Kisfóka kisajánlója

Kicsit ajánlott könyv – egy kicsit legyen otthon egy könyvtári példány, aztán vigyétek vissza.
Kisfóka

Kisfóka nagyon kedves teremtés. Ahogyan Kistörpeharcsa, Kiscsillag, Kisróka és Kisantilop meg a többiek is. Számtalan szerethető, gyönyörűen megrajzolt szereplő, akiket Baracsi Gabi varázsolt a könyv lapjaira. Kisfóka az abszolút kedvencem, ahogy megörökítette a híres pillantást az illusztrátor, az valahogy tényleg szívig hatol.

Kertész Erzsi (nem összetévesztendő Kertész Erzsébettel!) a kortárs meseírók egyik legkeresettebbike, több közkedvelt antológia tartalmazza meséit, és számos önálló kötete is jelent meg. Fantasztikus szerző, mellette egy fantasztikus illusztrátor és egy csalódást okozó könyv. Volt benne néhány vonás, ami mentette a helyzetét, de sokkal több lehetett volna, mint amit kihoztak belőle. Egy kis ajánló a Kisfóka és a többiekről.

Kisfóka

A könyv borítóján egy csücsök hirdeti, hogy Játékötletekkel. Itt egyből előbújt belőlem az óvónő-énem, kíváncsian vártam, mit ajánl a szerző, mit játsszunk. Sok mindenre gondoltam, de erre nem, a kötettel kapcsolatban talán ez okozta a legnagyobb csalódást. Amit találtam, játéknak nehezen nevezhető, de még gondolatindítónak is kevés. Minden mese végére került egy rövid kérdés: „megosztod a csokidat?” vagy „Milyen mozgást szeretsz legjobban?”, „Pislogj úgy, mint kisfóka!”. A kedvencem: „Keress egy ravasz búvóhelyet és bújj el!” – aztán meg keresheted a gyereket, pedig nem is hirdetett senki bújócskát. Na jó, azért akad közte jó is: a „Segíts anyukádnak locsolni”, vagy a „Mondj egy nyelvtörőt” legalább érdekes, fejlesztő tevékenységet kínál. Egy kis kreativitással több ilyen is kerülhetett volna bele. Az ilyen típusú játékok segítségével a mesék, a kedves szereplők is értelmet nyerhettek volna, tovább élhettek volna egy-egy játékhelyzetben.

Kisgomba

Rövid, elnagyolt meséket olvashatunk, melyek rövidségét foghatnánk akár arra is, hogy 2–4 éveseknek szólnak, az ő számukra ez a terjedelem valóban elég, de még ha így is nézzük, akkor is kapkodósnak, gyorsan lezárt történeteknek érzem őket. Pedig van köztük néhány igazán jó ötlet is, amiket szívesen olvasnék hosszabban: Kisgomba története a szigorú gombanagymamával vagy Kiskavics lelkesítő meséje.
A legkisebbek számára, akik most ismerkednek mindennel, Kispillangó kikelése a bábból különösen érdekes lehet; Kisfókától és Kisvízilótól pedig az esti rutint leshetik el (reméljük, azért az anyukák az utolsó figyelmeztetés után valóban kiveszik a csemetéket a fürdőkádból). Az én kedvencem Kisróka, aki igazán hű marad magához, mikor a csalással megnyert játék végén csupán ennyire futja:

Kisróka vállat von. – Ravasz vagyok, ez van. Ravasz, mint a róka.

Vannak kevésbé szimpatikus mesék is köztük, Kiskacsa és Kiskakas beszélgetése vicces helyett inkább közhelyesnek hat az untig ismert félkrajcár és Lengyelország belekényszerítése miatt.

Egy újabb, számomra bosszantó részlet, a szereplők megnevezése: Kisfóka, Kisbálna, Kisróka, és sorolhatnám végig így az egész mesekönyvet, kis, kis, kis… A vissza-visszatérő jelzőre is ráhúzhatjuk, hogy az ismétlődő motívum által még inkább alkalmazkodik a célzott korosztály igényeihez, de a harmadik történet után idegesítő, elcsépelt lesz az egész.

Az illusztrációk miatt mindenképp érdemes belenézni, az állatokkal való ismerkedésre kiváló, és lehet, hogy a kicsiknek sokkal jobban fog tetszeni, mint amennyire én felnőttként élveztem, tehát semmiképp sem elvetendő darab. Könyvtári kölcsönzésre ajánlom.

Az ajánlót írta: Hacskóné Bezzeg Alexandra

A képek a szerző tulajdonában vannak!