet, babonát ismer a kastély múltjából, érdemes szakavatott szemmel végigjárni a javasolt útvonalat. Az idén 300 éves juharlevelű óriás platánfa mellett állva pedig szinte megáll az idő és az ember nagyon kicsinek érzi magát.
Nem hagytuk ki a kovácsvágási kilátót sem, és nem futamodtunk meg a végeláthatatlan lépcsősortól. Megérte felcaplatni, elképesztő a kilátás.
Negyedik napunkat a várnézésnek szenteltük. A Zempléni-hegység híres a várairól, nekünk egy fért bele a programba, méghozzá Füzér vára. Garantált élmény, mindenki sportcipőben induljon el, és szánjon rá időt, hiszen a szinte teljesen felújított várban (még nincs kész) órákig lehet barangolni, mire az ember minden érdekeset megnéz, elolvas, kipróbál. A napunk azzal az aprócska bökkenővel indult, hogy az egyetlen buszt lekéstük, így a 14 km-es távot biciklivel tettük meg, szakadó esőben, hegymenetben. Ez nem volt túl kellemes élmény, ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogyha jót akar magának, ne késse le a buszt.
Nászutunk utolsó két éjszakáját Háromhután töltöttük, térerő nélkül, egy gyönyörű völgyben kanyargó, egyetlen hosszú utcából álló településen. A pálházi kisvasút Kőkapu megállójától 8 km-es túrával értük el a falut, jól jelzett turistaútvonalon. Útközben a Sólyom-bércet is megmásztuk. Ez volt utazásunk fénypontja látvány tekintetében. Tökéletes hely a megpihenésre és a csendes elmélkedésre. A falu környékén több túraútvonal is vezet, a látnivalók közül mindenképp érdemes felkeresni a pálos kolostorrom melletti Könnycsepp-tavat és a Babuka-tavat is.
A kirándulásról teljesen feltöltődve jöttünk haza, és megbeszéltük, hogy ősszel visszalátogatunk a Zemplénbe, hogy színes pompájában is megcsodálhassuk. Az utazás tanulsága számomra, hogy néha jó kilépni a komfortzónánkból, és vállalni a tömegközlekedéssel járó kompromisszumokat. Egészen más élmény kerekedhet belőle, mintha autóval mennénk. Mi például nem kóstolhattunk volna borokat a pincéknél, nem találtuk volna meg véletlenül a Sólyom-bércet, és Dávid nem olvasott volna el egy egész könyvet a vonatút alatt.
Kiemelt kép: Szabó Anna
Szabó Anna írása
