Beszélgessünk a magzattal! A Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízis 2.

Dr. Somkövi Ágnessel az anya-magzat kapcsolatanalízisről beszélgettünk.

Olvasd el az interjú első részét is: Beszélgessünk a magzattal!: A Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízis 1.

Az anya-magzat kapcsolatanalízisről beszélgettünk Dr. Somkövi Ágnessel, aki Raffai Jenő özvegye, tüdőgyógyász, homeopata, anya-magzat kapcsolatanalitikus.

Az interjú előző részében megtudhattuk, hogy mi is valójában az anya-magzat kapcsolatanalízis, hogyan kell elképzelni egy ilyen relaxációt, és hogyan lehet ma Magyarországon valakiből kapcsolatanalitikus. Az interjú folytatásában további izgalmas részleteket tudhatunk meg az anya-magzat kapcsolatanalízisről – egyebek mellett az is kiderül, hogy személyes találkozás nélkül is lehetséges-e felvenni az anyának a kapcsolatot a gyermekével?

https://pixabay.com/

Sz.Á.: Hányadik héttől és milyen gyakran érdemes anya-magzat kapcsolatanalízisre járni?

Dr. Somkövi Ágnes: Tulajdonképpen a nulladik pillanattól érdemes jönni. A nulladik pillanat azt jelenti, hogy vannak olyan szituációk, amikor tudom, hogy babát szeretnék – például lombiknál nagyon datálva van ez az időszak –, olyankor a méhet tudjuk előkészíteni az embrió befogadására. Szoktunk olyat is csinálni, hogy – ahol veszteség volt, hogy a következő várandósság megmaradjon – még a várandósság előtt találkozunk.

Nagyon gyakori, hogy pár hetes kismamák is jelentkeznek. Ez azért jó, mert van időnk a kapcsolatot felépíteni, és ha ebben a kapcsolatban bármi zavaró tényező van, azzal tudunk valamit kezdeni. Van, amivel már itt tudjuk, hogy kell majd foglalkozni, de nem most. Általában a heti gyakoriságot szoktuk javasolni. Ha bármilyen problémája van a kismamának, akár a párkapcsolatában, akár a családjában, akár egzisztenciálisan, és napi szinten küzd ezzel a gonddal, akkor a kétheti találkozó kevés, mert ott ilyenkor mindig nulláról kell kezdeni a munkát. Nincs meg az ív, előbb-utóbb ilyenkor átállunk a heti találkozásra. Egy ilyen órából nagyjából egy hétre lehet erőt meríteni.

Azokban az esetekben, ahol egyensúlyban van a rendszer (ez sajnos sokkal-sokkal ritkább), ott kéthetente elég találkozni. De olyan, hogy időnként megjelenek, időnként meg nem, az már nem arról szól. Jöhet a kismama, de nem hívhatjuk ezt kapcsolatanalízisnek. A babának is teszünk egy ígéretet azzal, hogy én oda belülre bemegyek. Lehet kihagyni alkalmat, de sokszor azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor mondja meg az anya a babának, hogy ilyen formában nem fogunk tudni találkozni, csak kicsit később. Annak ellenére, hogy sem a gyerekeknek, sem a magzatoknak nem olyan az időérzékük, mint egy felnőtt embernek, mégis észleljük, hogy ha sok hét kimarad, akkor a magzat nem úgy reagál a kapcsolatfelvételre, mint korábban.

Sz.Á.: A jelenlegi babámmal 6 hetes várandósan kerestem fel Ágnest. Áprilisban költöztünk, így a személyes találkozás a mai napig mindössze egyszer tudott megvalósulni, de online is végezhető a kapcsolatanalízis, így szerencsére kétheti rendszerességgel tudok a kisbabámmal beszélgetni.

Sz.Á.: Mennyire gyakori, hogy az apák is részt vesznek ezeken az alkalmakon?

Dr. Somkövi Ágnes: Százalékosan nem tudom. Nagyon időszakos. Az interjú napján épp ott volt egy első beszélgetésen az apuka is. Általában 3-4 apukás kapcsolatanalízis van egy adott periódusban. Nálam talán több, mint máshol. Én nagyon javaslom, de csak akkor, ha a kismama 100%-ban őszinte tud lenni a párja jelenlétében. Ha a kismamának olyan gondja van, amit nem szeretne megosztani az édesapával, akkor nem biztos, hogy szerencsés, ha ott van az apa.

