Környezettudatos nevelés: a gyerek ma már az anyatejjel szívhatja magába a bolygó szeretetét

„Ha segítesz megtanítani a gyerekeket szeretni a természetet, akkor vigyázni fognak rá. Mert amit szeretünk, azt becsben tartjuk.”
kisfiúk erdő

Várhatjuk föntről a csodát – de akkor nagyon, nagyon sokáig fogunk várni. És van pár komoly kérdés, ami biztos nem csak engem kísért. Vajon valóban elvárhatjuk politikai és egyéb döntéshozóinktól, hogy felülírják geopolitikai, nemzetgazdasági és egyéb érdekeiket? Vajon megvonnánk-e magunktól az infrastrukturális, civilizációs kényelmet? Készen állnánk bárminemű környezetbarát önellátásra természeti erőforrások (pl. saját földterület) nélkül? Miből lenne pénzünk szigetes napelemrendszerre? Mennyi időbe telne antibiotikumokhoz szokott szervezetünknek, immunrendszerünknek újra megerősödnie, hogy bírja az új közeget? Hogyan lehet előre felé menni úgy, hogy közben ne menjünk hátra?

Úgy vélem, nem külső forrásból fog érkezni a csoda, és nem varázsütés formájában. Az átalakulás már elkezdődött – például benned és bennem már biztosan, hiszen most is időt szántunk arra, hogy pár sor közös gondolkodás erejéig megpihenjünk egymás társaságában.

Ha nem is tudunk kiemelkedni abból a későkapitalista, urbanizált, fogyasztói és hálózatra kötött társadalomból, amibe beleszülettünk s amelyben boldogulnunk kell, vannak már kitaposott utak, hogy újraértelmezzük kapcsolatunkat a környezetünkkel. Gondold végig: hányszor hoztad meg azt a döntést, hogy ezt a szemetet a megfelelő kukába dobod? Hogy most nem veszel új holmit, inkább megjavítod ezt? Hogy idén saját fűszerkerted lesz? Hogy nem taposod el azt a bogarat, hanem kiengeded a lakásból? Hogy inkább lesétálod azt a két megállót? Hogy nem utazol el a világ másik végére jakuzzizni az ötcsillagos hotelbe, hanem hátizsákkal beveszed magad az erdőbe?

Alulról szerveződve, szétszórt, ügyetlen, kikényszerített félmegoldásokkal ugyan, de már egyre többen igyekszünk átszoktatni magunkat egy környezettudatosabb szemléletre. Szüleink és kortársaink jó részének mindez csak zöld divathóbortnak tűnik. Milleniumi hisztériának, klímaszappanoperának, amit most már egy szépen gyarapodó ökoipar tesz egyre trendibbé. Valahol igazuk van. Sokszor tényleg influenszerektől, szinte katalógusból tanuljuk, hogyan tehetünk jót a környezetért (és csak bízunk benne, hogy ezzel tényleg jót teszünk).

De nem szabad lebecsülni a civil összefogások pillangóhatását, a következő generációk hatóerejét.

Mindenekelőtt meg lehet és meg is kell tanítani gyermekeinknek, hogy mindannyian a Föld gyermekei vagyunk, és ez egy újfajta viszonyt kíván, mint amit az előző évtizedek kommercializálódott világa sugallt. Gyermekeinknek a bolygótudatosság már alapbeállítódás lehet. Egy bölcs felismerés, egy evidencia, hiszen ez az önazonosságunk része és a túlélésünk kulcsa.

Együtt kell tanulnunk velük, hogy megértsük, milyen új egységet formálhat a természetes, a mesterséges, a helyi, a globális, az egyén, a közösség, az ember és a nem-ember. Hinnünk kell abban, hogy létezik egy olyan forgatókönyv, amelyben mindez fenntartható, egyensúlyban tartható. Egy ilyen jövőkép felé kell haladnunk közösen folyamatos kutatás, tudatos döntések, jó intenciók, apró cselekedetek révén.

Összegyűjtöttük a Tudaton Magazin azon cikkeit, amelyek a környezettudatos nevelés terepére vezetnek. Jó olvasást!

„Ha segítesz megtanítani a gyerekeket szeretni a természetet, akkor vigyázni fognak rá. Mert amit szeretünk, azt becsben tartjuk.”

B. Szirtes Dóra: Környezettudatos szülők környezettudatos gyerekei

Korunk egyik legnagyobb kihívásai közé tartozik a klímaválság, az élelmiszer-pazarlás és a mérhetetlen hulladéktermelés. Ahhoz, hogy ezeken változtatni tudjon az emberiség, szükség van arra, hogy a jövő generációit környezettudatosságra neveljük.

Ha mindenki csak egy picit tenne hozzá, és a saját környezetében vezetne be változtatásokat, azzal tulajdonképpen meg is oldhatnánk a globális probléma javát. Formálnunk kell személetünket, hisz a mi gyerekkorunkban ez még nem volt központi téma, más elvek szerint nevelkedtünk. Ha gyermeket nevelsz, négy lépésben formálhatod önmagad, s egyben taníthatod gyermeked arra, hogyan legyen számára természetes a fenntarthatóság.

A teljes cikket itt találod:

B. Szirtes Dóra (ÖsztönAnyu) Montessori pedagógus másik hasonló témájú írása:

Szabó Ágnes: Kiút a csomagolások fogságából

„Jópár éve már hogy vidéki kertes házba költöztünk a férjemmel, és elkezdtünk komposztálni, illetve szelektíven gyűjteni a szemetet. Hamarosan sokkal kevesebb hulladékot termeltünk, mint azt korábban Budapesten. Jelenleg is messze vagyunk még az ökocsalád megnevezéstől, de úgy gondolom, hogy hétről hétre egyre közelebb kerülünk hozzá.”

Valastyán Nikolett szintén hasonló témáról írt:

Ruházd fel a kistesód!

Interjú Nagy Diával, a Ruhatesó Facebook-csoport alapítójával. Ennek a klassz kezdeményezésnek két célja van: az újrahasznosítás és a segítségnyújtás; szeretnék a rászoruló családokat támogatni.

Hadházy Sára: Erdőfürdő

Az 1980-as években indult virágzásnak japánban sinrin-joku, azaz erdőfürdő nevű módszer egyfajta „megmerítkezés” az erdő színeiben, hangjaiban, illataiban. Ez mind a testi, mind a lelki egészségünknek jót tesz: csökken a stressz-szintünk, megnyugszunk, feltöltődünk. Az eredetileg felnőtteknek kidolgozott erdőfürdő 2-3 órás, relaxációs és érzékszervi gyakorlatokkal kísért, könnyű tempójú erdei séta. Hadházy Sára egy könnyedebb, gyerekekkel közös erdőfürdő lehetőségét ismerteti.

Felfedező futás

Körben állunk, vagy ha ketten vagyunk, egymással szemben, majd megkérjük a gyerekeket, hogy egy adott jelre (például sípszó, taps) forduljanak meg, és fussanak szabadon a térbe, majd, ha megint meghallják a sípszót, akkor jöjjenek vissza a körbe. Amikor visszatértek, mindenki számoljon be röviden arról, hogy mit tapasztalt az útján. Például: Milyen volt a talaj? Milyen volt a növényzet? Találkoztak-e valamilyen élőlénnyel, érdekességgel?

Mit fejleszt? Felfedező kedv, lelkesedés, kapcsolattartás.

A teljes cikket itt találod:

A válogatást készítette: Sós Dóra Gabriella

Kiemelt kép: press 👍 and ⭐ / Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.