Nagyjából 8–10 évvel ezelőtt bizony még én is csomagoltam a csomagoltat is. Budapesten éltem albérletben, és lakótársammal ketten annyi szemetet termeltünk, hogy hetente 3–4 alkalommal kellett levinni a zsákot a konténerbe. A környezetvédelem nem foglalkoztatott, nem gondoltam bele abba, hogy hosszú távon milyen következményekkel járhat ez a rengeteg szemét.
Néhány évvel később vidéki kertes házba költöztünk a férjemmel, és elkezdtünk komposztálni, illetve szelektíven gyűjteni a szemetet. Kisiskolás korom óta imádok olvasni. Mindenféle olvasmány érdekel, sok online könyvesbolt hírlevelére fel vagyok iratkozva, így bukkantam rá egyebek mellett Nagy Réka Ökoanyu című könyvére is. Amikor ezt olvastam, akkor már sokkal kevesebb hulladékot termeltünk, mint azt korábban Budapesten tettem, de a könyv elolvasása további hulladékcsökkentésre ösztönzött.
Jelenleg is messze vagyunk még az Ökocsalád megnevezéstől, de úgy gondolom, hogy hétről hétre egyre közelebb kerülünk hozzá.
Amit már elértünk:
Mindkét lányunkkal mosható pelenkát használunk. A két gyermekkel összesen 3 csomag eldobható pelenka fogyott el a háztartásunkban. Ennek jó része a nagyobb lánynál, amíg „kitanultam” a mosit. A kicsi már csak a kórházi napok alatt kapott eldobható pelust. Amellett, hogy
a mosható pelenkával közel 2 tonna hulladékot spórolunk a két lány szobatisztulásáig,
a popsikrémet is megspóroljuk, hiszen nagyon ritkán kell bekenni őket (ebből 22 hónap alatt 1/3 doboz fogyott eddig összesen).
Popsitörlőből komposztálható típust választottunk, így nagyon sok veszélyes hulladéktól óvjuk meg a környezetünket.
Én magam is zerowaste termékeket használok „azokon a napokon”.
Az itthoni játékok jelentős része természetes játék (fából, gyapjúból, fémből készült) vagy könyv. Vannak műanyag játékok is, de közel sem annyi, mint sok kisgyermekes ismerősünknek.
A gyerekek ruháinak nagy része örökölt, vagy jó állapotú használt textil,
így nemcsak a környezetünk, de a pénztárcánk is nagyon hálás lehet.
Komposztálunk is. Ezzel kapcsolatban van még hová fejlődnünk, de már tudtunk hasznosítani a komposztált talajból, így ezzel kapcsolatban is jó irányba haladunk.
A hulladékot szelektíven gyűjtjük, aminek köszönhetően a konyhai szemetest (30 literes) sokszor 3 hetente is elég üríteni.
Mindent mi főzünk itthon. A gyerekeknek is én főzök a hozzátáplálás első pillanata óta. Nincs babakaja, mikrózós étel és házhoz rendelt ennivaló. A lányok nem is szeretik az üveges ételeket.
Nincsenek illatanyagok a házban. Illatosító helyett gyufát használunk (ezt például Nagy Rékától tanultuk, és nagyon bevált), nem használunk parfümöket, spray-ket. A mosószerek és öblítők közül sosem szerettem az illatosakat, így a gyerekek érkezésekor nem kellett lecserélnünk őket, mindössze a pelenkák miatt van itthon új fajta (fertőtlenítő hatású) öblítő. Egyedül a szappannak van levendula/mandula illata.
A vásárláshoz saját csomagolóanyagot viszünk (kenyereszsákot, zöldségeszacsit, gyümölcsöszacsit, hűtőtáskát, dobozokat…).
Amire nincs szükségünk, azt elajándékozzuk, vagy eladjuk (ruhákat, játékokat, cipőket, táskát, bútorokat…).
Ami megjavítható, abból nem veszünk újat, hanem megjavítjuk (legutóbb a férjem a porszívó motorját cserélte ki, pedig nem ez a szakmája; de én is varrtam már át nagypárnahuzatot kicsire, hogy jó legyen az itthon ágyneműre).
Igyekszünk mindenből annyit venni, amennyire valóban szükség van (játékok, bútorok, ruhák, cipők, edények…), ez alól a könyvek kivételt jelentenek, abból kb. 3000 db van itthon, és a számuk egyre növekszik.
Ami még hátra van (egyebek mellett):
- Tisztítószerek teljes lecserélése (próbálkozok, és vannak már területek, ahol megvan a jó öko kombináció, de még nem vagyok elégedett).
- Kiskert, gyümölcsfák. Most költöztünk saját házba, így ez sem olyan távoli már.
- Saját húsáru. Egyelőre szárnyasokat szeretnénk tartani, aztán majd meglátjuk.
Ezeken kívül persze még nagyon sok mindent lehet tenni a környezetért, ezért nyitott szemmel járunk, és a jó, és számunkra is kivitelezhető ötleteket igyekszünk beépíteni a mindennapi rutinunkba.
Szabó Ágnes írása
Fotók: Szabó Ágnes
