Kertkalandok a finnyás városi népnek

A nagyszüleim mindkét oldalon értettek a növényekhez, a gazdálkodáshoz. Az ólakon túli, furcsa világ, a deformált óriásparadicsomok, a fólia párás dzsungele, a katonásan rendezett sorok… De be kell vallanom, én már a Nesquik gaponapelyhes, Kinder tojásos, kópészalámis és pizzás csigás generáció vagyok. Az első 12 évemet panelban töltöttem.

Utána lett családi ház kutyával, pázsittal és díszfákkal, és idővel a szüleim is felfedezték, micsoda öröm tud lenni, ha tesznek-vesznek a kertben. Mára a kert már számtalan tereptárggyal bővült. Például magaságyást építettek az újhagymának, a spenótnak, a koktélparadicsomnak, egy csónakot teleültettek virágokkal, külön rakétakilővő-állomás készült az epernek, muskátlinak. A kerítés tövébe fűszernövények kerültek, a terasz igazi aloe vera és kaktuszrezervátum. A balkonládában burjánzik a schnidling, rózsalugasból is több van.

Én nem vagyok ihletett kertész, de mindig különleges kapcsolatom volt a növényekkel. Van bennem valami olyan belső érzék, ami mintha kommunikálna, kapcsolódna velük. Főleg a nagy, idős fákkal alakult ki bennem egyfajta szokatlan közösségérzet. Rájuk hangolódva olyasmiken gondolkodom, minthogy az életünk olyan, akár egy átvonuló felhő, vagy hogy a Földön élők…

isteni játékszerei az időnek
élnek és halnak
egy homokszem
hajlott hátán.
semmi többek,
mint egy villanás
a megfigyelő elme
pásztázó szemén,
végsebességű gondolatai közt.

Több mint 10 éve élek Zuglóban, egy 2. emeleti lakásban, ahol jobb híján az erkélyünk a kertünk, de a szobák minden napsütötte szegletét hasznosítjuk. A férjem számára a növények és az állatok valódibbak és érdekesebbek bármilyen városi dzsungelnél. Általában a nyár végére a 45 négyzetméteres lakásunk területén több mint 40 növény éli világát, amit aztán nem győzünk átteleltetni. Mi a hasznosítható növényekre szavaztunk dísznövények helyett (például rozmaring, kakukkfű, zsálya, citromfű, menta, kígyóhagyma, habanero, jalapeno stb.). Vegyszereket, ha tehetjük, nem használunk. Ha felüti egy gombás növénybetegség a fejét, tejjel fújjuk be, és ha támadnak a tetvek, valami savasat használunk, citromot vagy ecetet például.

És persze amint tehetjük, már kinn is vagyunk a zöldben. Ha más nem, a kutyával a hátsó kertet minden reggel felfedezzük.

Ezt a fát már régóta gyanúsnak tartjuk Pankával

Ilyen képből van vagy száz, a földön fekvős ég- és lombnézés a kedvenc programom

És ezen a ponton már túl voltunk a vöröshangya-támadáson

Dóra Melinda Tünde: Kertkalandok

Több éve kacsintgatunk a városból kifelé, foglalkoztat minket a saját ház, saját kert gondolata. Gergőnek a kisujjában van a növényismeret és a gazdálkodás, de az én ismereteim erősen limitáltak. Persze amit a család, az ismerősök mondanak, azt beépítem. Facebookon is tagja vagyok pár csoportnak (hobbikertészek, balkonkert, kertészkedők klubja stb.). De az alapoktól induló, módszeresen szerveződő tudásom nincs. Ezért is örültem meg ennek a könyvnek. Másfél éve hever a polcomon, arra várva, hogy mikor merem kézbe venni, hogy elhiggyem, az én álmom is megvalósulhat egy nap.

Dóra Melinda Tünde Kertkalandok című könyve az amatőr kertésznek szól. Ő is így kezdte, ám mára már kertészként Michelin-csillagos éttermek beszállítójaként dolgozik, különleges zöldségekre, fűszernövényekre, ehető virágokra szakosodva.

A Kíváncsi Kert alapítójaként ő is azzal kezdi könyvét, hogy sokan híján vagyunk annak a természetközeli, ösztönös bölcsességnek, amely a nagyszüleink számára még evidens volt. A rovarokat válogatás nélkül irtjuk, a vadnövényekkel szemben tanácstalanok vagyunk, hiszen nem tudjuk, mi mérgező, mi nem. Nekem is „klaviatúrán edzett, fehér kezem van”, amivel jegyzőkönyvet vezethetnék a balkonládában halódó, Tesco-s bazsalikomokról. (12. o.).

Sokan fizetnek azért, hogy megkapják azt, amit egy kert magától megad: a természetes barnulást, a testmozgást, a családdal közös programot. Ám ahogy az ő példája is mutatja, az egyszerű, otthoni hobbikertészet és az internetes kertészfórumok is ki tudják termelni a következő kertészgenerációt, ha sikerül egy talpalatnyi földet szerezni és nem félünk tanulni.

Ezeket az elveket követi a maga kertészetében:

Nem bolygatja a földet.
Sok komposztot használ.
Nagyon gyakran szüretel.
Nagyon sűrűn ülteti a növényeket.
Mulcsozik.
1,2 méter széles ágyásokat használ, nem sorokat.
Még szüretelés alatt levő ágyásba is vet/ültet.
Kézzel gazol.
Nem használ vegyszert.
Fizikai védelemmel igyekszik a kártevőket távol tartani.

Dóra Melinda Tünde a permakultúra-mozgalom követőjeként arra szavaz, hogy egészségesebb lesz a talaj, ha sűrűn vágja a növények levelét. Kertjéhez minimális gépi eszközt használ:

egy motoros fűkaszát,
egy fűnyírót,
egy ágdarálót,
egy elektromos rotakapát.

Így is 10-20 kg terményt szüretel négyzetméterenként egy év alatt. Erősen tanácsolja viszont, hogy megfelelő infrastruktúrával támogassuk a termelést: mulcsfólia, fátyolfólia, tartószerkezetek alkalmazásával. Nagyon hasznosak a vetésről, a palántázásról, a gazolásról és az öntözésről és a természetes tápokról írt gondolatai is.

Ha többet szeretnél tudni a permakultúráról, hallgasd meg Lőrinczi István, a permakultúrás gazdálkodás hazai úttörőjét. Ismerd meg a permakultúra három alapelvét, és tudj meg többet gangon kialakítható dzsungelekről, illetve hogy ezek hogyan teszik fenntarthatóbbá a jövő nagyvárosait.

Dóra Melinda Tünde könyvében részletes terveket ad ahhoz, hogy milyen hónapban mit ültessünk, mi fér meg jól egymással, melyik növényfajta milyen törődést igényel, és ezt az egyes növényekre lebontva is kifejti (paradicsom, hagymafélék, salátafélék, ehető virágok stb.). Ő is külön kitér a buja balkon kulisszatitkaira.

Számomra ez a könyv azért csodálatos, mert előismeretek nélkül is teljes rálátást ad, hogy a mostani szűkös körülményeim között is valódi kertet tudok elérni, ha csak pár alapvető kertészeti elvet alkalmazok az adott 3-5 négyzetméteren (árnyékos vagy épp napos teraszra levetítve). Mert a termelésre több hely és módszer is adott: