Napsugár Anna egy igazi polihisztor: szakvizsgázott plus size modell, budapesti siket és mozgássérült dalszövegíró, fotóriporter, a jeltáncművészeti ág megteremtője, Margitos amatőr színész, többszörösen nyertes szavaló, valamint húsz éve a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) adminisztrátora.
Munkásságának eredményeként hivatalos jeltáncművészeti ág született Magyarországon, amit Anna 32 éve épít. Ez mára egy új szórakoztató művészeti ággá nőtte ki magát, 2009-ben rekreációs gyógyterápiás sportágként is regisztrálták. Tapasztalataik szerint a jeltánc több szempontból is jó hatással van a sérült emberek fejlődésére, rehabilitációjára. Lassan 10 éve vesznek részt versenyeken jeltánccal. Idén is indultak a Prestige Táncversenyen, az idei Ritmuscsapatok Országos Táncversenyen, valamint a Zuglói Táncversenyen. A produkciók online kerültek bemutatásra, és a résztvevők kiemelkedő sikereket értek el: egyéniben és duóban is elhozták az aranyat jeltánc kategóriában. Napsugár Anna legújabb, Tárd ki a szívedet című dalának klipje szívmelengető ábrázolással mutatja be azt, hogy különböző művészeti ágak sorstársai, hétköznapi hősei és színészek barátságából milyen csodák születhetnek.
Érdemes megemlíteni továbbá a Soha ne mondd, hogy Soha címet viselő, első zenei CD-lemezét, amit Kaszás Péter zeneszerző vett gondozásba. Anna álma, hogy újabb kiadásához támogatókat találjon, így annak tartalma és a hozzá kapcsolódó művészeti értékek újságokban is megjelenhessenek.
S. D. G.: Hol születtél és nőttél fel, hol élsz most?
N. A.: Budapesten születtem 1975. november 21-én, egy egészen eseménydús napon. Édesanyám, Rusz Éva az egész napot végigdolgozta mint varrónő, munka után látogatást tett a fodrásznál, majd elment megszülni. 47 évemből a felét Lovasberény község egyik telkén töltöttem, az iskolai és munkaidőket pedig Budapesten, az Opera közelében. Jelenleg tizenkét éve az 5. kerületben élek a férjemmel, édesanyámhoz közel, hogy bármikor át tudjak menni hozzá.
S. D. G.: Kamaszéveidben mi volt számodra a kreatív hívás, milyen művészeti irányok érdekeltek? A Napsugár Anna egy művésznév?
N. A.: A születési nevem Horváth Anna, a közönség adta a Napsugár nevet, mert égetek a jeltáncom szeretetével, mint a Napsugár. Azóta már hivatalos engedéllyel is Napsugár Anna lettem. Hétévesen jelentettem be, hogy operaénekes szeretnék lenni, így édesanyám beíratott művészi tornára, ugyanis ez előfeltétele volt, hogy a balettiskolába bejuthassak.
Elérkezett az idő, elmentünk az iskolai felvételire, ahonnan azonban szomorúan jöttünk haza, mert ezt mondták nekünk: „Nagyon szépen táncol, és szép hangja van a kislánynak, de mivel siket, hiába figyel, a hangok nem hallása miatt nem fogja tudni követni az oktatást, emiatt sajnos nem lehet énekes balett-táncművész. Keressenek olyan iskolát, ahol speciálisan tanítanak, így könnyebb lesz neki a tanulás.” Én akkor feladtam az álmaim. Azt mondtam: bárhova megyek tanulni, de már nem akarok balerina lenni.
Ezt követően anyukám tánciskolába íratott, ahol a tanárnő látta, hogy különleges tehetségem van a táncokhoz, ezért elkezdett foglalkozni velem. Először nem értette, miért táncolok másképp, mint a többiek. Ezután anyukám elmondta neki, hogy hallássérült vagyok, de ha odafigyelek, ő szemben áll velem, és úgy beszél hozzám, akkor leolvasom a szájáról, amit mond, és mindent megértek.
