Minél többet lépsz, annál tovább élsz – a gyaloglás szerepe az életünkben

Sokan azt gondolják, hogy a természetjárás, gyalogtúrázás rekreációs tevékenység, egy választható szabadidős elfoglaltság, családi program, egy lehetséges sporttevékenység. Ennél azonban sokkal több. Nem választható, hanem kötelező – az életben maradásunkhoz.

A városi, digitális létforma annyira eltávolítja az embereket a természetes környezettől és a mozgástól, hogy a természetjárás a napi elfoglaltság ranglétrájának az alsó fokára csúszott vissza. Olyan program lett, amit akkor űznek, ha marad rá idő, de sokaknál még csak nem is opció. 

A modern ember megtanult a természet nélkül élni. Megszokta, hogy napi 10 órát ül az íróasztal előtt, a TV előtt vagy az autóban. Megszokta, hogy nem a lábát használja helyváltoztatásra, ráadásul tárgyakhoz ragaszkodik, és nem élményekhez. Négy fal között sportol – ha egyáltalán szán időt erre –, és nem a szabadban. Online éli meg kapcsolatait, online építi fel önmagát, online szerzi meg önbizalmát, és online kapcsolódik ki.

A gyaloglás hiánya és természetes közegtől való eltávolodás

Ezt a fajta elidegenedést mentális és fizikai jólétünk bánja, mert ez az életmód teljesen fajidegen, és népbetegségek kialakulását okozza. Pedig a túrázás, a természetben való gyaloglás az emberiség lételeme, egészséges életmódunk kialakításának és gyógyulásunk elengedhetetlen eszköze. 

A világhálón sok olyan cikket lehet találni, amely tudományos kutatásokról ír a gyaloglás preventív és gyógyító hatása kapcsán, vagy ahol szakemberek látnak el tanácsokkal, és természetjárásra buzdítanak.

A gyaloglásnak kimagasló szerepe van a demencia megelőzésében, az állóképességünk fejlesztésében, az idegrendszerünk egészséges működésében, az elhízás elleni küzdelemben, a hormonális egyensúly visszaállításában, a depresszió gyógyításában és tulajdonképpen az összes civilizációs betegséggel szemben. 

Mégis fontos hangsúlyozni, hogy a járás képessége az emberi faj fenntartásának alapeleme. Azért van ilyen jótékony hatással szervezetünkre, mert a testünk erre a mozgásformára fejlődött ki. A legelemibb mozgásforma, aminek elhanyagolása leépülést eredményez. Ha nem használjuk a mozgásszerveinket, akkor azok elsatnyulnak, s mivel legtöbb életműködésünk mozgással történik, a mozgásszervrendszer leépülése az egész szervezetünkre kihat.

A mozgás tehát alapvető életjelenség, vagyis a gyaloglás, amire teremtettünk, nem egy választható program, hanem túlélésük eszköze kell, hogy legyen.

Az evolúció sem a kényelmesnek kedvez. A túlélés a fittek kiváltsága, akik rugalmas adaptációs készségekkel bírnak. Alkalmazkodóképességünket pedig nagyban meghatározza a szabadban, mozgással eltöltött idő – az egészség titka tehát a szabadban rejtőzik.

Mozgás a természetben

Hét évvel ezelőtt létrehoztam a lakóhelyemen a Mozgás a Természetben nevű túracsoportot, kifejezetten nőknek. A Facebook segítségével hirdettem a gyalogtúráimat. Elsődlegesen nem is az volt a célom, hogy megmozgassam az embereket, lefogyasszam őket, vagy alakot formáljak vele, hanem egy mozgalmat szerettem volna elindítani. Azt akartam elérni, hogy alakuljon egy közösség, legyenek programok, amelyek életmódváltásra ösztönöznek, és megszerettetik, visszahozzák az emberek mindennapjaiba a túrázást.

A kezdeményezés pedig kinőtte magát: jöttek fogyni, vagy csak a társaság miatt, mások a kihívást keresték, vagy a lelki sebeiket ápolták. Aki egyszer eljött, legközelebb is csatlakozott, mert a természetben való mozgás addiktív.

Miért addiktív a természet? 

Az embert beszippantja a természetes közeg, és a hegytetőn, az erdei tisztáson, az ösvényen, egy fát, vadat csodálva jön rá, hogy mi ide valók vagyunk.

Természeti lények vagyunk, a lábainkat használjuk az előrehaladáshoz, itt szívhatjuk magunkba az élet levegőjét, itt lehetünk önmagunk.

Ha társasággal megyünk, itt beszélgethetünk tartalmasan, mert a gyaloglás beszéltet. Itt belenézhetünk a másik szemébe, megérinthetjük egymást, itt a valóságban megélt tartalmakat élhetjük át egyedül, baráttal vagy családdal. 

Vissza a természetbe! Na de hogyan?

Tudjuk, hogy kellene, az igény megvan rá, hiszen egyre többen – de még mindig nem elegen – fordulnak el a materialista világtól, s keresik az élményeket, vágynak vissza abba a természetes élettérbe, ahol az emberi faj több százezer évet eltöltött. 

A gyakorlatban nehéz megvalósítani, hogy minden nap minimum 8 kilométert gyalogoljunk az erdőben, hiszen számos nemzetközi egészségügyi szervezet ennyit ajánl. Háromgyerekes anyaként mondom, hogy nehezen kivitelezhető, mert a modern életünk nem erre rendezkedett be. Ettől függetlenül sokat tehetünk, sokkal többet, mintha csak olvassuk az ajánlásokat.

Tenni, törekedni, elhatározni kell. Kilépni abból a bizonyos elcsépelt komfortzónából, amit pillanatnyilag a meleg, tiszta otthon kényelme nyújt. A legfontosabb pedig, példát kell mutatni utódainknak, átadni nekik azt, ami túlélésük kulcsa lesz. Ez szülői felelősségünk!

Csak másképp kell szervezni a hétköznapjainkat

1. Mehetünk gyalog vásárolni, a gyermekeinket nem kell az iskola kapuig elvinni kocsival, csak az utolsó 200 métert tegyék meg gyalog.
2. A közös vasárnapi ebédek után ne a filmnézés legyen a program, hanem egy közös séta, és ez váljon szokásunkká. 
3. Úgy tervezzük a munkahelyre való bejutást, hogy abban legyen minimum 20 perc folyamatos gyaloglás. 
4. A liftek használatának nélkülözése is az egészségünket szolgálja, ha lépcsőzve jutunk fel lépcsőn az emeletre.
5. A barátainkkal eltöltött közös idő vagy a randevú alternatívája is lehet egy tartalmas kirándulás a közeli hegyekben. 
6. Mi úgy oldottuk meg a nagy családi összejöveteleket a koronavírus idején, hogy kiválasztottunk egy mindenkihez közel eső hegységet, ott találkoztunk, és egy nagy séta közben beszélgettünk, együtt voltunk, piknikeztünk – ez azóta szokássá vált. 

Ne legyen kifogás a szél, a hideg, az eső meg a sár, mert ezek a természet elemei, amikhez alkalmazkodnunk kell, hogy immunrendszerünk erősödjön. A megfelelő ruházat és felszerelés sokat javít az élmény minőségén.

Ha úgy tetszik, a kényelem visszautasítása befektetés az egészségünkbe, mert azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a több gyaloglás együtt jár a hosszabb élettel.

A képek Salamon Gabriella tulajdonában vannak.

Salamon Gabriella írása