Itt, ahol az IJ és az Amstel folyó torkollt a tengerbe, egy germán törzs, a batávok telepedtek le valamikor az időszámításunk kezdete körül. Később egy gátat (damot) építettek az Amstel folyóra, és vámszedési jogot szereztek az arra közlekedő hajókra. Így alakult ki a város neve, Amszterdam, vagyis „gát az Amstelen”.
A XIII. században fejlesztették ki a hering tartósításának módszerét, amit aztán Európa-szerte exportáltak. A kereskedelemből és a tengerből élő nép csatornákat épített, így alakult ki a jellegzetes városszerkezet.
Régen számtalan szélmalom működött a környéken, ezekből csak ez az egy maradt meg a városban.
A városnak több mint 1200 hídja van, amelyek mintegy 100 csatornán ívelnek át. A régi hidakból sem sok maradt meg.
Térkép a XVI. századi Amszterdamról. Miután 1580-ban Spanyolország elfoglalta Portugáliát, a Dél-Ázsiában kiépített portugál hegemónia megroppant. A holland kereskedők ezt azonnal kihasználták. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot, és sorra küldték hajóikat Kelet-Indiába. Hamarosan a hollandok uralták a keleti tengeri kereskedelmet. Tengeri csatákat nyertek az angolok és a franciák ellen, és a hollandok egy rövidke időre a világ urai lettek. Ekkor élte Hollandia „aranykorát”, ami kb. 100 esztendőig tartott.
A várost Velencéhez hasonlítják. Itt azonban a csatornák szélesebbek, és mellettük autóval is járható utcák vannak általában.
Már itt is megjelentek a lakatok a hidakon.
Mindenütt kiépített és kijelölt kerékpárutak vannak, és külön villanyrendőr irányítja a biciklistákat a kereszteződésekben. Ha lelép az ember a járdáról, nagyon kell figyelnie, mert hirtelen elsuhanhatnak mellette a száguldozó kerékpárosok. Észbontók a kerékpártárolók. Hogy lehet itt megtalálni a saját kerékpárunkat?
Meglátogattuk a Heineken gyár egykori épületét. Ma a működő gyártóüzem kintebb található, itt pedig csoportosan meg lehet tekinteni, hogy milyen egy sörgyár belülről. Ezek a sörfőző üstök.
Egykoron lovas kocsikon, hordókban szállították a sört.
Utunkat a Kék híd felé vesszük. Az 1880-as években a párizsi III. Sándor cár híd mintájára építették az Amstel folyó fölé. A Kék híd neve onnan ered, hogy az eredeti híd kék színű volt, a mostanit annak a helyére építették.
Talán Van Gogh is üldögélhetett ezen a helyen, hogy kedvenc témáját megfesse. Innen látható a város emblematikus régi hídja, a Sovány híd, amely 1670 óta áll itt. A város egyik szimbóluma lett, utoljára 1969-ben újították fel.
Ezt a partszakaszt, ahol most járunk, a korábbi századokban töltötték fel; a tengerpart régen ott volt a túlsó oldalon. A tornyot 1480 körül építették az amszterdami kikötőben.
A XIX. században készült festmény a tengerparton ábrázolja a Sírók tornyát. A matrózfeleségek szeme a torony tetejéről szegeződött a hosszú útra induló hajókra, és innen integettek távolodó férjeiknek. Ez az egykori tengerpart, ahonnan a holland hajók a távoli tájakra indultak. Talán itt horgonyzott Henry Hudson hajója is, mielőtt átkelt az Atlanti-óceánon és kikötött a mai Manhattan szigetnél, ahol Új-Amszterdamot alapították, s amely neve, amikor az angolokhoz került, a yorki herceg után New York névre változott.
Oda, a Némóhoz igyekszünk, ez egy nagyszerű interaktív múzeum. 1997-ben készült el, és a legújabb tudományos és technikai vívmányokat mutatják be. Olyan, mint a Csodák Palotája Budapesten, csak sokkal nagyobb. Tele van gyerekekkel, akik a szüleikkel érkeznek.
A gyerekek fehér köpenyt vesznek fel a bejáratnál, amikor ebbe az üvegfallal elzárt részbe lépnek. Az asztaloknál lombikok és vegyszeres dobozkák mellett kísérletezhetnek felnőttek irányításával.
A gyermekkoromban volt fizika és kémia szaktanterem az iskolánkban, amelyekhez komoly szertárak kapcsolódtak. Azokon az órákon rendszeresek voltak a kísérletek, hol vannak ezek a mai iskolákban? És hol vannak az óraszámok, amelyek lehetővé teszik a fizika és a kémia tantárgyak izgalmas, kísérletekkel teli oktatását?
A holland igazi hajósnemzet. Ezt az épületet 1656-ban építették a haditengerészetnek, erős falai mögött volt a fegyverraktár. Jelenleg a tengeri sikerek történeteit dokumentáló kiállítás van benne.
Itt horgonyoz a Holland Kelet-indiai Társaság egyik hajójának a mása. Az eredeti 1749-ben indult Ázsiába, de az angol partoknál hajótörést szenvedett. Nem minden nap láthat az ember egy ilyen hajót, gyermekkorom Verne-regényeinek történetei jutnak az eszembe. Hatteras kapitány, A Kétévi vakáció, a Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget, és természetesen a Nemo kapitány.
A függőágyak akkoriban kényelmes alvóhelyek voltak, és azonnal kéznél volt a tengerész, ha az ágyúkat „mozgatni” kellett. A függőágyakat egyébként nem ismerték Európában, Kolumbusz első útján látták először az indiánoknál. Addig a tengerészek priccsen aludtak.
Az épület egyik részében hatalmas térképgyűjtemény van. Nekem, mint földrajz szakos tanárnak, nagy élmény volt elmerülni a régi térképek látványában. Mazsolázzunk csak közülük.
Vingboons-térkép. A holland Johannes Vingboons (1617-1670) térképe az Indiai-óceán és a Kelet-indiai szigetek térségét ábrázolja, kb. 1650 körül készült. A hollandok a XVII. században gyakorlatilag elfoglalták a Kelet-indiai szigetvilágot, és ők rajzolták erről a térségről az első térképeket.
Ekkor a hollandok már ismerték Ausztrália nyugati partjait. Tudtak Új-Guinea nyugati partjairól is, amit egybe rajzoltak Ausztráliával, akkor még nem tudtak arról, hogy az egy önálló kontinens. Ez utóbbit Új-Hollandiának nevezték el. Nem ábrázolták a Torres-szorost, mert nem tudtak róla, pedig a spanyolok vagy fél évszázaddal korábban már felfedezték, csak titokban tartották.
A tér túlsó oldalán áll a hollandok Nemzeti Múzeuma, a Rijksmuseum. 1885-ben nyitották meg a gótikus-reneszánsz stílusban elkészült épületet, ahol a németalföldi művészek alkotásainak gyűjteménye található.
Téli táj korcsolyázókkal. Hendrick Avercamp 1608-ban festett képe jól mutatja, hogy Németalföldön, a XV-XVII. században akkora telek voltak az ún. kis jégkorszak ideje alatt, hogy téli sportokat űzhettek az emberek. Akkoriban jégtáblák úsztak a La Manche csatornán telente, és a Temze vize rendszeresen befagyott. Éppen úgy, ahogy abban az időben
Elgondolkodom, hogy vajon 200-300 év múlva milyen lesz az időjárás? A most indult felmelegedés eredményeként már trópusi növényeket fogunk Magyarországon termeszteni, vagy ez a felmelegedés, amit most kezdünk észlelni, csak 100-200 évig tart majd, ahogyan a kis jégkorszak lehűlési időszaka is csak addig tartott?
Szintén a Múzeum-téren van a Moco Múzeum, most éppen Banksy Nevetj modern művész kiállítása volt megtekinthető.
Ezen a téren található Amszterdam talán leglátogatottabb épülete, a Van Gogh Múzeum. Külön „időpont-jegyet” kell váltani a belépőjegy mellé, olyan tömeg kívánja megtekinteni. A múzeum 1973-ban nyílt meg, és Van Gogh 200 festménye, valamint 500 rajza van kiállítva több szinten. Részletesen bemutatják a festő életét is.
Ezek után menjünk el a Jodenbreestraatra, azaz a Zsidó utca 4-6. szám alatti házhoz. Rembrandt van Rijn 1639-1660 között élt ebben a háromemeletes házban feleségével, Saskiával. Miután felesége meghalt 1642-ben, Titus fiával és élettársaival maradt itt. A műterme a legfelső szinten volt.
Amikor a II. világháborúban megszállták a németek Amszterdamot, nagyon sok itt élő zsidó kényszerült elmenekülni, bujkálni. A Frank család Amszterdam nyugati negyedében, a képen középen látható házban bujkált mindaddig, míg fel nem jelentették őket. A család tagjai különböző koncentrációs táborokba kerültek.
Itt írta naplóját az akkor 13-14 éves Anne Frank, aki mintegy 2 évet töltött a világtól elzárva az épület hátsó részében.
Az utcákhoz a legtöbb esetben természetesen csatornák is tartoznak. A házak homlokzatai jellegzetesek, sok épület a XVII. századból, az „aranykorból” való. A kereskedők jól meggazdagodtak a távol-keleti gyarmataikról hozott árucikkekből.
Felfelé építkeztek. A lépcsőházak a helyhiány miatt olyan keskenyek belül, hogy esetenként egy ember fél el rajta. A nagyobb bútorok emeletre szállítását másképpen kellett megoldani.