Kialakítottam különböző retró dalokra jelnyelvi táncos koreográfiákat, amivel jártam az országot. Így valóra vált az álmom: táncos lehettem a színpadon. Itt át tudtam adni a dalok világát, életre keltek a hangok a jeltáncon keresztül. Az Országos Szórakoztató Zenei Központban táncos vizsgát tettem, így az első működési engedéllyel rendelkező jeltáncos lettem.
S. D. G.: Egy interjúban azt olvastam, hogy többszörös országos jeltáncbajnok, énekművész, fotóriporter, sportmasszőr, plus size modell és színész is vagy. Feltételezem, azért ennyi szakmája nem lehet egy embernek. Hogyan függnek ezek össze?
N. A.: Majdnem mindegyik szakmámat hobbiként végzem. A boldogságszolgálat nagyköveteként, jótékonysági céllal tevékenykedem, s járom az országot jeltáncos énekművészként, sportmasszőrként, most már fotósként.
20 évig hivatalos fotósként dolgoztam civil szervezeteknél, ugyanakkor a mai napig írok cikkeket a Divatikon.hu oldalra. Amatőr Margitos színjátszóként több civil darabban szerepeltem, de tíz év után jöttem rá, hogy a zene és a tánc világában vagyok önmagam. Ezenfelül saját verseim jelszavalását vegyítem hangzó beszéddel, amellyel országos versfesztiválokon szereztem különböző díjakat. Reklámfilmekben és nagyjátékfilmekben is statisztálok. Ezen a területen a párperces jeltáncos-énekes monológomat és a saját dalom produkcióját tartom a legnagyobb teljesítménynek, amelyre a Hét kis véletlen című nagyjátékfilmben került sor. A jeltáncot és a saját dalomat egyaránt prezentáló előadásnak köszönhetően egy álmom vált valóra.
Minden szakág, amit elvégeztem, emberekkel kapcsolatos, hiszen imádok az emberek lelkével és testével foglalkozni, szeretetáradatommal gyógyterápiaként hatni rájuk.
S. D. G.: A jelnyelvvel szinte mindenki találkozott már. De mi az a jeltánc, összefoglalnád, kérlek?
N. A.: 32 éve foglalkozom önkéntességből a gyógyterápiás jeltánccal. Úgy kell elképzelni, hogy a dalokat a jelnyelv, a kontakttánc összeolvadásával és egy ritmikus zenei kotta eszközeinek segítségével táncolom el a közönségnek. Egy munkahelyi balesetet követően egy évig kerekesszékbe kerültem, ám a család és az orvosok segítségével talpra álltam, és újra táncolni kezdtem. Ez fordulópontot jelentett az életemben.
Felismerve, hogy mennyien megszerették a jeltáncom útján közvetített érzésvilágomat, elhatároztam, hogy ez lesz az életem, és erre tettem fel minden szabadidőmet. A jeltáncos munkáimhoz kapcsolódó edzések és fellépések alatt több pozitív hatását tapasztaltam e különleges gyógyterápiás módszernek:
- javítja az izomtónus-szabályozást,
- élénkíti az anyagcsere-folyamatokat (a ritmusok ráadásul óriási szerepet játszanak az anyagcsererendszer működésében),
- kialakítja a beszédhez és az olvasás-előkészítéshez fűződő készségeket,
- fejleszti az utánzókészséget,
- segíti a testséma kialakulását,
- javítja a mozgáskoordinációt,
- segít a harmonikus mozgás- és beszédritmus, valamint a beszéd-jelnyelven való kommunikációs figyelem kialakításában,
- hozzájárul a beszédértés fejlődéséhez, a szókincs megtartásához és a belső beszéd rendezéséhez.
