Mi a munka révén ismertük meg egymást: én főszerkesztő voltam egy szakkönyvkiadónál, te pedig az egyik kiemelt fordítónkként dolgoztál. De minden telefonhíváskor jutott időnk egy kis emberi kapcsolódásra. Mesélj, hol nőttél fel, mi kötött le a kamasz éveidben, és hogyan kezdtél el érdeklődni az angol iránt?
Heves megyében, Füzesabonyban éltem egészen 18 éves koromig, de valójában inkább Egerhez kötődöm, mivel oda jártam gimnáziumba. Fantasztikus város, mindig otthon érzem magam ott azóta is, ha arra járok.
Ha azt szeretném felidézni, hogy mi volt, ami a legjobban érdekelt gyerekkoromban, akkor a zenét választanám, ezen belül is az éneklést. Sajnos vidéken, ráadásul a ’80-as években nem volt annyi lehetőség az ilyen ambíciók kibontakoztatására, ezért annak is örültem, hogy zeneiskolába járhattam, és zongorázni tanulhattam.
Éppen abba a korosztályba tartozom, akik még kaptak egy kis orosz oktatást, majd pedig hirtelen váltani „kellett” az angolra. Ez újdonság volt mindenkinek, még a hirtelen átképzett tanároknak is, de szerencsére ott volt a sok angol nyelvű zene, amit azért éjjel-nappal hallgattunk, és próbáltunk (azt hiszem, ez a megfelelő szó) énekelni, ez meggyorsította a nyelv elsajátítását. A szüleim jól ráéreztek arra, hogy ez a nyelv fontos és szükséges lesz, ezért nyaranta angol tanfolyamra jártam, a gimnáziumban pedig emelt óraszámban tanultam.
Gazdasági, műszaki és európai uniós szakfordító szakképzettséged, közgazdász diplomád, adótanácsadó végzettséged, nemzetközi TEFL-vizsgád (Teaching English as a Foreign Language) és Cambridge Business English felsőfokú angol nyelvvizsgád is van. Milyen sorrendben és miért léptél rá ezekre az önfejlesztési utakra? És hogy fért bele ennyi minden az idődbe?
Ha felsoroljuk ezeket a végzettségeket, vizsgákat, lehet, hogy soknak tűnnek, de egyrészt volt jó pár évem a megszerzésükre, másrészt számomra valahogy logikusan következtek egymás után. A közgazdász volt az első. A főiskolán pénzügyszakon végeztem, ezen belül is az adózás érdekelt a legjobban, ilyen területen akartam dolgozni, emiatt már a diploma megszerzésekor tudtam, hogy el fogom végezni az adótanácsadó képzést. A nyelvtanulás és a szakmai nyelvvizsgák is ehhez kapcsolódtak, mivel számos külföldi ügyféllel kellett kapcsolatot tartanom, és ezért fel sem merült, hogy egy pillanatra is hanyagoljam az angol nyelvet.
A fix tanácsadói munkám mellett mindig tanítottam angolt, de mondhatni csak „szórakozásból”: barátoknak, kollégáknak segítettem, ha szükségük volt rá. A fiam születése után viszont rugalmas időbeosztású munkát szerettem volna végezni, ezért váltottam akkor a teljes munkaidős nyelvoktatásra.
Mivel nem volt tanári végzettségem, de szerettem volna legalább egy kicsit betekinteni a „hivatalos” módszertanba, ezért elvégeztem a TEFL-képzést, amit nem bántam meg – úgy érzem, léptem ezzel egy szintet fölfelé. A felsőfokú nyelvismeret igazolását még sosem kérték tőlem, de úgy gondoltam, szükséges elmennem vizsgázni. Egyrészt, hogy lássam, milyen szintű a tudásom, másrészt a tanítványaimnak így tudtam pontos információt adni arról, mire számítsanak a vizsgán. Emiatt két felsőfokúm is van, az egyik a Cambridge English BEC Higher, a másik a BGF üzleti angol nyelvvizsgája.
Majd néhány év tanítás után fokozatosan egyre több fordítási feladatra is kaptam megkeresést. A szakfordító képzés szükséges volt, mivel hivatalosan csak így lehet fordítani. Tehát mondhatjuk, hogy ebben az esetben nem volt választási lehetőségem. Nem bántam meg azt a három félévet sem, nagyon jó érzés volt újra diákként bemenni az egyetemre, és nagyon jó barátokat szereztem ott.
