„Vekerdyt mi szülők nagyon-nagyon tiszteljük.”
„Pedagógusként mondhatom, Vekerdy nagyon ott van.”
„Sokszor hallom szülőktől, hogy ő mentette fel őket a vasalás alól.”
Ilyen és ehhez hasonló véleményeket kaptam, amikor körbekérdeztem az ismerőseim között, mi a véleményük Vekerdy Tamás pszichológusról. Én azt szeretem benne, hogy az embert mint komplex egyént nézi, nem csak kiosztott szerepkörökben gondolkodik. Egy idézet a professzor úrtól:
„Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.
Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.
Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni.”
Vekerdy Tamás 1935-ben született. Elvégezte az ELTE jogi karát, majd a pszichológiaszakot is. Élete során számos munkakörben kipróbálta magát: volt házitanító, statiszta, pszichológiatanár, pszichológus, docens. A Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója is volt, majd részt vett a Waldorf óvodák és iskolák megszervezésében. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja volt. Számtalan szakkönyv szerzője gyermeknevelés témában, műfordításai is vannak. Harmadik nejétől négy gyermeke született. 2019. október 9-én, 84 éves korában hunyt el.
„Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.”
Vekerdy Tamás
Olvasd el Vekerdy professzor úr tíz gyermeknevelési tanácsát itt.
Sós Dóra Gabriella írása
Kiemelt kép forrása: Dunaszerdahelyi.sk
