Mi az a szuperérzékenység?
A HSP a highly sensitive person kifejezés rövidítése, melyet a magyar szakirodalom szuperérzékenységnek vagy hiperérzékenységnek nevez. A fogalom nem olyan rég kezdett szélesebb körben is ismertté válni. Ehhez hozzájárult Elaine N. Aron munkássága, aki 1996-ban publikálta első könyvét a témában, a The Highly Sensitive Person címmel, azóta pedig még kettőt írt. Ha szuperérzékenységről van szó, akkor Dr. Aron jelenti az alapot.
Nála korábban csak Jung foglalkozott a veleszületett érzékenység fogalmával, azonban Dr. Aron volt az, aki megállapította, hogy
a hétköznapi szóval túlérzékenységnek hívott jelenség egy személyiségjegy, alkat, és semmi köze nincs betegséghez vagy mentális rendellenességhez.
Mi jellemzi a szuper-/hiperérzékeny embereket?
Az interneten lehet találni számos ellenőrző listát, amellyel megállapíthatjuk magunkról, vajon az emberiség eme 1,4 milliárd főjébe tartozunk-e, vagy sem (szakértők szerint minden ötödik ember szuperérzékeny).
Természetesen ezek a listák csupán támpontul szolgálnak, pontos diagnózist csak pszichológus tud felállítani. Azonban ahhoz, hogy önmagunkat és más szuperérzékeny embereket jobban megértsünk, elfogadjunk, sok segítséget adnak ezek a meghatározások, melyek mentén értelmezni is tudjuk saját reakciónkat, viszonyulásunkat bizonyos helyzetekben.
Ha mondták már neked többször, hogy „ne légy ennyire érzékeny”, „túlérzékeny vagy”, „mindent a szívedre veszel”, akkor van rá esély, hogy te is szuperérzékeny vagy.
Ha tapasztaltál már mentális túlingerlődést bizonyos szituációkban, netán állandóan tapasztalod (tömeg, zaj, szagok, hirtelen hanghatás – pl. sziréna), az szintén jelentheti azt, hogy a szuperérzékenységgel van dolgod.
A szuperérzékenyekre jellemző még a magasfokú empátia, beleérző képesség, amellyel nagyon könnyen átveszik a környezetük hangulatát, érzéseit. Emiatt fáradnak el nagyon hamar.
Téves az az elképzelés azonban, hogy a szuperérzékenység egyenlő az introvertáltsággal: vannak ugyanis extrovertált szuperérzékenyek is.
Általánosan elmondható, hogy ezzel a személyiségjeggyel nehéz tűrni a monotonitást, a stresszt, a szűkös határidők betartását, a vizsgahelyzeteket és minden olyan egyéb helyzetet, amelyben elvárásoknak kell megfelelni. A szuperérzékenyek ezért legtöbbször olyan állást választanak (természetesen, ha van lehetőségük), amely művészeti, kreatív, szociális vagy egészségügyi területhez kapcsolódik, mivel ezekben tudják érzékenységük adta tehetségüket, képességeiket a lehető legjobban kihasználni.
Természetükből fakad, hogy szeretnek adni, viszont mivel nem mindig figyelnek az adok-kapok egyensúlyra, könnyebben kiégnek nem szuperérzékeny kollégáiknál. Hajlamosabbak a depresszióra és szorongásra, amelyeket azonban tudatos odafigyeléssel meg lehet előzni.
Az élet szuperérzékenyként…
Néha nehezebb, néha pedig könnyebb, mint más embertársaimé. Magamat szuperérzékenyként csupán pár éve definiálom, akkor találkoztam először ezzel a kifejezéssel.
Megkönnyebbülést hozott ez a felismerés: úgy éreztem, választ találtam önmagamhoz.
Szeretni kezdtem az érzékenységemet, amely miatt gyerekkorom óta szekáltak, bántottak, amely miatt kevés megértést kaptam.
Nehezen viselem a stresszes helyzeteket, nem is vagyok alkalmas olyan feladatok elvégzésére, ami magas fokú stressztűrést követel. Ellenben megérint a világ és a bolygónk sorsa, sokszor érzem a Föld fájdalmát – nehéz is ezt másképp megfogalmazni. Rettentően lefáradok egy-egy olyan nap után, amikor több ember vesz körül, nagy a zaj, zsibonganak. Ilyenkor arra van szükségem, hogy csendben feküdjek, esetleg sírjak, vagy csak bámuljam a falat. Talán furcsának tűnhet, de számomra szükséges ez a tisztulás, hogy utána újra erőre kapjak.
De sokat is köszönhetek a szuperérzékenységemnek: az írást, a zenét, 3 évi munkámat a Snétberger Zenei Tehetség Központban, az önismeretet, a táncot, a páromat, az életemet.
Megtanultam „használni” önmagam, megismertem, hol kell jobban odafigyelnem magamra, esetleg mit kerüljek szuperérzékenyként. Én nem fogok rock koncertre járni, sem diszkóba, nem leszek felsővezető, és nem fogok nagyvárosba költözni. Viszont képes vagyok meglátni, meghallani olyat, amit más nem biztos: a fákat, a földet, a zenét más aspektusból, a vizet, az embereket, állatokat – a maguk mélyebb valóságában.
Ha téged is érdekel, mennyire vagy szuperérzékeny, kipróbálhatod egy önértékelésen alapuló tesztben a szupererzekenyek.hu weboldalon.
Magasházi Virág írása
Felhasznált és ajánlott könyvek:
- Elaine N. Aron (2011). Szuperérzékeny vagyok? Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban. Budapest: Sensum Donum Kiadó.
- Mel Collins (2019). Hiperérzékenyek kézikönyve – A túlterheltségtől és a kimerültségtől az erőig és a beteljesedésig. Fót: Unio Mystica Kiadó.
Kiemelt kép forrása: Nguyễn Thanh Ngọc / pexels.com
