Egy szó szerint mindenki számára látogatható és élvezhető kiállítást nézhetünk meg Pannonhalmán arról, hogy az illat milyen szerepet töltött be régen és ma az emberek életében. A gyógynövények illata, textúrája és történelme is megjelenik, egy parfümőr üvegcsékkel teli asztala elevenedik meg a látogatók előtt, és kérdezz-felelek táblák, szelfipont köti le a fiatalokat az információáramlás közepén. Az illatok mindenkihez szólnak, a vakok és gyengénlátók különösen érzékenyen fogadják be őket, számukra azonban nem csak ez ad pluszt, kitapintható növényi rekonstrukciók és táblák várják őket a teljesebb élményért.
Tény és való, hogy kell egyfajta elhivatottság a kiállításhoz, nem egy élménypark, amely egy életre elég adrenalinlökettel lát el, de egy nagyon kellemes délutáni kikapcsolódást ad, valamint egy kis betekintést a parfümök és illóolajok alapjaiba. Nem tanulunk ki egy szakmát sem a séta során, viszont nagyobb valószínűséggel nyúlunk majd később a minőségi termékek felé a boltokban, és tudni fogjuk, mikor használunk zsályát, hogyan hat a citromfű, hányféle menta létezik a világon.
A Pannonhalmi Főapátság szakrális értelemben véve is egy rendkívül fontos hely. Bencés monostor, ahol a mai napig tevékenykednek szerzetesek, ugyanakkor közkedvelt turistalátványosság is, botanikusok és különböző kutatók zarándokhelye. Arborétumának sokszínűsége lehengerlő, a teljes monostori terület kialakítása hagyományainkat őrzi, amely pusztán azzal is szembetűnhet, hogy gyógynövénykertje az apátság épületének keleti oldalán található. Pannonhalma mikroklímája gyakorlatilag minden gyógynövénynek kedvez, különösen a mediterrán térség közkedvelt fűszerei virulnak erre. A pannonhalmi levendula pedig világhírű.
Az ország első illatmúzeuma tavasz végén nyitotta meg kapuit a főapátságon belül, amely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy orrunk nem egy elhanyagolható érzékszerv. Már évezredek óta központi szerepe van mind a népi gyógyításban, mind az égiekkel való kapcsolódásban. Meg úgy általában az egészséghez is hozzájárul a jó szaglószerv, és a megfelelő időben történő, megfelelő gyógynövény illatolása. Erre a mementóra napjaink kifacsart illatélményei, a kémiai úton előállított virágillatok korában igencsak nagy szükség van.
A gyógynövénykert újdonsága egy teljesen interaktív kiállítást takar, amely két emeleten keresztül kalauzol bennünket az illatok világában. Az illóolajok lepárlásának hogyanjáról is tudomást szerezhetünk, és egészen a csomagolásig kísérhetjük végig a folyamatokat.
Az illatmúzeum első szakaszán történelmi ínyencségeket szolgálnak fel, előkerül egy régi herba-kódex, speciális réz illatolótölcsérből szagolhatjuk az öt legpopulárisabb gyógynövényt. Megdöbbentő, hogy mennyire tűélesen hatol az agyba a tömény illat minden alkalommal. A bejáráshoz tárlatvezetés is járhat bizonyos időpontokban, ezek kezdéséről érdemes korábban tájékozódni.
Egy képzeletbeli parfümőr kis műhelyét is kialakították, ami rendkívül sok kis csecsebecsét tartalmazó asztalból és kiegészítőkből áll, el lehet veszni a részletekben, egy igazi kis bűbájműhely és minilabor egyben.
Fontos tudni, hogy parfümőr akárcsak ma, régen is csak megfelelő kémiai tudással a háta mögött lehetett az ember. Igazi szakember volt, a mikroszkópot, és egyéb drága kütyüket mindennapos használatba fogta az illatoló, nemcsak hasraütésszerűen válogatta kedvenc illóolajait.
Néhány érdekesség is kiderül a parfümök fő alapanyagairól a kiállításon. Előkerül a szegény ember tömjénje, vagyis a rozmaring, amelyből nem mellesleg gigantikus bokrok nőnek az apátsági kertben. Ugyan tudományos bizonyíték nincs rá, de a pestismaszkok csőrében a rozmaring antiszeptikus hatása is érvényesült, a hiedelmek szerint a beletömködött gyógynövényes-olajos keverékek miatt nem vesztek oda a pestisdoktorok.
A száznál is több fajt számláló rózsa is a parfümőrök kedvelt alapanyaga, keverékekben elméletileg két fajt illik használni. A legismertebb balzsamfafélét, a tömjént pedig szintén parfümalapnak tartják amellett, hogy szakrális szer, fertőtlenít és sebek gyógyítója, a mirhához hasonlóan.
A pacsulira, mint félreértett indiai növényre hivatkoznak, ugyanis sokáig a pancsolt illat szinonimája volt, pedig korántsem az. Füstölők és parfümkompozíciók közkedvelt alapja a mai napig. Két állati eredetű nyersanyag is képviselteti magát a kiállításon, a pézsma és az ámbra, amiket ma már szintetikus szerekkel helyettesítenek környezeti hatásaik miatt.
A pézsmát a pézsmaszarvas hímjének mirigyváladékából vonják ki. Kiváló illatfixáló, és ha valahol, hát ebben az esetben jól jön a szintetikus szer, ugyanis ma már nem a szarvasokat ölik halomra az illatért, hanem laborban elkészítik a hasonmását. Akárcsak az ámbráét, amely az ámbráscet váladéka, és ami miatt évente ötvenezer példányt vadásztak le a fenséges állatokból az illatipart támogatók. Mivel itt-ott a természetben is előfordul emberi beavatkozás nélkül, egy-egy megtalált darabért vagyonokat fizetnek ki, hiszen ez is első osztályú fixatív szer, illata legendás.
Aki volt már a főapátság kertjében, az találkozott a korábban említett illóolaj lepárlóval, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy miben más ez, mint a régebbi bejárás. A desztillációs folyamatot tavaszra GINOP-támogatás segítségével automatizálták, illetve nagyobbra cserélték a lepárló bizonyos elemeit, valamint magát a desztillációs eljárást is modernizálták.
Különleges kavalkád a helyszín, hiszen több évszázados tradíciók elevenednek meg előttünk tökéletesen modern köntösben. A laborban minden vadonatúj, a szappanok érlelése a megszokott módon történik, minden darab kézzel készül a legújabb, steril eszközökkel. Ez a fúzió az, amit talán érdemes hazavinni a mindennapokba, szuvenírként alkalmazni mindennapi tevékenységeink során.
Mácsadi Anni írása és fotói