Munka mellett iskolába járni nem egyszerű. Az elején átlendít a lelkesedés, amikor pedig már fáradok, össze tudom szedni a maradék energiáimat, ha felidézem, miért is csinálom ezt.
Ha jó kihívást választok, és tudom, miért akarom megcsinálni, akkor mindig sikerül.
A bemutatkozó oldaladon írod, hogy pénzügyi, számviteli és adózási tanácsadást is folytattál korábban — innen biztos nem egyszerű egy szakfordítói karrierugrást levezényelni. Mik voltak ennek a lépései?
Mivel leginkább gazdasági fordításokat készítek, úgy érzem, hogy nem szakadtam el teljesen az eredeti szakmámtól. A tanácsadási munkába az is beletartozott, hogy én kommunikáltam mindent angolul az ügyfelek felé, és fordítottam is. Minden fordítónak van egy „alapvégzettsége”, hiszen csak ennek birtokában képes jól lefordítani a szakmai szövegeket.
Ahogyan említettem, a rugalmasabb időbeosztás egyik nagyon fontos tényezője volt a döntéseimnek. Nagy váltásnak azt érzem, hogy munkavállalóból hirtelen szabadúszó lettem. Nem volt egyszerű, hiszen ügyfeleket kellett szereznem. Minden egyes munkát nekem kell megszerveznem, a vállalkozásomért teljes mértékben én vagyok a felelős. A nehézségek ellenére azonban már nem tudnék ismét munkavállaló lenni, mivel már megtapasztaltam a szabadságérzetet, amelyet nem lenne egyszerű feladni.
Miben látod a legfőbb különbséget a szépirodalmi és a szakfordítás között?
Nos, szépirodalmi fordítást még nem készítettem, és talán nem is mernék belevágni. Szerintem a műfordításhoz félig-meddig írónak kell lenni, ráadásul rá kell hangolódni egy másik író kifejezésmódjára, és olyan fordítást kell készíteni, amely magával ragadja majd a magyar olvasót is, ami nagyon nehéz feladat. A szakfordítás ezzel szemben elég kötött – adottak a szakkifejezések, tárgyilagosan, érthetően fogalmazunk. Kihívásokkal és korlátokkal is jár egyszerre, de épp ezért szeretem.
Meg kell érteni a szerző gondolatmenetét, át kell venni a stílusát, de vannak korlátok, hogy a szöveg ne veszítsen a tartalmi pontosságából.
Könyves kreatívként és szakemberként tudom, hogy az ember harca az anyaggal (a kézirattal) nagyon összetett. El tudnád mondani, hogy miként választod a projektjeidet, és milyen elvek mentén végzed a munkát?
A projektek helyett inkább azt mondanám, hogy az ügyfeleket választom ki. Ezt nem úgy kell érteni, hogy válogatok közöttük, hanem igyekszem olyan ügyfeleket találni, akiknek a munkastílusa hasonló az enyémhez, tehát például észreveszik, hogy mindig betartom a határidőket, hogy segíteni szeretném a munkájukat azzal, hogy gyakran korábban elkészülök a fordítással. Nyilván fontos, hogy a szakterület megfeleljen a tudásomnak, azaz lehet gazdasági és néhány műszaki szakterület is. Olyan fordítást nem szoktam elvállalni, amelyhez egyáltalán nem értek (például orvosi), mert biztosan nem tudnék jó minőséget produkálni. Számomra a reputációm a legfontosabb, tehát inkább megmondom őszintén, hogy én ehhez nem értek, és nem vállalom a feladatot, mint hogy kiadjak a kezemből egy értékelhetetlen munkát.
Mik a legnagyobb kihívások és örömök egy fordítási projekt kapcsán?
A legnagyobb kihívás minden esetben más. Ez lehet a dokumentum szerkesztése vagy maga a szöveg is. Előfordul, hogy nagyon sürgős a munka – ilyenkor a határidő betartása a legfontosabb, mivel nagyon gyorsan kell jó minőséget produkálni. Könyvfordítás során előfordult, hogy nagyon nehezen találtam meg egy idézett vers magyar fordítását. Mindössze pár sor volt, de több órás munka lett belőle.
