A pszichológiai képzés elején, az általános lélektan  (megismerő folyamatok, a tanulás, a motiváció és az érzelem tudomány területe) tanulmányok során találkoztam először az érzékelés és észlelés témakörével. Elsőre száraznak tűnhet a téma, mivel a kályhától kell indulnunk, így én is türelmetlenül vártam, hogy meglássam a fejezetek végén a nagyobb összefüggéseket. Azonban megígérem, hogy ennek a cikknek a végére érve jobban fogjuk látni, hogy az érzelmi állapotunk hogyan befolyásolhatja a körülöttünk lévő világ látását, és ennek a tudatosítása hogyan segíthet jobban megérteni az olyan betegségeket, mint a szorongás és a depresszió.

Az érzékelés és az észlelés alapjai

A külvilágból jövő információk észlelése bonyolult folyamat, és magában foglalja a körülöttünk lévő információk érzékelését, tehát az érzékszerveinken –  a szemünkön, a fülünkön, az orrunkon, az ízlelőbimbóink és a bőrünkön – keresztül bejövő ingerek gyűjtését. Ezt az információt ezután idegi (elektromos) impulzusokká kell átalakítani, amelyek aztán az agyba továbbítódnak. Ez a folyamat viszont még csak az észlelés első lépése, és önmagában nem teszi lehetővé, hogy hasznos módon érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Ahhoz, hogy ez az információ bármire felhasználhatóvá váljon számunkra, értelmeznünk is kell a beérkező jeleket, ez a folyamat pedig már az agyban történik.

Tehát az agyunkkal érzékeljük a dolgokat, nem pedig az érzékszerveinkkel?

Pontosabb azt mondani, hogy az agyunkkal, nem pedig az érzékszerveinkkel érzékelünk. Nézzünk egy példát! Képzeljük el, hogy egy méh repül el mellettünk! A fény a pupillán keresztül bejut be a szemünkbe. A szemünkben lévő lencse ezt a fényt a szem hátsó részén található retinára fókuszálja. A retina millió és millió fotoreceptort tartalmaz, amelyek a fényt elektromos impulzusokká alakítják, és amelyek a látóidegen keresztül az agyba jutnak. Ez a folyamat azonban csak a méh „meglátásának” kiindulópontja. Ezt követően az agynak értelmezni kell a látottakat, jelentést kell adnia és ennek megfelelő kell cselekvést indítani.

Az előbbi példa is még számos folyamatot magában foglalhat, például a tárgy alkotórészeinek (pl. szárnyak, lábak, szőrös, sárga és fekete csíkos test) észrevételét, ezen információk „összeillesztését”, az előzetes ismeretek segítségével a tárgy nevének meghatározását, majd ezt az információt felhasználva a viselkedés irányítását (pl. messzebb mehetünk, ha félünk az állattól, vagy allergiásak vagyunk a méhcsípésre).

Az érvelést, miszerint inkább az agyunkkal, mintsem a szemünkkel látunk, még inkább alátámasztja az a tény, hogy

két ember láthat pontosan ugyanolyan ingereket, mégis másképp érzékelhetik őket, vagy akár olyan dolgokat is láthatunk a „belső” szemünkkel, amelyek fizikailag nincsenek ott.

Ez utóbbit magunk is kipróbálhatjuk most rögtön: csukjuk be a szemünket egy pillanatra, és  varázsoljunk elő képzeletben egy gyönyörű tengerpartot, naplementét vagy akár egy rózsaszín elefántot. A legtöbbünk képes lesz „látni” ezeket a dolgokat még akkor is, ha fizikailag nincsenek előttünk, és a szemünk sincs nyitva. Másik példaként próbáljuk csak meg felidézni a legutóbbi álmunkat. Láthattunk benne dolgokat, miközben a szemünk alvás közben valójában be volt csukva.

Ezek után rögtön felmerül a kérdés: az, amit érzékelünk, pontosan tükrözi a körülöttünk lévő világot? Erre valószínűleg nem meglepően nem a válasz.

A világ egy zavaros, zsúfolt, többértelmű hely, és az, hogy hogyan látjuk (vagy halljuk, szagoljuk, ízleljük, érezzük a bőrünkkel), nem mindig tükrözi a valóságot.

