Hogy iszod a kávéd?
A kávézás tradíciója meglehetős kohéziós erővel bír; különbözőek vagyunk, de a kávézási szokásaink összekötnek. Naponta állítólag nagyjából kétmilliárd csésze fogy világszerte a sötét nedűből, ízesítik cukorral, tejjel, fűszerekkel, titokban vagy nyíltan alkohollal, nyáron fagyival, télen csilivel, ízlés dolga mindegyik.
Sokfajta kávékészítő és -főző eszköz létezik – a kotyogóstól az aeropressig számtalan lehetőség közül választhatunk. Nemrég a Tudatos Vásárlók Egyesülete egy gigászi tesztben össze is vetette, hogy fenntarthatósági szempontból és anyagilag melyikkel járunk a legjobban; érdemes vetni rá egy pillantást.
Kávékörkép
A Tudaton Magazin kávékörképe nem járja körül ugyanezt a témát, de annyit megjegyeznénk, hogy semmilyen tanulmány vagy teszt nem hozta még dobogós helyre, egyáltalán győztes oldalra a kapszulás egységeket. Újra lehet ugyan hasznosítani ezeket, de már tudjuk, hogy a legjobb szemét az, amit meg sem termelünk; azt pedig jobb, ha tudjuk: a kapszulák többsége még mindig nem kerül a szelektívbe – vagy egyáltalán nem, vagy nem helyesen. Az újrahasznosítási folyamat alapvetően nem jelent környezetkímélő megoldást, ezzel csak áltatjuk magunkat.
Szembesülve a ténnyel, néhány gyártó már piacra dobott újrahasználható fémkapszulákat is, de ezek épp a kapszulás élményt veszik el, ennyi erővel érdemes inkább újra használni azon képességünket, hogy betöltjük a kávét egy megfelelő főzőbe.
A kávé fenntarthatósági problémái azonban nem merülnek ki ennyiben, bármennyire pazarló is a kapszulás verzió. A legnagyobb gond itt szintén a túlfogyasztás, vagyis hogy mindennap, esetleg mindennap többször fogyasztunk belőle, ráadásul nem figyelve arra, fair trade kávét iszunk-e, vagy sem.
A kávébab világkörüli turnéja során karbonlábnyomát tekintve igen magas szén-dioxid-kibocsátást tudhat magáénak, vetekszik a sajtéval és a marhahúséval is. A The Conversation hírportál januárban közzétett felmérése alapján egy kiló Arabica 15,33 kilogramm CO2-kibocsátásért felel. Ha azt vesszük alapul, hogy évente összesen 9,5 milliárd tonna (!) kávé fogy világszerte, gondolhatjuk, mennyit segítünk a Földnek vászonszatyrok használatával, miközben reggelente lefőzzük a feketét az egész családnak.
Nem beszélve arról, hogy a piacon kapható legtöbb kávé termelése nem csak természetvédelmi okokból borzalmasan elmaradott, a termelőket is kihasználja a piac. Nem a lokális kávébárók ezért elsősorban a felelősek, hanem a fogyasztók, akik mindent megtesznek azért, hogy minden egyes nap az asztalukra kerüljön egy csésze luxuscikk, akár őrölve, akár szemes formában.
A kávé ereje című dokumentumfilm is rávilágít, hogy a kávétermelés a legtöbb esetben kizsákmányolással és természeti pusztítással, vegyszerezéssel, erdőirtással jár.
Van remény
Fontos tudatosítanunk a felelősségünket, de ne legyünk túl borúlátók; vannak megoldások – ezek persze áldozattal járnak. Például a drágább kávét érdemes megvenni, legalábbis azokat, amelyek csomagolásán a fair trade és egyéb jelzések olvashatók, illetve ahol a csomagoláson világossá teszik, hogy ökológiai szempontok szervezik a gyártást.
A fentebb említett filmben eligazítanak a fenntarthatóságra utaló jelzéseket illetően. Az UTZ KAPEH például kereskedőinek jutalékot fizet, amennyiben megfelelnek az ökoelvárásoknak. Technikai és anyagi segítséget is nyújtanak, hogy a tagsághoz szükséges, szigorú környezetvédelmi és szociális körülményeknek megfelelhessenek a csatlakozni kívánó vállalatok.
A Rainforest Alliance sokaknak lehet ismerős, a béka logót több csokoládégyártó és más, méltányos kereskedelemben részt vevő is használhatja. A szimbólum sem véletlen, az ökoszisztéma megóvására tett lépések elsődlegesek azoknál, akik kiérdemlik termékeiken a pecsétet. Emellett a termelők és munkások számára egyaránt megfelelő körülményeket biztosít az a cég, amelyet a Rainforest Alliance elismer.
Fair trade kereskedelemmel világviszonylatban kevesen élnek, a világ össztermelését tekintve elenyésző mennyiségben méltányosak, ám ez a szám évről évre növekszik. Kávé esetében a „bio” minősítés jelzésére többféle logó is létezik. Ezek azért fontosak, mert a fenntarthatóság egyik kulcstényezőjéről informálnak: hogy a kávébab és a környező területek kezelése nem mérgező vegyszerekkel történik.
A The Conversation cikkére visszatérve, szerencsére van megoldás a karbonlábnyom csökkentésére is. Mint írják, a jelenleg használt növényvédő szerek cseréje, a hajókkal történő szállítás, a megújuló energia használatának bevezetése és a helyben pörkölés lényeges javuláshoz vezethetnek; a 2050-re prognosztizált szükségletnövekedés tükrében ezek például elengedhetetlen változtatások.
Kisemberként ezeket úgy tudjuk támogatni, hogy már most sem veszünk olyan terméket, amelynek előállítása nem felel meg ezen elvárásoknak.
Noha a kávétermelők többsége nem érzi fontosnak a fenntarthatóságot, hiszen a kereslet kisebb rá, az újhullámos kávék előállítói körében kifejezetten sikk odafigyelni a környezetre, a termelők jólétére, a pénzek, a javak és a tudás visszaforgatására. Érdemes lehet követni a trendet, hogy a kávé, cigaretta kombójából álló bajnokok reggelije és a napközben legurított shotok is minőséget képviseljenek életünkben.
Nemcsak a természetnek, hanem egészségünknek is jót teszünk ezzel. Ha pedig nincs pénzünk megfizetni, máris tehetünk egy lépést a természet megóvásáért azzal, hogy egész egyszerűen nemet mondunk a nem fenntartható kávéra, és leszokunk a fogyasztásáról.
Kiemelt kép: pixabay.com/ Susanne Jutzeler
Mácsadi Anni írása