A jelnyelvi táncmozgások által oldódnak a gátlások, az erősebb mozdulatokban feloldódik az agresszió, a test átjárhatóvá válik a lélek számára. Nem beszélő gyermekek és felnőttek egyaránt úgy érzik, ezen keresztül tudják kifejezni magukat. Az apatikus, kevésbé érdeklődő gyermekeket felélénkíti, de meg is nyugtatja a jeltánc, a gyermek lelki feszültségei a testmozgás ezen egyedi formájába tevődnek át.
A jeltánc 2005 óta hivatalosan is elismert művészeti ág hazánkban, 2009-ben rekreációs gyógyterápiás sportágként is regisztrálták.
Elsőként kamaszkori siket barátaimnak szerettem volna megmutatni, mit is jelenthet, ha szól a zene, mi a mögötte rejlő történet, mondanivaló. Egy este DJ Dominique jótékonysági partiján az egyébként egész nap számítógépekkel foglalkozó barátaim megértették a zene világát a jeltáncomon keresztül. Akkor elhatároztam, hogy felépítek egy új világot, amivel boldoggá tehetek minden zene- és táncszerető embert. A műfaj alapgondolata tökéletes összhangban áll Kodály Zoltán híres mondatával: „Legyen a zene mindenkié.”
S. D. G.: A videóidban szereplő emberek meglepően sokfélék, eltérnek a közhelyektől, normáktól. Mondhatjuk, hogy próbálsz önkifejezési lehetőséget adni minél többféle kondícióval élő embernek?
N. A.: Nem csak a saját klipjeimben nyitottam a jeltáncművészeti ág megteremtésével másoknak is teret az önkifejezés felé. Több mint húsz éve tartok ingyenes jeltáncedzéseket, ott vannak a táncversenyek is, és megemlíteném még a 2020-as, Számodra mit jelent a jeltáncművészet? elnevezésű, 2. nemzetközi virtuális jeltáncos-összművészeti alkotói pályázatot is.
És igen, lehetőséget adok minden ember számára, bármilyen hátránnyal vagy nehézséggel él, mert összetartozunk! Nálam nincs megkülönböztetés, egyforma eséllyel indul mindenki.
2020-ban bejelentkezett nálam Beöthy Élő Hajnalka Győrből, akinek az elmúlt években számos sikeres kulturális rendezvénye volt. A pályázaton első helyezést elért festőművész felajánlást tett: 2021-ben kiállította a beérkezett alkotásokat Győrben. Így a virtuális kiállításból valóságos kiállítás lett, ami minden alkotó számára hatalmas megtiszteltetés és csoda. A pályázat a jeltánc szükségét, erejét, varázsát mutatta meg 30 beérkezett festmény-, vers- és rajzalkotáson keresztül. Minden beérkezett alkotás a jeltánc sokszínűségét igazolta, bizonyítva azt, hogy másképpen hat minden ember lelkivilágára. Célunk, hogy a zenei munkám magyarországi és nemzetközi szinten is ismertté váljon.
S. D. G.: Hadd kérdezzem meg, hogy mennyit hallasz? Mert az énekeid, a dallam- és hangképzésed nyomán az volt a benyomásom, hogy te vagy nem teljes hallásvesztéssel élsz, vagy nem siketnek születtél.
N. A.: Nem siketként születtem, éppen ezért, amikor a CI műtét iránt érdeklődtem (ami segített volna a hallás visszaállításában és ezen keresztül abban is, hogy fejleszthessem az énektudásomat), egy amerikai professzornő elutasította a kérésemet. Ennek oka, hogy hallóideg- és beszédközpont-sorvadással születettem, súlyos nagyothallóként.
Mára már siket vagyok. Édesanyámnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen amióta kiderült a betegségem, utat nyitott előttem, kis pénzét rám áldozta azzal, hogy orvosokat, segítőket, megoldásokat keresett. Köztük volt a logopédiai terápia is, amelynek segítségével a sok gyakorlás eredményeként minőségi beszédre tehettem szert.
Életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, amikor felnőttként öt éven keresztül jártam Földessy Margithoz, aki segítette színpadi rátermettségem megerősítését és kibontakozását. A közös munka során lefaragott egy kicsit az energiadús, bombasztikus színjátszási stílusomból, ami véleménye szerint túl sok egyszerre. Nagyon jól estek számomra az elismerő szavai: „Napsugár Anna kiemelkedő képességű, tehetséges művész, akit büszkén mondhatok tanítványomnak évek óta. Benne ragyog a fény, nekem is jutott belőle! Ez késztetett arra, hogy az ügy mellé álljak, és közösséget vállaljak vele és veletek, hogy a művészet könnyebbé tegye a mindennapok nehézségeit.” (Földessy Margit)
Pitti Katalinnal egy új, specifikus hallássérült-oktatási terápiát alkalmazó zenei módszert hoztunk létre, amivel megtanított énekelni, méghozzá a hallásmaradványaimra hagyatkozva, valamint a hangrezgések testkontaktja útján. Rengeteg fejlődésen mentem keresztül az ének-, hang- és beszédtanításnak köszönhetően. Katalin már hatodik éve az énektanárom, együtt lépünk fel tanítói zárórendezvényein, ugyanakkor templomokban is tartottunk már előadásokat két saját dalszerzeményemmel, amiből megszületett a második közös klipünk.
S. D. G.: Miben látod a fő egyediségedet?
N. A.: A saját verseimben, amikből dalok és klipek születtek. Dalaim a hangom és jeltáncom útján tükrözik a lelki naplómat. Az idei év egyik kiemelkedő eredménye, hogy a dalaim harmadszor részesülnek aranylemezes és másodszor platinalemezes kitüntetésben.
A múltba visszatekintve, amikor olyan hatások értek az életemben, hogy már csak a versírás nyugtatott meg, akkor álltam át a dalszövegírásra, a saját szerzemények komponálására. A családom iránti szeretetem és élettapasztalataim nagymértékben inspiráltak. Dalszövegekbe öntöttem az érzéseimet és az élményeimet, majd megkértem Kaszás Péter zeneszerzőt (akit a vendéglátós és lemezlovas apukám révén ismertem meg), hogy írjon dallamokat a dalszövegeimhez. Bár korábban nem tartottam magam énekesnek, az éneklés kedvesebb kifejezőeszköz számomra a beszédnél. A zenén keresztül igyekszem érzékeltetni a külvilággal, hogy így is ugyanolyan értékes ember vagyok, legfeljebb több feladat és hosszabb út vár rám az életemben. Két ilyen feladatot említenék példaként: amikor szájról olvasva adom a riportot, vagy szájról olvasva tanulom meg a hangokat énekelni – mindez egy kihívásokkal teli, időt és koncentrációt igénylő folyamat.
S. D. G.: Mesélnél nekünk életed fontosnak tartott állomásairól?
N. A.: Rengeteg ilyen van. Eljutottam Brüsszelbe, Ausztriába, Lengyelországba, Szerbiába, Montenegróba, Erdélybe, Strasshoffba, Romániába és természetesen hazánk szinte minden kisebb-nagyobb városába. Megjelent egy csodálatos kiadó gondozásában a Soha ne mondd, hogy soha zenei CD-m, ami számomra nagy csoda, hiszen saját verseim és dalaim életre kelhettek a hangom útján.
Legnagyobb zenei elismerésem, hogy 2019 nyarán a Maradj itt velem című saját dalom platinalemezes lett a Sztárlimonádé Aranyalbumon.
Második legnagyobb zenei elismerésem, hogy 2020 nyarán a Tűzpiros paprika című dalom aranylemezes lett egy CD-formátumú aranyalbumon, valamint idén platina lett. Ezek történelmi pillanatok az életemben, amiért hálás vagyok a sorsnak.
