Gabi és Dávid együtt, egy párként vágtak bele a BoldogPÁRna projektbe. Dávid párkapcsolati tanácsadó, Gabi gyógypedagógus és családterapeuta. Mottójuk: „A boldog párkapcsolat elérhető.” Tanácsadást kínálnak pároknak, és egy sikeres YouTube-csatornájuk is van, ahol hasznos ismeretekkel gazdagodhat az oda látogató.
Az a személyes benyomásom, hogy az emberek szívesebben fogadnak el párkapcsolati tanácsokat olyanoktól, akik maguk is boldog párkapcsolatban élnek. Szintén óriási eredménynek tartom, ha két ember úgy tudja összehangolni a céljait, hogy ezek közösek legyenek, ráadásul a munka és a magánélet összefonódását is jól tudják menedzselni egy közös vállalkozásban. Ez azonban nem egy tálcán kínált idill, hanem komoly munka. Interjúnk első részében saját történetükről kérdeztem őket.
S. D. G.: Hogy lett a párkapcsolatok témája olyan fontos számotokra, hogy ezt szakmailag is előtérbe emeljétek?
F. G.: Részemről több szál is vezetett ehhez a témához. Gyógypedagógusként gyakran láttam, hogy egy kisgyerek viselkedési nehézségeinek hátterében nem csupán egy diagnosztizálható probléma áll, hanem sokszor ez tünetként jelzi, hogy valami gond, baj, nehézség van az egész családi rendszerben, ami pedig a szülők párkapcsolatára épül. Vagyis, kicsit másképp fogalmazva, ha a szülőpár nincsen jól a saját bőrében, a saját párkapcsolatában, akkor az mindenképpen hatással van a gyerekek viselkedésére – ami persze visszahat az egész családi életre. Vagyis a gyerekek érdekében is tenni kell a párkapcsolati boldogságért.
Magánéleti oldalról nézve pedig abszolút a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ha konfliktusok vannak a párkapcsolatomban, akkor annak erőteljes hatása van a teljes jóllétemre. De ezek a kapcsolati nehézségek orvosolhatók, csak fel kell vértezni magunkat azzal a rengeteg információval, amit a kapcsolati működésről felhalmoztak már a nálunk sokkal okosabb szakemberek, másrészt gyakorolni kell az új tudást – napi szinten, tudatosan.
M. G. D.: Ennek több összetevője volt az életemben. Egyrészről már 17-18 éves koromban is rendkívül érdekeltek az emberi személyiség és a párkapcsolati működés összefüggései, rajongtam, sőt még most is rajongok a pszichológiai témákért úgy általában. Másrészről, amikor Gabival összejöttünk, utána rettentő sok konfliktusunk támadt a különbözőségeinkből fakadóan: a 10+ év korkülönbség, az eltérő temperamentum, az elütő kommunikációs és konflituskezelési stratégiáink oda vezettek, hogy sokszor veszekedtünk, martuk egymást. Az is előfordult, hogy már a szakítás gondolata is felmerült.
Viszont egy dolgot tudtunk: akármit is rontunk most el, mi mindenképpen együtt tervezzük a jövőt, és meg akarjuk oldani ezeket a nehéz helyzeteket. És ehhez sok-sok tanulásra és gyakorlásra volt szükségünk, ami a mai napig tart.
A harmadik összetevő pedig egy TED-előadás volt, amelyben egy több mint 80 éve tartó harvardi kutatásról számoltak be, ahol kiderült, hogy az emberi boldogság és egészség leginkább meghatározó tényezője nem más, mint a közeli szeretetkapcsolatainak a minősége. Ezt az információt valahol már sejthettük, de így kimondva már tudományosan is bizonyítást nyert számunkra, hogy a figyelmünket nem a státuszra, az anyagi sikerekre vagy a népszerűségre kellene helyeznünk.
Ha az a célunk, hogy egy boldogabb társadalomban éljünk, akkor meg kell tanítanunk a körülöttünk élőket arra, hogy miként tudnak úgy kapcsolódni, úgy együttműködni, hogy az egy kiegyensúlyozott légkört eredményezzen.
A boldog családi légkör pedig nem a születendő csecsemőtől, hanem a boldog szülőktől válik boldoggá, ehhez viszont meg kell tanulnunk felismerni és kifejezni a saját érzéseinket, illetve oda kell figyelnünk társunk érzéseire, és empátiával kell ezeket kezelnünk. Ebben akarjuk segíteni a Boldog PÁRna nézőit, és valahogy így kezdődött a Boldog PÁRna története.
S. D. G.: Mi volt az a hosszú út, ami után végül egymás mellett döntöttetek?
F. G.: Ha onnan nézzük, hogy mennyi idős voltam, mire találkoztunk, akkor mindenképpen hosszú az út! Nekem Dávid előtt volt egy közel 20 évig tartó kapcsolatom, ebből 17 évig voltunk házasok, és van két felnőtt lányom ebből a házasságból. Viszont utólag visszagondolva (utólag mindig okosabb az ember…), én abban a kapcsolatban is mintha folyamatosan kerestem volna azt a kapcsolati élményt, amit Dávid mellett megtapasztaltam.
