Hozd anyádnak a lájkot: gyerekfotók a neten

Ha a bankszámlaszámodat nem posztolnád ki, akkor a gyereked személyes dolgait miért? Több tiszteletet a kicsiknek!
baba fotó

Őrületes sebességgel digitalizálódik az életünk. Az egészségügyi kórtörténetünk, a bankszámlaegyenlegünk, az utalási tranzakcióink, a Google-ön a keresési előzményeink: mind-mind olyan szenzitív információk, amelyekkel könnyűszerrel vissza lehet élni, ha illetéktelen kezekbe kerülnek. Nem véletlenül találták ki az adatvédelmi irányelveket. Ezek az intézkedések olyan biztonsági funkciókat látnak el, amelyek korlátozzák a személyes adatok jogtalan felhasználását. Mi történik azonban, ha anya és apa fittyet hány ezekre, és nem törődik azzal, milyen képek kerülnek ki a családról a világhálóra?  Adja magát az égetően fontos kérdés: A gyerekeket nem illeti meg az adatvédelem? Családtagként, szülőként, nagyszülőként tisztában kell lennünk azzal, mikor, milyen tartalmakat oszthatunk meg a kisgyerekről. Ideje ezekről tudatosan és felelősségteljesen gondolkodnunk! Lássuk, hogy miért.

Többet ér egy poszt száz lájkkal, mint a gyerekünk biztonsága?

A szürke hétköznapok szívmelengető pillanatait sokszor mindenféle gátlás nélkül osztják meg a szülők. „Olyan cuki, hogy tiszta maszat az egész feje”. Méltán lehetünk büszkék ügyesedő csemeténkre, ahogy az első falatokat önállóan bepuszilja, de abba mégsem gondolunk bele, hogy később az osztálytársai lehet, csúfolni fogják, mert a lekvárt nem a kenyérre kente, hanem a hajába. Most ült először önállóan bilire a kétévesünk? Fantasztikus hír! Apukának, anyukának és a mamának, tatának, de nem a Facebooknak és az Instagramnak. Az pedig végképp nem jó ötlet, hogy a bilizés utáni végterméket bárkinek is mutogassuk. (Nem viccelek, ilyen is van.) Amiként nem tanácsos intim képeket küldözgetnünk magunkról, úgy a gyerekünkről sem illik képet feltölteni az internetre, amint a fürdőkádban pancsol, vagy pelenkázzák, vagy ahogy kékül a feje hisztizés közben. Hogy magyarázod el később hitelesen a serdülő tinédzsernek, hogy a meztelen fotó helytelen udvarlási forma, ha te amúgy az egész gyerekkorát közszemlére tetted?

Ami nekünk, felnőtteknek aranyos, az a gyereknek most, és később még inkább kompromittáló lehet. Kínos helyzetbe hozhatja mások előtt, és szabotálja az intim családi közeget. Egyszerűen vannak dolgok, amikhez az Insta-követőinknek semmi köze.

Azoknak a szülőknek, akik rendszeresen posztolnak a csemetéikről, tudatában kell lenniük, hogy az ő gyereküknek is van magánélete! Azzal, hogy a személyes dolgaikat kiteregetik a weboldalakon, igenis sértik az intim szférájukat, átlépik személyes határaikat. A gyermekek magánélethez való jogát, akárcsak a nemzetközi, úgy a magyar törvények is rögzítik. Vajon hány anyuka kérdezi meg a gyerekét arról, örül-e, hogy állandóan fényképezik őt, és az eredmény mindig a neten köt ki? És azon hány szülő gondolkodik el, hogy a felelőtlen megosztásokkal sok esetben veszélynek is kiteszik a gyereket? Aki naivan azt gondolja, ő semmi „csúnyaságot” nem oszt meg élete értelméről, annak hadd ajánljam figyelmébe Tatár Csilla rövid videóját: ITT.
Tatár Csilla igazi úttörőként szólít fel bennünket a kisgyermekek online térben való megóvására. Megdöbbentő, ahogy az alig kétperces videóban egy véletlenszerűen kiválasztott instamami profiljának ötperces vizsgálata után olyan információkhoz jutott annak kislányáról, hogy bárki elcsalhatná akár az óvodából.

