„Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
Szabó Lőrinc: Dzsuang Dszi álma
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.”
Káposztay János az önismeret, környezet, egészség hármasáról:
Alapvetően szeretem az ételt és ennek minden folyamatát. Attól a ponttól, hogy megtermeszted, addig, amíg a tányérra nem kerül. Sajnos egyre inkább belecsúszunk mi is abba a gazdasági körforgásba, ahol a mennyiség a fontos, és nem a minőség: hogy minél többet tudj megtermelni adott területen, minél tovább álljon el, minél messzebbre lehessen szállítani. A minőség, az íz itt már nem számít.
Egyszerű példa, ha megveszel egy zöldségből egy középkategóriás fajtát, majd ugyanennek a zöldségnek másik termesztőtől eggyel magasabb árban mozgó verzióját – nem kapsz érte annyival többet, mint amennyit fizettél. Vagy, ha úgy vesszük, rászoktattak minket a gyenge minőségű élelmiszerekre, mert megtanították, hogy minden sárgarépának ugyanolyannak kell lennie, minden paprika adott fajtán belül maximum mennyiben térhet el a többitől. Ott a valódi őstermelő, van nála néhány zöldség, de nem veszed meg, mert nem olyan, mint amit megszoktál. A módszer zseniális, de nem biztos, hogy mi jobban járunk.
János cikkei:
Egy régóta várt lépés: Interjú a Magyar Szakorvosjelölti Csoporttal