A torzításért felelős tényezők

Két tényezőt érdemes kiemelni: az előzetes elvárásokat és az érzelmek befolyásoló hatását. Gondoljuk csak el, hogy mi történik akkor, amikor két rivális focicsapat szurkolói ugyanarra a meccsre váltanak jegyet. Valószínű, hogy nagyon különböző módon fogják fel a játékot – annak ellenére, hogy pontosan ugyanazt a meccset nézik. Például nem fognak egyetérteni a játékvezető döntéseivel (mondjuk azzal kapcsolatban, hogy a csatárnak kellett volna-e sárga lapot adni), vagy hogy a két fél mennyire jól játszott, és mennyire érdemelte meg a győztes csapat a győzelmet. A meglévő elvárás itt kulcsfontosságú szerepet játszik az észlelésben; nagyon gyakran azt látjuk, amit látni akarunk vagy elvárunk, és nem azt, ami valójában történt.

Az észlelési elvárásaink olyan „beállítódások”, amelyek által hajlamosak vagyunk a dolgokat annak megfelelően észlelni, amire számítunk.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bár az információk gyorsabban feldolgozhatók általuk, nem biztos, hogy azok pontosak is lesznek. Ezek a hajlamok számos tényezőből fakadhatnak, beleértve az előzetes/meglévő ismereteket, a kontextust és a szociokulturális hátteret.

Az érzelmeink is jelentős hatással lehetnek a körülöttünk lévő dolgok megítélésére, és ezáltal „feldolgozási” hibákhoz vezethetnek.

Érzelmeink és elvárásaink így torzíthatják a valóságészlelésünket:

• kiemelt figyelmet fordítunk az elvárásainkkal összhangban lévő információkra, és figyelmen kívül hagyjuk az azokkal összeegyeztethetetlen információkat,
• a kétértelmű információkat elvárásainkkal összhangban értelmezzük, és
• előnyben részesítjük az elvárásainknak megfelelő információkat.

A pszichológusok érdekeltek annak feltárásában, hogy érzelmi állapotunk hogyan befolyásolhatja a körülöttünk lévő világ látását, és hogy ez hogyan segíthet jobban megérteni az olyan nehézségeket, mint például a szorongást és a depressziót.

A kutatók számos feladatot dolgoztak ki a figyelem torzításának laboratóriumi felmérésére  (a klasszikus Eysenck, MacLeod & Mathews-féle pont-próba paradigmáról itt lehet többet olvasni).

Sok teszt azt is alátámasztotta, hogy akik szorongással küzdenek, vagy depressziósnak érzik magukat, nagyobb valószínűséggel értelmezik a semleges vagy kétértelmű információkat negatív vagy fenyegető módon. Vagyis a meglévő hangulati nehézségek „előkészítik a terepet” a világ negatívabb észlelésére, és mivel a világ egyre rosszabb és fenyegetőbb helynek fog tűnni a bejövő információk alapján, a negatív spirál által mi is hajlamosabbak lehetünk rosszabbul és rosszabbul érezni magunkat benne.

Fontos megjegyezni, hogy az információk negatívabb értelmezése, vagyis ha pesszimistább időszakunkat éljük, nem jelenti automatikusan azt, hogy szorongunk, vagy depressziósak vagyunk. Viszont érdemes tudatosítani azt, hogy az érzelmileg terhelt időszakokban ez a beállítódás szerepet játszhat a nehézségek fenntartásában.

Hadházy Sára írása

Hivatkozások

• Csépe V., Győri M. Ragó A.: Általános pszichológia I. Észlelés és figyelem. Budapest, Osiris, 2007.
• Georgiana Susaa, IrinaPiticăa, Oana Bengaa, Mircea Micleab: Anxiety-related attention biases in preschoolers: an investigation using the pictorial dot-probe task. Procedia – Social and Behavioral Sciences, Vol. 33, 2012, 637–641.
• Pete Etchells: The Stroop test: how colourful is your language? The Guardian, 2016. 07. 25.
• Kiemelt kép: Rahul Pandit (Pexels.com)