A legnagyobb öröm először az, amikor megkapom a feladatot, aztán pedig amikor elkészül… A viccet félretéve, közben is van számos sikerélmény, például ha már át tudtam venni a szerző stílusát, és érzem, hogy jó úton haladok. Előfordul, hogy nagyon érdekes a szöveg, és sok új információhoz jutok belőle. Ha többen dolgozunk egy projekten, akkor a csapatmunka is tud örömet okozni, talán azért is, mert nagyrészt egyedül fordítok, de néha jó érzés, ha kommunikálhatok másokkal is a munkáról.
Mely fordításaidra vagy a legbüszkébb?
Egyértelműen a könyvekre. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy könyveket fordíthatok. Természetesen ugyanilyen komolyan veszem a többi fordítási munkám is, a könyvek viszont maradandók, itt vannak mellettem a polcon, és lehet, hogy még száz év múlva is elolvassa ezeket valaki.
Hogyan telnek egy fordító munkás hétköznapjai? Hogy osztod be az időd, és milyen munkafázisaid vannak?
A napjaimat egy hullámhoz tudnám hasonlítani. Van néhány hét nonstop munka (hétvégén is), ami mellett gyakorlatilag csak enni és aludni van időm, majd pedig egy nyugodtabb időszak következik, amikor szétnézhetek, mi is történik körülöttem.
Mielőtt elvállalok egy munkát, mindig átgondolom, mennyi időre van szükségem az elvégzéséhez, és valóban el tudom-e készíteni jó minőségben. Megbeszélem az ügyféllel, hogyan használják fel majd a fordítást, milyen formátumban kérik, egyeztetjük, hogy szükséges-e lektorálás is, tehát igyekszem a lehető legjobban képbe kerülni, még a legkisebb munkák esetében is.
Mindig nappal dolgozom, mert tudom, hogy amit éjjel fordítanék, azt másnap akár kezdhetem is elölről, és mivel a legjobban délelőtt tudok koncentrálni, akkor szoktam a lehető legtöbb munkát elvégezni. Az elkészült fordítást mindig szükséges utólag is szerkeszteni, hogy pontosan úgy nézzen ki, mint az eredeti szöveg, csak éppen angolul. Ha ez is elkészült, akkor mindig át szoktam nézni még egyszer, mivel lehet, hogy az ügyfél nem fog értékelni egy remekbe szabott szófordulatot, amelyen egy órát gondolkoztam, de azt biztosan észreveszi, ha egy szó nem dőltbetűs, miközben annak kellene lennie. Ezért figyelek a legkisebb részletekre is.
Senki sem csak egy éjjel-nappal dolgozó robot. Milyen prioritások mentén próbálod szervezni a napjaidat? Milyen egyéb érdeklődési köreid vannak?
Ahogyan említettem is, számomra a zene jelenti a legtöbbet, ez tud kikapcsolni leginkább. Fordítás közben nem tudok zenét hallgatni, mert teljesen eltereli a figyelmem, viszont amikor szünetet tartok, vagy a nap végén mindig zenét hallgatok. Emellett énekelek is a Műegyetemi Kórusban, ami koncertek esetén sok elfoglaltságot jelent, de itt is vannak lazább időszakok, amikor ez annyival jár, hogy elmegyek hetente egy alkalommal az egyetemre. Ha nem zenét hallgatok, akkor filmeket, sorozatokat szoktam nézni, jónéhány streaming-oldalra feliratkoztam már, és a számuk biztosan növekedni fog, mert jó érzés, ha rengeteg film közül választhatok.
Mint test-lélek-elme egészét alkotó egyéniség, milyen felismeréseid voltak mostanában? Milyen célokat tűztél ki magad elé?
Azt hiszem, hogy mostanában sokkal könnyebben el tudom fogadni, ha a dolgok nem az én elképzeléseim szerint történnek. Végül is lehet, hogy egy másik út majd jobban beválik. Részben emiatt is nem tervezek túlságosan előre. Az önfejlesztést, a tanulást viszont mindig is jó célnak tartottam, ezért nemrég elkezdtem koreaiul tanulni – nem egyszerű nyelv, de nagyon motivált vagyok. A nyelvtanulás, amely egyelőre még csak hobbiszintű, mindig feltölt. Aztán meglátom, hová jutok el vele. Másrészt nagyon szeretnék többet énekelni. Ha visszatér az életünk a járvány előtti kerékvágásba, folytatom majd a kóruséneklést, és igyekszem minél magasabb szintet elérni ebben (remélhetőleg) mások örömére is.
További információk: Máté Katalin weboldalán
A kiemelt kép forrás: Lmen (Pexels.com)
Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella
