Művészetek Völgye: az eklektika harmóniája

Második napunk a Művészetek Völgyében meglehetősen sűrűre sikeredett, amit egyáltalán nem bánunk.

A Völgy három faluja, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend a fesztivál ideje alatt zsezseg, akár egy méhkaptár. Be is szippantott minket ez a morál, ezért reggel nyolckor a Jane Goodall Intézet által szervezett gyógynövénytúrán vettünk részt.

Fotók: Kósa Csaba

Mivel jómagam is a fitoterápia vizein evezek, fantasztikus élmény volt a kirándulás, bár nagyon nehezen jutottunk ki az erdőbe. Magyarország gyógynövény-nagyhatalom, erre már sir David Attenborough is tett utalást egy korábbi természetfilmjében. Konkrétan az utak mentéről alig jutottunk tovább, mert a vérehulló fecskefűtől kezdve a nagy csalánon át az apróbojtorjánig mindent megtaláltunk az aszfalt mellett is.

Persze a Királykő bazaltoszlopait is megjártuk, nemcsak a gyógynövények használata került szóba, hanem az egészségmegőrzés komplexitása és az ehhez szorosan kapcsolódó biodiverzitás is. Az összeverbuválódott csapat rendkívüli interakciója és kíváncsisága, valamint az előadó szakmaisága és hitelessége tette élővé az egész túrát, amely bőségesen elhúzódott nagyjából 11 óráig.

A tervezett programjaink egy jó részét újfent lekéstük, ugyanitt a hatékony időgazdálkodásról szóló szemináriumot is szívesen látnánk, bár ezt valószínűleg a fesztiválon kívül tesszük majd meg, fakultatíve. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy pillanatig sem volt bennünk szégyenérzet, mivel a kapolcsi Manó udvar mesés rejtelmeit fedeztük fel. Isteni, szomjoltó szörpöt iszogatva telepedtünk le a kerámiamanók piciny világába, csobogó vízeséssel ellátott, minivilágokat idéző tavacska mellé települt a vidámság, lágy füstölőillat lengett körbe-körbe, és az idő fiatalsága miatt csak épphogy szállingózott pár vásározó.

Ismét leeresztett a szelepünk. Olyannyira, hogy személy szerint én estig elfelejtettem enni, pedig a reggeli túránkon hosszan veséztük a kiegyensúlyozott étkezés fontosságát. Majd a Völgy után kamatoztatjuk a tudást. Kávéfüggőségünknek többször is éltünk, egyszer a Pest-Buda Udvar barista-bemutatóján okosodtunk, később pedig a fairtrade kávékról szerezhettünk ismereteket.

A barista sarok rendkívül érdekes és lendületes volt, bár egy pult előtt, UV-sugárzás alatt szorgoskodó kisebb tömeg nem volt feltétlenül komfortosnak nevezhető, mégis sokat enyhített az élményen az ipari méretű léghűtő ventilátor. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy hatalmas dicséretben részesítsem a szervezőket, részünkről nem volt panasz az ügyintézésre, bármely eseményhez képest flottul haladt minden, a figyelmesség pedig extra erős volt.

Hogy hasznos információval is szolgáljak, a jó kávé ismérve, hogy nincs túl erősre pörkölve, hiszen a pirítósnál is az aranybarnát szeretjük, a feketeszén ugyan sok mindenre jó, de étel és ital formájában inkább más irányt vegyünk. Természetesen a szemeskávé a tuti, hiszen őrlés után nagyjából 1-2 percen belül a legjobb elkészíteni a kávét ahhoz, hogy valódi, tömör élményben legyen részünk. A kávéőrlés sem mindegy, az őrlemény finomsága nagyban befolyásolja a kávé ízét – ugyanígy a nyomás is. A német filteres, lassan csöpögtetett verziónál persze utóbbira várhatunk, ebben az esetben az idő az, ami kulcsfontosságú. Az pedig minden kávékészítés további alfája, hogy a használt víz ásványianyag-tartalma milyen magas.

A fairtrade matrica számunkra fontos plecsni, az ilyen típusú kávék jövőjében hiszünk (lásd a napokban megjelenő Így kávéztok ti cikkünket).

Már második napja nem érjük el Szőke András tradicionális étkezésekkel kapcsolatos előadásait, amiért szidjuk is magunkat bőszen – ma már csak pár perccel maradtunk le a taliándörögdi Ősök Háza izgalmas programsorozatáról, de megtörtént. Átsétáltunk hát a LEM(ang)URIA területére. A hippifesztiválokat idéző területen szőnyeges tánctér, vigadalom, színes vadvirágok, Ganéshás falvédők és rovásírásos fatáblák fértek meg jól egymás mellett. A kínai horoszkóp nem mindennapi bemutatásába csöppentünk egyik pillanatról a másikra, amihez, mint kiderült, teljesen szüzek vagyunk. Nem elég ugyanis egy-egy elemzéshez az, ha tudjuk, például a patkány évében születtünk, ez nagyjából olyan, mintha csak 20 százaléknyi információ lenne magunkról. A születési dátumra és az órára kellene fókuszálni, ez ugyanis már segíteni tud abban, milyen úton merre érdemes fordulnunk a jövőben.

Extra izgalmas, hogy a kínai horoszkópban tízéves ciklusokkal kell számolni, ez a tízéves váltás mindenképp megjelenik az életünkben: új munkahely, új szerelem, egy új életmód, más értékrend beköszöntével. Érdemes ránézni ennek fényében az életünkre.

Később visszatértünk Kapolcsra, ahol a szívünknek kedves téma, a fenntartható életmód alapjaiba nyerhettünk betekintést, szintén a Jane Goodall Intézetnek köszönhetően. Előkerültek az adatok arról, hogy a pazarlás miért rossz, miért nem csupán a nagyvállalatokra kell mutogatni, amikor a családi ebédnél az ökológiai katasztrófák a témakör. Az ökológiai lábnyom csökkentésére vonatkozó tippekből számtalan elhangzott, ezekről bővebben a szervezet honlapján is lehet olvasni, ahogy portálunk összegző cikkeiben is tudtok hasznos trükköket einstandolni .

A reggeli vajákossággal együtt kicsit keretbe foglaltuk a napot, ugyanis szerelmi jóslásokba bocsátkoztunk a koncertek előtt. A Folk Udvarban hallgathattuk dr. Sándor Ildikó lélegzetelállító beszámolóját a szerelemvarázslásokról, néphagyományokról. Akáclevélből jósoltunk a „szeret-nem szeret” elvét kicsit tovább gondolva, ahogy azt is megtudtuk, hogy hogyan gyűjtsünk Szent György napja hajnalán harmatot, vagy éppen miként csábítja el kiszemeltünket a pogácsába sütött szeméremszőrünk. Igen.

Mondhatnánk, hogy fárasztó napon vagyunk túl, de rendkívüli módon töltenek bennünket itt az elemek, reméljük, holnapra is marad a kraftból, bár lehet, eltapsoljuk mindet a Zuboly és a Bohemian Betyars koncertjein.

Mácsadi Anni beszámolója