Dáviddal a Tinderen találkoztunk, és eleinte nem igazán vettük komolyan egymást (én nem is kerestem semmi komolyat akkoriban), hiszen van köztünk tíz év, és más életszakaszban is voltunk, amikor találkoztunk. De néhány „baráti” találkozó után egyértelművé vált, hogy nekünk dolgunk van egymással: olyan erős a közös hullámhossz és a vonzalom, hogy ezt muszáj komolyan venni. Persze ez csak az út legeleje volt, a nagy érzelmek időszaka , de azért hamar előjött egy csomó nehézség, amiket Dávid is említett. De ha ezekkel nem szembesültünk volna, akkor valószínűleg nem kötöttünk volna ki ott, hogy pároknak segítsünk abban, hogy tudatosabban jelen tudjanak lenni a kapcsolatukban.
M. G. D.: Mielőtt Gabival találkoztam, nem tudtam hinni a hosszú éveken át tartó szerelemben. Sok kapcsolatom volt előtte, több hosszú kapcsolat is, viszont amikor Gabit megismertem, akkor átkattant bennem valami: felismertem, hogy ezt a kapcsolatot nem tehetem tönkre. Ez nem olyan, mint amivel bármikor korábban találkoztam az életem során, ez valami nagyon különleges, ezért teljesen tiszta lappal akartam indulni.
Rengeteg olyan apróság köt minket össze, ami nekünk nagyon fontos a másikban, de mások számára semmit sem jelentene. Viszont amikor átöleljük egymást, az még mindig pont ugyanolyan erővel bír, mint hét évvel ezelőtt. Ezt ismertük fel 2014-ben, és ezért küzdöttük át magunkat megannyi nehéz helyzeten együtt.
S. D. G.: Mitől érzitek betonbiztosnak a kapcsolatotokat?
F. G.: Ez lehet, hogy furán fog hangzani, de valami olyan erős kötést, kötődést érzünk egymás mellett, egymás iránt, amit még soha senki mással nem tapasztaltunk. Az is erőteljes bizalmi forrás, hogy tudjuk egymásról: kölcsönösen a másikat választottuk. Arra nincs garancia, hogy örökké együtt maradunk (mert ilyenre sosincs garancia), de abban egyetértünk, hogy ha jön egy nehézség, akkor igenis mindent beleteszünk abba, hogy a kapcsolatunk túlélje, és akár még erősödhessen is a leküzdött nehézség által.
M. G. D.: Három dolgot említenék: először is a rengeteg együtt megélt győzelmet a legkilátástalanabb helyzetek után. Másrészt tudjuk, hogy előbb-utóbb mindent őszintén meg tudunk beszélni és meg is tudunk oldani, mert ez számunkra a fő prioritás. Harmadrészt mindig a lehető legjobb szándékot feltételezzük a másikról.
S. D. G.: Biztos ti sem vagytok folyton egy hullámhosszon. Mi az, amiben sosem fogtok közös platformot találni, és mit tesztek annak érdekében, hogy a törések ne váljanak szakadékká?
F. G.: Valójában sok olyan életterület van, ahol látjuk ezeket a különbségeket, de ha képesek vagyunk egy-egy ilyen egyet nem értés vagy konfliktus után (vagy során) kicsit hátrébb lépni és a nagyobb képet nézni, akkor mégis azt látjuk, hogy a fő értékrendi kérdésekben nagyon hasonlóan gondolkodunk. Számos fontos dologban egyezik a véleményünk, és sok közös élmény és történet köt össze minket. Fókusz kérdése az egész.
Persze, ha nyakig vagyunk egy olyan konfliktusban, hogy hány órát dolgozzon egy nap Dávid, vagy hogy hogyan osszuk el a házimunkát, akkor nehéz a nagy egészre és annak a pozitív oldalára koncentrálni. De eddig még az összes konfliktusunkat átbeszéltük (alaposan kiveséztük), és a nagy fellobbanások után igyekeztünk megérteni a másik álláspontját. Ezt elengedhetetlenül fontosnak gondolom. Hozzáteszem, volt olyan szakasza a kapcsolatunknak, ahol annyira elveszve éreztük magunkat, hogy külső segítséghez, párterapeutához fordultunk, hogy egy külső nézőpontból segítsen megoldani az adott helyzetet.
M. G. D.: Az idő előrehaladtával egyre kevesebb olyan dolog van, amiben nem vagyunk közös hullámhosszon, maximum a súlypontok vannak máshol. Vannak persze olyan apróságok, amikben sose fogunk egyetérteni, például le kell-e fagyasztani a pékárut három nap után, vagy inkább száradjon meg? De de ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy vajon számít-e ez három év múlva, akkor gyorsan rájöhetünk, hogy mi fontos, és mi nem az.
A lényeges kérdéseket érintően nem tudok olyat mondani, amiben homlokegyenest mást gondolnánk. Olyat tudok elképzelni, hogy például Gabinak egy döntési helyzetben az állatvédelem témája sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint nekem, viszont ezt én igyekszem elfogadni, mert ez értékrendbeli kérdés, amiben érvekkel meg lehet győzni a másikat, így inkább csak elfogadni lehet a véleménykülönbséget. Összességében itt is az a fontosabb, hogy köztünk béke legyen, minthogy kinek van „igaza”.
Olvasd el az interjú második részét, ahol alámerülünk a párkapcsolati kérdések útvesztőjébe, és a két szakember hasznos tanácsokat ad, hogy onnan ki is találjunk!
Az interjú folytatása hamarosan érkezik.
Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella
A képek a Boldog PÁRna alapítói birtokát képezik.
Ha úgy érzed neked is / nektek is van még hova fejlődni, keresd fel a Boldog PÁRnát:
