Állatot vállalni felelősség. Nemcsak az egészségéről és a jólétéről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy megfelelően szocializálódjon az adott környezetben, mert az neki is, nekünk is, a lakóközösségnek is jobb. Mi modern városi kutyatartók lettünk, és nem bántuk meg. De nem is egyszerű. Ez itt Panka, a cifra mudink lakásban tartásának története.
1. A nekünk való kutya kiválasztása
A vőlegényemmel, Gergővel Zuglóban élünk, egy 45 négyzetméteres, másfél szobás lakásban a 2. emeleten. A kutyavállalás volt a kapcsolatunk komolyságának első igazi bizonyítéka, és komolyan vettük a kiválasztási procedúrát.
Én azért szerettem volna mudit, mert küllemre ez a fajta tetszett a legjobban, és azért szerettem volna kutyát, hogy legyen egy állattársam, akivel lehet kalandozni, akivel megtapasztalhatom a feltétel nélküli szeretetet, és gondoskodhatok róla. Gergő már jobban tudta, mit miért akar, hiszen neki van egy másik mudija vidéken. Legyen mudi, mert az okos, jól kiképezhető, gazdacentrikus, jól jön póráz nélkül, és a mérete folytán könnyű vele utazni, illetve a mudi temperamentuma, mozgásigénye jobban illik az övéhez. Továbbá legyen kölyök, hogy mi nevelhessük a kezdetektől. És lássuk előtte a szüleit, hogy tudjuk, mire számíthatunk küllem és egészség terén. Azt is tudtuk, hogy a városi léthez egy nyugis kölyök kell, illetve megegyeztünk abban is, hogy legyen szuka, cifra, farokkal. Így került hozzánk egy ceglédi tanyáról Cuki és Kukac kölyke 2020 márciusában.
2. Felkészülés az érkezésére
Beszereztük az alapkellékeket: étel + tálak, tisztálkodási szerek, kutyapelenka, pokróc, fekhely és játékok. Az ágyunk mellé helyeztük a fekhelyét, és ahhoz közel rögzítettük le a kutyapelenkát.
Az egész lakást kitakarítottuk, egyrészt mert tudtuk, hogy ilyen tiszta sose lesz többet, másrészt hogy ne érezze a korábbi kutyák baleseteinek a nyomait. Kutyabiztossá tettük a lakást: a kábeleket felemeltük, térdmagasság alattról mindent feljebb pakoltunk, és minden mozdítható tárgyat elzártunk.
Alapszabály: amit nem akarsz, hogy a kutyád széttépjen, az ne legyen elöl!
A kiskutyát 2 hónapos korában egy városszéli parkolóban vettük át, és egy parkban megálltunk vele igazán összeismerkedni, majd egy nyitott, kibélelt kartondobozban szállítottuk haza két átszállással a BKV-n. Vele volt az otthonszagú „rongyikája” is. Az első napot szinte átaludta, a másodikon kapott egy fürdetést. Félte, de tűrte.
Kezdetben csak a nappali volt a birodalma, aztán kimerészkedett a lakás többi részébe is. Mivel a pelenkát az első használat után megtanulta feltépni (és a műanyag változatot pedig nem volt hajlandó használni), ezért megszoktuk, hogy nappal 5-6 alkalommal le kell vinnünk. Természetesen amint felébredt, fel kellett kapni, és leversenyezni vele a fűig. Így is tele lett ajándékkal a nappali. (Mondanom se kell, pontosan tudta, hova baleseteztek a korábbi kutyalakók.) Szerencsére rögtön értette, hogy a fűbe csinálni dicséretes, de nem szidalmaztuk a balesetekért sem.
Tudta, mikor van séta, mikor kap enni, mikor aludnának a gazdik. Tartható napi rutinra törekedtünk, gyorsan alkalmazkodott, így pár héten belül elsajátította a szobatisztaság elvi alapjait – a gyakorlat pedig a biológiája változásával idővel tökéletesedett.
De ha nem lettünk volna ketten, és nem dolgoztunk volna otthonról, sokkal nehezebb lett volna ezt megoldani.
3. Kintlét
Mindenképp szocializálni szerettük volna, úgyhogy mi nem tartottuk be az oltások miatt ajánlott 1 hónapos karantént. Rögtön levittük (karban), odaengedtük más kutyákhoz, és ha a koronavírus miatt nem jött volna be a távolságtartás, talán lett volna módja megismerni botorkáló időseket és rollerező kicsiket is, egyáltalán: több emberrel találkozott volna, és akkor nem lenne az emberekkel szemben ennyire bizalmatlan.
Az elején kb. 5-6 órát kint voltunk vele, hogy kellőképp lefárasszuk, és egy kis magánéletünk is lehessen.
De Panka hamar tanult. 2,5 hónapos korára mentek az alaptrükkök, megismerte a pórázt, 3 hónaposan megszerette a labdát és a BKV-t, 4 hónaposan oszkározott és megszerette az úszást, 6 hónapos korára pedig már lehetett vele póráz nélkül futni. Voltak kihívásaink is. A behívás és a csipkedésről való leszoktatás volt a legnehezebb, ezt bent is, kint is gyakoroltuk vele. Nem sikerült viszont leszoktatnunk arról, hogy felegyen dolgokat az utcán, ami azért nem veszélytelen rossz szokás.