Pár éve plus size modellként „shopping királynő” lettem Lakatos Márk tévéműsora által. A műsor is megerősített abban, hogy jó úton járok a ruhatervezés és a zenei-művészeti világban. Sebestyén Katjával a Miss molett divatbemutató című dal közös klipünk, ami a karantén miatt sajnos nem kapott tévényilvánosságot. Álmaink közé tartozik, hogy a Duna tévén vagy a Zenebutikon bemutassák, és élőben előadhassuk a dalt, ami egyébként rákerült a 2021. áprilisi Sztárlimonádé CD-mellékletre, nagy sikert elérve.
S. D. G.: Milyen hobbijaid vannak?
N. A.: Gyermekkorom óta imádok főzni, új ízvilágokat becsempészni abba, amit főzök. Édesapám, Horváth Zoltán nagy vendéglátós és DJ volt, de sajnos már nincs velünk, aranydíj-nyertes kuktaként mosolyog ránk, és angyalként vigyáz rám, sokszor érzem jelzéseit. Édesanyám ugyanakkor csodás magyaros ételeket készít, így volt kitől tanulnom. Húsz éven keresztül hétvégenként a lovasberényi telken alkottunk a Velencei-tóból kifogott halból vagy a kertben termesztett zöldségekből. Úgy vélem, a finom étel fejleszti a figyelem tartósságát, a vizuális és a verbális emlékezőkészséget; serkenti az észlelési folyamatokat, a hallást és a látást, emellett szerepet játszik a gondolatritmusok kialakulásában. Rengeteget segít a nyugodt környezetünk megteremtésében, az egészséges életmódunk kialakításában és munkánk fejlesztésében.
A Tűzpiros paprika című dalommal is meg szerettem volna mutatni, mit jelent nekem ez a fűszer, amely a Napsugár-konyha második legfontosabb alapanyaga, enélkül nincs magyaros étel. Ezenfelül fájdalom- és lélekcsillapító hatásai is bizonyítottak. Érdekességként említem, hogy megálmodtam a jeltáncbajnokoknak egy paprikaruhát a Tűzpiros paprika dalomhoz, majd ritmikus, lélekre ható, igazi paprikás, akadálymentes klipet készítettünk, ami a linkre kattintva látható, fogadják sok szeretettel:
S. D. G.: Milyen nehézségekkel küzdesz?
N. A.: A legnagyobb művészeti nehézségem, hogy kevés az anyagi keretem a zenei és verses munkásságom kiszélesítésére, valamint a CD és a könyv újragyártására, hogy az alkotásaim eljuthassanak minden olyan faluba és városba, ahova én nem jutok el. A klipjeim televízióban való bemutatása ugyanígy hatalmas kihívás számomra, főleg kapcsolatok nélkül. Másik nagy hétköznapi küzdelmem a lakásom akadálymentessé tétele, szintén az anyagi források hiánya miatt. Erre azért lenne szükség, mert én és a férjem is mozgássérültek vagyunk. Mivel többször a halál árnyékában álltam a betegségemmel, célom a beteg férjemet is meggyógyítani, hogy még harminc évig szerelemben ragyoghassunk.
S. D. G.: Milyen üzenetet igyekszel közvetíteni az alkotásaidon, munkásságodon keresztül?
N. A.: Sok siker és sok negatív élmény is ért az életemben és a művészeti pályafutásom alatt. A díjaim és az elismeréseim mindig erőt adtak a következő napjaimhoz, perceimhez, és emlékeztetnek arra, hogy jó úton járok. Soha nem mondom, hogy soha, mert az út végén mindig ott van egy kicsi fény, és az a fény ti vagytok.
Szerkesztő: Szentgyörgyi Flóra
Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella
További információ:
Napsugár Anna weboldala: Http://jeltanc.mlap.hu
Napsugár Anna Facebook-oldala: https://www.facebook.com/NapsugarasAnn
