Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy nem azt a szexuális életet – vagy akár csak életet – éljük, amelyre valójában vágyunk?
Az életünk során hozzászokunk ahhoz, hogy sokszor „igent” mondjunk akkor is, amikor „nemet” szeretnénk. Már gyerekkorunkban is sok élethelyzetben származik előnyünk abból, ha nem azt tesszük, amire vágyunk. Az iskolában csendesen kell ülni, akkor is, ha beszélgetni vagy szaladgálni szeretnénk. Otthon a szüleink kérésére megesszük a levest akkor is, amikor annyira nincsen kedvünk hozzá. Azért, hogy a csoport részei maradjunk, beállunk a labdázásba az iskolaudvaron, akkor is, ha inkább olvasgatnánk.
Ezeknek az élményeknek megvan a maguk haszna: az ember, miközben felnő, megtanulja, hogy nem történhet folyton az, amire vágyik.
Ennek ellenére hajlamosak vagyunk válogatás nélkül engedelmeskedni azoknak az elvárásoknak, amelyeket mások támasztanak felénk. Eközben akár el is feledkezhetünk arról, mit is szeretnénk igazán.
A két életterület, ahol ez a probléma könnyen kiütközik, a szexualitás és a párkapcsolat.
Számos társadalmi elvárás és sztereotípia megnehezíti, hogy a szexuális életünk, illetve a kapcsolatunk arról szóljon, amire valójában vágyunk.
Milyen az a szex, amely megfelel a társadalmi elvárásoknak? Gayle Rubin 1984-es leírása (amelyet Meg-John Barker 2018-ban tökéletesített) elég jó kiindulási pontot ad ahhoz, hogy megfogalmazzuk, az emberi szexualitás mely formái számítanak elfogadottnak, illetve elutasítottnak. Rubin meghatároz egy bűvös kört, azon belül található a „jó, normális, természetes, áldott” szexualitás, azon kívül pedig a „rossz, abnormális, természetellenes, átkozott” szexualitás. Mi tartozik tehát a bűvös körbe? A társadalmi szempontból megengedett szexuális viselkedés szerinte:
- heteroszexuális
- házasságon belüli
- monogám
- célja a gyermek születése
- nem fizetnek érte
- két emberről szól
- párkapcsolat keretein belül zajlik
- azonos generáció tagjai végzik
- otthon történik
- nincs köze a pornográfiához
- csak a két ember teste vesz részt benne (tehát nincs, mondjuk, vibrátor vagy síkosító)
- hagyományos szexuális tevékenységeket foglal magában
Feltehetőleg az olvasó is érzi, hogy a társadalom ezeket várja el tőlünk a szexuális viselkedés terén, még ha nem is fogalmazta meg őket önmagának. Melyek azok a szexuális viselkedések, amelyek kívül szorulnak a bűvös körön? Minden, ami:
- nem heteroszexuális
- házasságon kívüli
- promiszkuis (vagyis a szexuális partnerek váltogatása történik)
- nem célja a szaporodás
- pénzbe kerül
- egyedül vagy csoportosan végzik
- kötöttségek nélküli, tehát nem párkapcsolat része
- eltérő generációk tagjai között történik
- otthontól távol, nem „a négy fal között” zajlik
- köze lehet a pornográfiához
- ember alkotta tárgyak – vibrátor, kötelek, síkosító – is szerepelhetnek benne
- szokatlan szexuális viselkedések is helyet kapnak benne
Talán azt is érzi az olvasó, hogy a második felsorolás bizonyos elemei vonzzák őt, vagy akár le is írják a szexuális viselkedését, más elemek pedig taszítóak a számára.
A belső kör a legtöbb ember számára túlságosan is szűk kereteket ad, a szórakoztató, élvezetes élmények átéléséhez bizony sokszor ezen kívülre kell merészkednünk.