Fontos, hogy a kutyával mindennap foglalkozni, játszani, tanulni kell. Volt nála tréner, mi is folyton gyakorlatoztunk vele, megfordult kutyaoviban, és vitte sétálni ismerős is. De a vírushelyzet miatt és autó hiányában az iskolába járás eddig elmaradt.
4. Bentlét
A bentlét szabályainál is ugyanúgy fontos a következetesség!
A lakásban csak finoman játszottunk vele, sosem bátorítottuk az ugatásra. Ma már néha bevadulhat kicsit, de ha túl hangos lesz, egy „Csönd” parancsra elnémul. Ha koszos lesz odakint, kicsukjuk a hálószobából. Ha belehempergőzik a „tudjuk mibe”, rögtön megy a kádba. Kétszer kap enni (a reggeli és az esti séta után), és friss csontot nem vihet az ágyba, maximum a helyén rágódhat rajta.
Ám onnantól, hogy kapott kaját az asztaltól, a kunyerálás is mindennapossá vált.
Amikor megtanult felmászni az ágyra-kanapéra, egy ideig próbáltuk leszoktatni róla, de az ellágyulásaink miatt idővel velünk alvós kanapékutya lett belőle. Ez ilyen „odi et amo” helyzet.
Megszoktuk, hogy ha kiadós alvásra vágyunk, a legtisztább kicsukni a szobából. Nem szereti, de elfogadja, és akár 9 órán át is békésen elvan.
5. Távollét
Mivel Panka egy „karanténkutya”, jórészt a lábunknál vagy mellettünk alszik a home office idején, és 4-6 óráknál többet ritkán van egyedül. A lépcsőházi zajokra sosem reagál, de a vendégfogadásnál egyelőre még csahos. A szomszéd házban lakó „ellenségkutyára” oda-oda vakkant az erkélyről, de általában csöndesen nézelődik.
Fontos volt megtanulnia utazni, hogy ahova csak tudjuk, magunkkal vihessük. De ugyanolyan fontos, hogy magában is ellegyen otthon, ne nyüszítsen és ugasson utánunk. Ezért az elején csak pár másodpercre, majd pár percre, aztán 1-2 órára mentünk csak el otthonról. Ilyenkor a helyére parancsoljuk, adunk neki valami rágcsálnivalót, és diszkréten, gyorsan távozunk.
Hogy ne alakuljon ki nála szeparációs szorongás, nincs üdvözlés érkezéskor, és nincsen búcsú távozáskor. Ezért tudja, hogy a távollétünk sem olyan nagy ügy.
6. Változások
Panka most 14 hónapos. Sokfélét olvastunk arról, mikre kell majd számítani, ha lakásban kutyát tartunk. Volt, ami bejött, volt, ami nem. Ami nekünk probléma, másoknak fel se merült, és ami nekünk megy, az másoknak kihívás. Tényleg minden együttélés egyedi.
Nem mondom, hogy éjfélkor, hóviharban, sötétben, pizsamában, bakancsban és télikabátban mókás még lemenni egy utolsó körre. De megszoktam, hogy ha esik, ha fúj, vele menni kell. Jobb lenne-e, ha lenne kertünk, ahova bármikor csak úgy kiengedhetjük? Hogyne, de egyelőre ez nem adott. Viszont azon vagyunk, hogy neki mindent megadjunk.
Túl vagyunk a második tüzelésén is. Szerencsések vagyunk, mert gyönyörűen tisztán tartja magát, és nem ejt pacát – de ha mégis, „feltakarít maga után”. Már nem tartunk akkora rendet, így ideje lassan új zoknikat vennem.
A kutyaszőr a fürdetés, fésülés, mosás és porszívózás ellenére is mindennapos élmény mindenhol. Hozzászoktunk, amennyire lehet.
A bútoraink voltak jobb bőrben is, és már nem üvöltök fel, ha rálépek egy marhacsontra a sötétben. Nem számít, ha a hátamra hány a kutya az éjszaka közepén (valós történet), vagy egy szemétevési akció után teleaknázza a nappalit. Tudom, hol az ecet, a fertőtlenítő és a felmosó, és nem félek használni.
Panka a családunk teljes értékű tagja, hű társunk és barátunk. Volt, hogy ő jelzett, hogy kopogtatnak, mert rajtam volt a fülhallgató. Segít, hogy reggel ébresztő nélkül, időben keljek. Emlékeztet, hogy pár óránként igenis fel kell állni a munkaasztaltól, és sétálni kell tíz percet a napsütésben. Millió puszival, bökdöséssel, dörgölőzéssel mutatja meg nekem, hogy nem vagyok egyedül. Amíg érzem a lábamnál a szuszogását, nem ismerek se félelmet, se szomorúságot, se magányt.
Vele élni a lakásban nagyon melós tud lenni, sok áldozattal jár, de az egymáshoz tartozás és a feltétel nélküli szeretet mindenért kárpótol.
A kiemelt kép Erdész Levente fotója a 6 hónapos Pankáról a Városligetben.