Probléma nélkül tesszük közzé a kicsik első ultrahangfelvételét, hogy hány óra hány perckor, hány kilóval született; és apuka fiókjából nem lesz nehéz kikeresni, melyik városban. Közszemlére tesszük a gyerekszobát, a kedvenc játékát, a délutáni elfoglaltságait. Lehetőséget biztosítunk ezzel olyan bűnözők számára, akik pont az ilyen helyzetekkel élnek vissza. Ha egyetlen legyintéssel elintézzük a dolgot, mondván, „márpedig ilyen velünk nem történhet meg”, akkor a Facebook-jelszavunkat is ugyanilyen nyugodtan adjuk közre, hiszen úgysem nézné meg senki. Mernél rá fogadni?
Ha kisbabánkat még a széltől is óvjuk, alaposan megválogatjuk a ruhatárát, minőségi játékokat vásárolunk neki, hónapokat vacillálunk, hogy melyik oviba írassuk be, arról miért nem gondoskodunk, hogy az online térben is megfelelő védelmet kapjon a kiberbűnözés ellen?

Photo by Glen Carrie on Unsplash

Az internet sötét oldala, és a dark web

Az, hogy valamit nem látunk, vagy nem találkozunk vele, még nem jelenti, hogy nem is létezik. Amikor anyuka a fáradt egóját egy rosszul irányzott képfeltöltéssel próbálja helyrepofozni, és mérhetetlen szeretetét az internet népének akarja bizonygatni, nem gondolja végig, hogy az eredetileg jó szándékkal közzétett „hálaposztja” lehet, hogy éppen a dark weben fog kikötni. Hogy ez pontosan mit is jelent, arról hamarosan szó esik, ám először beszéljenek a számok, amelyet a Mindset pszichológia egy korábbi cikke taglal részleteiben. Hadd idézzem a legvészjóslóbb mondatot szó szerint: „A pedofil webhelyeken megosztott képek 50%-át közösségi oldalakról lopták.” Az pedig csak a jéghegy csúcsa, hogy az amerikai felmérés szerint a gyerekek gyakran éreznek szomorúságot a szüleik online magatartása miatt. Emellett ugyancsak aggasztó, hogy az ottani kétévesek túlnyomó többsége (92%) már rendelkezik a szüleik alkotta „online identitással”. Az SOS Gyermekfalvak több mint ezer magyar családnál kérdezősködött a posztolási szokásaikról. A kutatás eredményeiből kiderült, hogy tízből legalább hat szülő rendszeresen osztja meg gyerekei fotóját a közösségi médiában, és minden tizedik tett fel meztelen vagy félmeztelen fényképet.

Az internetnek azon a részén, amely a hétköznapi ember számára, egy hagyományos böngészővel nem kereshető, és bizonyos szempontból titkosított, ott található a dark web. Ezek a felületek a legcifrább illegális tevékenységek melegágyai. A veszélyes alakok számára azért kifejezetten vonzó, mert a törvénybe ütköző virtuális bűntett nyomtalanul végrehajtható. A gyerekekről készült provokatív tartalmú anyagok egyszerűen kerülhetnek fel ide, terjedésük pedig korlátlan és szabályozhatatlan. Visszafordítani a folyamatot ezután már nem lehet. Amíg a dark web anonimitásába burkolózva kalózkodhatnak pedofilok és kábítószer-kereskedők, addig – ami már mindennek a legalja, és most nem egy rossz gengszterfilmről beszélünk – bérgyilkos-kereső motorok is fellelhetők – írja a PCWorld, a cikkhez döbbenetes illusztrációkat mellékelve.
A probléma forrása, hogy nem tudjuk, kitől kell félni, mert arctalan és névtelen, így nem is igazán vesszük komolyan a fenyegetettséget. Minél változatosabb infókat adunk meg magunkról, a gyerekeinkről, a lakókörülményeinkről, vagy akár a nyaralási szokásinkról, annál nagyobb kockázatot vállalunk, hogy a kiberbűnözők áldozataivá váljunk. A megalázottságot, a szégyenérzetet, a szexuális kizsákmányolást kockáztatják azok, akik nem hajlandóak határozottan kiállni az ügy mellett.  Ebben az esetben sokkal hatékonyabb preventív módon gondolkodni, mint a későbbi mérhetetlen lelki károkat rendbe hozni.

Legyél okosabb, mint egy ötödikes

Anyuka és apuka csokorba gyűjtött lájkjai a gyereknek semmit sem jelentenek. A szeretet számukra az odaadó gondoskodásból, törődésből, értő figyelemből és ölelésekből fakad, melyeket közvetlenül nekik célzunk, nem pedig a Facebook-ismerőseinknek feltöltött fotókból. A céltalan, unaloműző képmegosztásnak tehát alapvetően nem sok értelme van, és óhatatlanul balul is elsülhet a dolog.