Ráadásul a belső kör le sem írja az összes társadalmi elvárást, amely a párkapcsolatainkra és a szexre vonatkozik. Fontosnak tartom, hogy a teljesítménykényszerről is szót ejtsünk: valami miatt azt hisszük, a szex, és sokszor a párkapcsolat is egy verseny, ahol bizonyos eredményeket kell elérnünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Sokan nem érezzük teljesnek az együttlétet, ha nem történik behatolás, vagy valamelyik félnek nincs orgazmusa, illetve erekciója. Hajlamosak vagyunk stresszelni, ha nem tudunk elélvezni, illetve orgazmust okozni a partnerünknek. A stressz és a teljesítményszorongás természetesen negatív hatással van az orgazmuskészségre meg úgy általában a libidóra; könnyen ellehetetlenítik egy olyan pár szexuális életét is, akik máskülönben összeillenek, és még a vágyaik is kiegészítik egymást.
Ha úgy érezzük, gond van, akkor a megoldás felé vezető út első lépése lehet az, hogy végiggondoljuk, mit jelent a számunkra sikeres vagy örömteli szexuális élmény.
Biztosan a saját vágyainkat követjük, és nem a társadalmi elvárásokat? Feltétlenül orgazmust kell okoznunk a párunknak ahhoz, hogy jó legyen a szex? Mi a helyzet a közös maszturbációval? Az rendben van? Ha minden a vágyaink szerint alakulna, milyen lenne a szex? Ezt az elképzelt, tökéletes szexet persze valószínűleg sosem fogjuk pont úgy átélni, ahogy elképzeltük, de közeledni lehet hozzá.
Mindenképpen bátorság szükséges ahhoz, hogy megkérdőjelezzük azon kategóriák érvényességét, amelyek mentén korábban elképzeltük a szexet. Megeshet, hogy egy nő a szocializációja során azt tanulta meg, hogy csak az az igazi orgazmus, amit a behatolás okoz. Azonban a legtöbb csikló és hüvely felépítése egyszerűen nem olyan, hogy ez anatómiailag lehetséges legyen – általában külső stimuláció is szükséges, hogy az illető elélvezzen. Az ilyesmit nehéz lehet elfogadni, mert valahol, valamikor azt tanultuk meg, hogy magunkhoz nyúlni szégyenteljes cselekedet; de már az is kellemetlen, ha a partnerünk a kezével okoz nekünk élvezetet. Holott ha elengednénk ezeket a feszültségeket és elvárásokat, akkor valószínűleg az összes résztvevő számára kellemesebb lenne a szex. Hasonló mítosz az is, miszerint a jó szex során mindkét fél egyszerre fog elélvezni – ez ritkán persze megtörténik, de minden alkalommal elvárni hiábavaló és káros is.
Ha úgy érezzük, nem épp azt a szexuális életet éljük, amelyet valójában szeretnénk, érdemes lépten-nyomon megkérdezni magunktól: mire vágyom most igazán?
Ez az egyszerű kérdés abban is segíthet, hogy hatékonyabban ki tudjuk jelölni a saját határainkat – ha tudjuk, mire vágyunk és mi az, amit biztosan nem szeretnénk, ezt a partnerünk felé is tudjuk majd kommunikálni, így sok félreértés és kellemetlen élmény elkerülhető.
Ez pedig nemcsak a szexualitásról szól, hanem magáról a párkapcsolatról, sőt a saját önismeretünkről is. Elképzelhető, hogy egy forró fürdőre vágyunk, egy kis csendre vagy egy ölelésre – néha ezekről a hétköznapi vágyakról is hajlamosak vagyunk elfeledkezni, de ha tudatosítjuk őket magunkban, akkor nagyobb esély lesz arra, hogy sikeresen kommunikáljuk majd őket a partnerünk felé. Azt is jó észben tartani, hogy a saját szükségleteink felismerése az öngondoskodás első lépése is. Ha csak jó zenére vagy egy sétára vágyunk, azt önmagunknak is megadhatjuk, és máris tettünk valamit a saját jóllétünk növeléséért.
Saáry Lilla pszichológus várja olvasóink kérdéseit a szexualitás témakörében, szexedukációs céllal! E-mail: info@tudaton.hu, tárgy: bevállalom (az anonimitást biztosítjuk!)
Kiemelt kép: freestocks.org fotója a Pexels oldaláról
Saáry Lilla írása