A másik kérdés, hogy mennyire alkalmas az édesapa erre. Vannak apukák, akik akarnak, de nem képesek részt venni. Voltak apukák, akik 1-2 alkalommal részt vettek, és jó esetben aludtak. Rossz esetben viszont időnként azt mondták, hogy „nem érzek semmit”. Ez nagyon zavaró, és kritikaként fogalmazódik meg a mama felé, hogy biztos vele van gond, hogy ilyen furákat érez és mond. Az édesapák részvételének a feltétele tehát, hogy aktívan részt tudjanak venni, hogy fogadják el, hogy esetleg kritika éri őket. A relaxációban elhangozhat olyan mondat, amikor az ő apaságát vagy a párkapcsolatot minősíti az édesanya érzés szintjén. Ezeket el kell tudni viselni. De az édesanyának is el kell tudni viselni, ha az édesapától jön ilyen érzés. Ehhez egy nagyon stabil párkapcsolat kell. Szerencsére meg szoktam tapasztalni egypárszor.

Általában azok az apukák jelentkeznek, akiknek valami előzménye van már. Vagy jártak ők is pszichológushoz, vagy relaxáltak, autogén tréningen vettek részt, vagy jógáznak és ott meditálnak, tehát valami élményük van a saját testükkel. Az apukák is a saját testükkel dolgoznak. A saját magzati testérzetükkel dolgoznak, hiszen ők is voltak magzatok. Nekik tehát a babára kívülről kell ráhangolódniuk.

Különbség, hogy a várandós kismamának meg kell szülnie azt a gyermeket – vagyis együtt kell működnie a saját testével, méghozzá abszolút sejtszinten, hogy az az izomösszehúzódás megfelelő legyen, – miközben az édesapának nem ez a feladata.

Az apának egyrészt a babával való kapcsolatfelvétel fontos, és támogatni az egész rendszert, amiben a párjuk van.

Ez nagyon érdekes tud lenni. Volt egy olyan eset, ahol képeket látott mindkét pár, és ugyanabban a térben voltak, és mint egy filmben, hogy az egyik az egyik oldalról, a másik a másik oldalról látta a szituációt, és ebben a szituációban még azt is el tudták különíteni, hogy kinek a problémája hogyan jelenik meg ebben a helyzetben. Ezt ki is hangosították, hogy „ez nem az én problémám, ez a tiéd”. Ez egy pszichológus házaspár volt, nyilván elég sok saját élménnyel a hátuk mögött. Ehhez nagyon mély összehangolódásra van szükség. Ezt különösen családterápiás szempontból tartom nagyon különlegesnek, mert egy ilyen pár, úgy gondolom, hogy sokkal jobban meg tud küzdeni a kisgyermekkori és az újszülöttkori problémákkal – a nem alvással, az újdonsággal, a szervezetlenséggel. Nagyon logikus, hogy egy új helyzetben lehet probléma, hiszen még soha nem csinálta az ember. Könnyebben ki tudják alakítani – kevesebb veszekedéssel – az együttműködést. Az apuka sem gondolja, hogy más ez a gyermek. Meg tudják beszélni az élményeket, hogy ki milyennek látja a gyermeket.

https://pixabay.com/

Sz.Á.: Az anyukáknál mindig működik? Volt olyan, aki járt, és nem látott, vagy nem érzett soha semmit, és emiatt abba kellett hagyni?

Dr. Somkövi Ágnes: Több okból tud megszakadni a kapcsolatanalízis. Lehet, hogy a kismama az otthoni saját meditációban, relaxációban is hasonló élményeket él át. Ilyen esetben a várandósok nem érzik, hogy a módszer többet tenne hozzá. Elmondhatjuk, hogy kapcsolatanalízis nélkül is kiépíthető kiváló anya-magzat kapcsolat. Azt is elmondhatjuk, hogy ezek a kismamák önmagukkal és környezetükkel is harmóniában vannak. A bevezető beszélgetésben gyakran esik szó arról, hogy negatív képek is jelentkezhetnek. Ezt nehéz elfogadni, pedig ilyenkor csak azt a kérdést kell a kismamának önmagának feltenni: Miért is látom ezt a képet? Van valami köze a jelenhez, vagy valami múltbéli élmény aktiválódott? Ha negatív érzés van, amit az anya nem hajlandó látni, érezni, akkor utána semmi nem jön. Az volt az üzenet, és ha nem akarjuk az üzenetet fogni, akkor utána nem jön újabb kép, vagy gondolat.