Teljesen téves az elképzelés, hogy az anyukás csoportokban fényképpel prezentált piros babapopsikra, pöttyös pocakokra és gyulladt szemekre kérjünk tanácsokat. Ha az orvosi titoktartás alapvető kritérium, akkor ez az édesanyák részéről minimum elvárható.


Tehát akkor egyáltalán ne töltsünk fel képeket a gyerkőcről? Nem erről van szó, de „az én gyerekem, azt csinálok, amit akarok” gondolatmenet hibás. A minőségi, rendezett, érzékeny tartalmat mellőző felvételek közzététele mértékkel elfogadható. A fényképek ne legyenek elérhetők idegenek számára, de a baráti körünkben szintén állítsunk korlátokat. Amikor azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk megítélni, milyen infók kerülhetnek ki a kiskorúakról, akkor nagyot tévedhetünk. Egy aranyosnak tűnő, ártatlan bejegyzésből is születhetnek rossz emlékek. Egy ízléstelen komment tönkreteheti a szívünknek kedves pillanatokat, és álszent dolog azt gondolni, hogy nekünk nem számít, mások miket tesznek ki rólunk. A gyereknek is lehet vérciki, ha a mami állandóan kiplakátolja vele a hírfolyamát.

Hogy mi a megoldás? A kritikai gondolkodás sokszor nem elég, gondoljuk újra az adatvédelmi stratégiánkat! A különböző platformokon a segédanyagok csapatostul állnak már rendelkezésünkre, amelyek edukációs szándékkal jöttek létre. Mivel egyre gyakrabban olvashatunk a témáról, így a jelenségnek természetesen már nevet is adtak: sharenting (az angol share, mint megosztás és parenting, mint nevelés szavak összevonásából), ami a túlzó posztolási szándékot célozza. A Hintalovon Alapítvány munkássága élenjáró a gyermekjogok védelmében, és a honlapjukon szuper tippeket kaphatunk. Az alapítvány és a Magyar Telekom egy közös projektjükben létrehoztak egy, bárki számára elérhető kérdőívet a Digitális szülő kampány keretében, amelynek kitöltéséből kiderül, mennyire posztolunk felelősen. Érdemes lehet ellátogatni a police.hu-ra is. A rendőrség által közzétett felhívásban hasznos bűnmegelőzési javaslatot találunk.
A digitális kompetencia fejleszthető. Egy okos felnőtt az online magatartásával is példát mutat a fiatalabbak számára. Váljunk tehát felelős szülővé, nagyszülővé, proaktív családtaggá, és vigyázzunk a gyerekekre!

Kovács-Sipos Nóra írása

Ha ismersz olyan jogvédő szervezeteket, akik munkáját kiemelten fontosnak tartod, ajánld nekünk! Leveleiteket az info@tudaton.hu címre várjuk.

Források és linkgyűjtemény:
Kiemelt kép: Photo by Valeria Zoncoll on Unsplash
Gulya Fruzsina (2020): A (nyilvános) tartalommegosztás veszélyei: szülők és gyermekeik a közösségi oldalak felületein. Themis. Különszám. 139-160. https://epa.oszk.hu/02300/02363/00034/pdf/EPA02363_themis_2020_ksz_139-160.pdf
Köllő Dávid (2020): A gyermekek szexuális kizsákmányolása a kibertér felhasználásával. Belügyi Szemle 68(2), 59–87. https://doi.org/10.38146/BSZ.2020.2.5

https://pcworld.hu/kozosseg/kozossegi-oldalak-veszelyei-csak-ovatosan-a-megosztasokkal-152928.htmlhttps://nmhh.hu/cikk/169537/Az_internet_es_a_kozossegi_oldalak_biztonsagos_etikus_tudatos_hasznalata
https://egy.hu/tech/a-sharenting-veszelye-ovatosan-a-gyermekfotok-posztolasaval-107844
https://www.digitaliscsalad.hu/fogalomtar/sharenting-miert-artalmas-ha-tul-sok-kepet-toltunk-fel-a-gyerekunkrol
https://wmn.hu/wmn-life/51247-tulposztolo-szulok-es-gyerekeik-avagy-egy-uj-jelenseg-a-sharenting