Mondhatni, hogy manapság kontrasztos az aromaterápia helyzete: megfigyelhető még a vele szembeni szkepticizmus, ellenben egyre több kutatás foglalkozik az illóolajok különböző hatásaival, publikációk tömkelege jelenik meg. Térnyerése sajnos a szakma és a termékek (néha szó szerinti) hígulását is eredményezte. Ember legyen a talpán, aki aromaterapeuta-oklevél nélkül meg tudja állapítani, valóban hazavihető-e a kipécézett karácsonyi illatkompozíció, vagy sem. Mire figyeljünk vásárláskor, és egyáltalán milyen fogalmakkal operál ez a holisztikus állapotjavító rendszer?
Az aromaterápia egyik alaptézise, hogy az illat az nem csak egy megfoghatatlan valami, hiszen percek alatt az agyba jutva információt juttat el, ilyetén okozhat migrént egy kémiai úton előállított illat vagy rosszul használt illóolaj. Szemben ezzel, a jól használt természetes anyag, az illóolaj olyan állapotbéli javulásokat eredményezhet, amelyekkel tartósan fenntartható egy jobb életminőség.

A terápia mindig egy adott célzattal, meghatározott ideig tart, nem állandó jelleggel használjuk. Az pedig Magyarországon teljességgel kizárt, hogy belsőleg fogyasszuk, erre nincs hazánkban metódus, főleg, mert sok veszélye van: a kémiai összetevők akkumulálódhatnak a szervezetben, nyálkahártyapanaszokat okozhatnak, némelyik kisebb-nagyobb mennyiségben halálos is lehet.
Ne legyünk végletesek! Nem kell eldobni magunktól az illóolajok nyújtotta lehetőségeket, de ésszel használjuk őket. Ebben ma már okleveles aromaterapeuták (https://panarom.hu/mapsearch/index/index/) is segítségünkre lehetnek, akár csak akkor is, ha nem tudunk dönteni a boltok polcai előtt állva. (Figyelem: egy hétvégi workshop elvégzése után még nem lesz valakiből szakember!)
Illóolaj, te fenomén
Az illóolajok a növények aromás részeiből kinyert, kis molekulasúlyú illatos olajok, amelyek többek közt a növény kommunikációját segítik, számunkra pedig sok mindenre nyújthatnak gyógyírt. Növényenként, sőt, növényi részenként eltér, milyen biokémiai összetevőket tartalmaznak az illóolajok, ezektől függ az, hogy melyiknek milyen tulajdonsága lesz.
Széles spektrumú hatásokkal rendelkeznek, bár sokan még nem tudnak ezzel mit kezdeni, hiszen „ezek csak illatok”. Bizonyos olajok fokozzák a keringést, ezáltal méregtelenítők, van, amelyik fájdalomcsillapító, némelyik növény gyulladáscsökkentő vagy épp fertőtlenítő, gombaölő, vírusölő hatású. Sebek összehúzására is használják őket, vízhajtó, vérbőségfokozó, nyugtató vagy éppen görcsoldó olajról is tudunk. Nem azért, mert ezt egyszer egy random vallási vezető kitalálta, hanem mert állatkísérletekkel bizonyították, később pedig a klinikai kísérletek humán szakasszal is folytatódtak.
Az illóolaj nem csodaszer, nem jó mindenre, és attól, hogy természetes, még nem veszélytelen.

Az aromaterápia nemcsak az illóolajokkal, hanem aromavizekkel, növényi olajokkal is operál. Ezek többféle módon bevonhatók a mindennapi életbe: legtöbbször szaglás útján használjuk, de bőrön át is alkalmazhatók. Néhány fontos tipp ehhez:
- Laikusként az illóolajat mindig keverjük el növényi olajban használat előtt – a dozírozásról informálódjunk aromaterapeutáknál.
- Fürdővízbe kizárólag mézben, sóban vagy tejszínben jó alaposan elkevert illóolaj kerüljön, különben bőrirritációt okoz (az olaj és a víz nem férnek össze).
- Még „csak” párologtatás esetében is terápiás, 100%-os tisztaságú, kemotípus szerint bevizsgált, hígítatlan olajat használjunk, ez legyen az alap vásárlás esetén.
- Mindig figyeljünk az adott illóolajok kontraindikációira – ha számunkra nem megfelelő, ne használjuk!
- Nyálkahártyára ne kerüljön tisztán az illóolaj, de ha mégis megtörténik a baleset, ne vízzel, hanem olajjal próbáljuk meg eltávolítani, és akár orvost is keressünk fel panaszunkkal.
Többféle kivonási eljárást is ismerünk, amelyekkel a növényből kinyerik e csodás anyagot. Legismertebb a vízgőz-desztilláció, ahol is a citrusfélék héjából például préseléssel nyerik legfőképp az esszenciákat, de ismert az extrakció, az enfleurage is, továbbá a legmodernebb és legkörnyezetbarátabb megoldás a szuperkritikus extrakció, melyet CO2-kivonásnak is neveznek. Utóbbi adja a legdrágább kivonatokat, ellenben olyan anyagokat is ki tudnak vonni segítségével a növényből, amelyeket az előző eljárásokkal nem, így teljesebb hatású kivonatokat kapni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a desztillált illóolaj gagyi. A minőség nem ezen áll vagy bukik. Egyetemi disszertációt lehetne írni a befolyásoló tényezőkről, néhány közülük: a lepárlás során használt forrásvíz minősége, a növény begyűjtési ideje, a begyűjtés évében az esős napok száma, a napsütés mennyisége az adott évben, a növény fajtája, a termőtalaj minősége, vagy akár az is, hogy hányszor párolják azt a növényt (kizárólag az első lepárlás adhat tiszta anyagot). Ezenfelül még ezer és egy dologra figyel a lepárlómester, legalábbis jó esetben.
Az illóolajok árára is rengeteg minden hat. Tipikus példa erre a damaszkuszi rózsa esete, amelynél egyetlen kiló rózsaolajhoz 5 tonna rózsasziromra van szükség! Nem véletlen, hogy 10 ml-je 80 ezer forint környékén mozog, és hol van ehhez képest a világ legdrágább illóolaja, a sasfa! Azt fontos leszögezni, hogy nem minden drága illóolaj képvisel minőséget. Van egy amerikai fickó, egy Dr. Robert S. Pappas nevű vegyész, aki előszeretettel vizsgálja be a hozzá beküldött illóolajokat, és kendőzetlenül közzé is teszi, ha a nagy népszerűségnek örvendő, minőséginek beállított illóolajjal kapcsolatban a gyártó hazudik.
Itt jön képbe az, hogy ha ilyen soktényezős dologról van szó, honnan lehet tudni, mi a jó és mi nem? Nos, sajnos rá vagyunk bízva az iparági szereplőkre, az információszűrés pedig a vásárló felelőssége is. Így e kérdésre nem lehet egyszerűen válaszolni.
A mindennapok esszenciái
Parfümőr attól még senkiből nem lesz, hogy illatkompozíciókat kreál magának. Ezekkel állapotot javítani éppúgy lehet, ahogy állapotot súlyosan rontani is – épp ezért fontos a képzettség.

Bőrápolási, egészségmegőrző célzattal maradjon tehát az aromaterapeuták segítsége, de mondjuk takarításnál ugyanúgy bevethetők. A csírátlanító, vírusölő hatásuk (figyelem, Covid-ellenszernek egyik illóolajat sem vizsgálták még be sikerrel) érvényesülhet mondjuk felmosás közben is.*
A párologtatás is egy marginális kérdés, javíthatjuk a kedvünket egy-egy illattal, megnyugodhatunk tőle, vagy egyszerűen csak frissességet varázsolhatunk vele a lakásba. Ám az illat az orron át is hat, telítődhetünk vele idő előtt, és a rosszul megválasztott keverékek okozhatnak görcsös köhögést vagy migrént is, így avatatlanul ne lötyböljünk akármit. Kezdésnek például az ország aromaterapeuta nagyasszonyai, Feller Adrienne és Tobai Ágota könyve nagyon sokat segít az alapok magyarázatával és konkrét receptekkel is.
Aki mélyebben szeretne elmerülni az aromaterápiában, de azért egy képzésre nem nevezne be, annak néhány könyvet ajánlunk, a teljesség igénye nélkül:
Feller Adrienn és Tobai Ágota: Aromareneszánsz
*Munkácsi Brigitta: Levendula és ecet
Ingeborg Stadelmann: Bevált aromakeverékeim
Caroline Ingraham: Öngyógyító kutyák
Robert Tisserand: Essential oil safety
Cikkünk egyértelműen nem pótolja a kőkemény, többszáz órás aromaterapeuta-tanulmányokat, de még csak egy hétvégi tanfolyam témáját sem vagyunk képesek felvázolni kényelmesen olvasható karakterszámon belül. Az aromaterápia egy széles spektrumú, mély szaktudást kívánó terület, amelynek a felszínére vetettünk egy pillantást pár kilométerről. Ha érdekel a téma, figyeld oldalunkat, mert hamarosan jelentkezünk egy fantasztikus interjúsorozattal, egyenesen a kulisszák mögül!
Mácsadi Anni írása
Nyitókép: Unsplash/ Chelsea Shapouri