Minden ház tetején, a padlás szintjénél egy gerenda nyúlik előre, és a gerendákon kampó van. Ha az emeletek valamelyikére nagyobb tárgyat kellett felvinni, akkor a kampóra akasztott csörlők segítségével felhúzták, majd a nagy ablakokon keresztül beemelték.
Sok ház homlokzati részét úgy építették, hogy a fal előre dől. Pont azért, hogy amikor a nagyobb bútorokat felhúzták, akkor azok ne akadjanak bele a falba.
Ha Hollandiában vagyunk, akkor SAJT; nem egy sajtbolt van a városban. Van Gogh is nevét adta az egyik sajtmárkához.
Fákkal szegélyezett csatorna, keskeny vashidak – a piroslámpás negyedben vagyunk. Itt az útikönyvek jó tanácsa szerint jobb, ha nem vesszük elő a fényképezőgépet, nézelődni viszont szabad.
Az utcára nyíló nagy ablakos ajtók fölött piros lámpa ég. Az ajtó mögött ledéren öltözött hölgyek ücsörögnek a járókelőket buzdítva a betérésre. Ahol a függöny el van húzva, ott éppen szolgáltatás zajlik.
A szomszédságban egy coffee shop található, ahol szabadon vásárolható marihuána. Mellette egy kiülős söröző, ahol fiatal párok töltik az idejüket, és nagy hangon italoznak. Arrébb egy szex-kellékeket árusító bolt, mellette étterem, majd megint egy piroslámpás ablak. És így tovább. Áramlik a tömeg, különösen este és éjszaka.
A negyed egyik utcasarkában, a piroslámpás ablakokkal szinte szemben áll az Oude Kerk, az Öreg templom. Amszterdam egyik legrégebbi, gyönyörű gótikus temploma, amit 1213-ban kezdtek építeni. Először katolikus templom volt, majd az 1578-as reformáció után református templom lett, Rembrandt is ide járt a családjával. Itt temették el feleségét, Saskiát. Ma már koncerteket, kiállításokat tartanak benne.
„Jóisten a padláson”. A szemben lévő narancssárga háztól balra álló épület egy gazdag kereskedőé volt. Amszterdam a reformáció idejében a kálvinizmus egyik fellegvára lett, és üldözték a katolikusokat. Ez a kereskedő egy templomot alakított ki a háza padlásán, ahová titokban járhattak misére a katolikus hívők. A templomba lépcsőkön kell felmenni, a szenteltvíz tartó a lépcső aljánál volt.
Felérve a padlásra, érkezünk a templomba. Annak idején több ilyen volt a városban, de már csak ez az egy maradt meg. Ma már múzeum, de esküvőknél még használják.
Az egykori Holland Kelet-indiai Társaság épülete, amely az 1600-as évek elején épült. A Kelet-indiai Társaság uralta Hollandia dél-ázsiai gyarmatainak kereskedelmét, és ide szállították az árucikkeket. A szegfűszeget, a kakaót és a többi fűszert innen terítették szét Európába. Annak idején a fűszerek kellemes illata árasztotta el a környéket.
Nem messze van egy téren a De Waag, vagyis a Mázsálóház. Az épület eredetileg városkapunak épült 1488-ban. A XVI. században a téren kivégzéseket tartottak és az elítélteket a földalatti cellákban tartották. A XVII. században ez volt a csatornákon keresztül, hajón érkező áru mázsálóháza. A felsőbb szinteket céhek használták irodáknak és tárgyalásoknak. A sebészek céhe is itt végezte orvosi kutatásait, boncolásait; Rembrandt „Dr. Tulp anatómiája” című festményét ők rendelték meg, és itt függesztették ki a tárgyalóhelyiségükben.
A Begijnhof egy zárt udvar, amelyet lakások vesznek körül. Laikus katolikus apácák lakták, akik betegápolással, szegények tanításával foglalkoztak. Ebben az udvarban található Amszterdam legrégebbi, fából készült épülete, amely 1528-ban készült.
Amszterdam főterén, a Dam-téren vagyunk. A Királyi palotát 1655-ben építették, ám eredetileg városházának készült. Napóleon öccse, akit 1808-ban Hollandia királyává nevezett ki testvére, ide költözött. Azóta is az uralkodó lakhelye lenne, de inkább múzeumként használják. A Dam-téren állandó nyüzsgés van.
A Királyi Palota mellett áll a Nieuwe Kerk, az Új Templom, amely 1408-ban épült gótikus stílusban. Itt koronázzák meg a mindenkori holland királyt.
Ha már Amszterdamban vagyunk, meg kell nézni a tulipánpiacot. A Singel-csatorna partjánál található, és ha tulipánvirágzáskor járunk itt, mindenféle fajta és színű tulipánnak kapható a hagymája.
Szöveg és fotók: Tari Endre
Tari Endre korábbi írásai:
Kirándulás képekben: Nosztalgikus hangulatú túra a Szent György-hegyen
Kirándulás képekben: Csobánc
Gyalogtúránk első napján