Azért tudjuk, hogy mi a jó, mert tudjuk, hogy mi a rossz. Azért tudjuk, hogy mi a boldogság, mert voltunk valamikor boldogtalanok. A negatív oldal megélése erősíti a pozitív oldalt.

A baba, ha azt üzeni, hogy valami nem jó, az legtöbbször valami roppant egyszerű dolog szokott lenni. Sokat dolgozik az anyuka, vagy szomorú. Ha ismerem ezt a negatív érzést, akkor tudok vele valamit kezdeni, és jobbá tudom tenni a belső helyzetet. De ha nem veszek tudomást a gyerek negatív üzenetéről, az olyan, mintha futkározna az udvaron, elesne, vérezne a lába, és én hátat fordítanék neki. Sok kismama fél ettől a negatív érzéstől, mert azt hiszik, hogy ez valamilyen valódi anatómiai helyzetnek a megnyilvánulása: fejlődési rendellenességnek, betegségnek. A mai ultrahangos vizsgálatok már annyira jók, hogy segítségükkel sokkal hamarabb tudjuk, ha valami baj van a babával, így sokkal inkább tudunk dolgozni azon, ha valami egészségügyi gond van. Ritkább, hogy ezt mi fedeznénk fel. Viszont, ha valamit tudunk a babáról – nyúlszája van, ritmuszavara van –, akkor ezzel tudunk dolgozni, mind az anyai oldalon, mind a magzati oldalon.

https://pixabay.com/

Sz.Á.: Körülbelül hány anya-magzat párossal dolgozott már együtt?

Dr. Somkövi Ágnes: Több mint 300 kismamával dolgoztam együtt. Mivel magánpraxisban dolgozok, gyakorlatilag nem kell, hogy elutasítsak kismamát. Kifejezetten izgalmas és megtisztelő, amikor visszajönnek hozzám az anyák a második, harmadik babával. Csodálni tudom, ha beleláthatok egy ilyen családba, ahol a növekvő gyermek is jelen van. És az is nagyon jó, hogy az anyáknak fontos a második és harmadik gyermeknél is, hogy járjanak kapcsolatanalízisre.

Sz.Á.: Mennyire jellemző az, hogy könnyebben szülnek azok az anyák, akik jártak kapcsolatanalízisre?

Dr. Somkövi Ágnes: Van egy ilyenfajta elvárás a módszerrel kapcsolatban, hogy kevesebb császármetszés legyen, maga a szülés könnyebb legyen, de erre mi nem tudunk szerződni. Nem tudok arra szerződni, hogy a kismamának jó lesz, mivel ez nem egy terápia. Persze, változik a kismama. Én azt látom, hogy az történik a szülés alatt, ami a folyamat alatt. Sokszor nem lehet kibogozni a nehézségeket úgy a szülésig, hogy megoldódjanak. Ez az egyik probléma. A másik probléma az egészségügyi ellátórendszer. Olyan hatások érik a kismamákat egy-egy vizsgálat során, ami megijeszti őket. Lehet, hogy szakmailag nagyon korrekt, de kommunikáció szempontjából nem szerencsés. Erre akár egy befordult baba farossá tud válni, és akkor már bizonyos helyeken nem is engedik, hogy természetes úton megszülessen. Ha túl korán kerül kórházba, leállnak a fájások, már nem tud olyan módon szülni, ahogy szeretett volna. Mostanában nagyon sokat vizsgálják a kismamákat. Sok ultrahang van, sok laborvizsgálat.

Sok kismama ezeket a vizsgálatokat nem támogatóként éli meg, a vizsgálatok során átélt kommunikációs hiba bizonytalanná teszi a várandóst. Innentől kezdve nagyon nehéz egyensúlyban tartani a kismamát. Alapvetően azt érzem, hogy egy „elég jó” szülés potenciálisan minden kismamában benne van, de a környezet nagyon sokat tud rontani rajta.

https://pixabay.com/

Szinte nincs olyan várandósság, ami közben ne történne valami rossz: a férj munkanélküli lesz, valaki lebetegszik, a nagyszülő meghal. Valami történik, ami nagyon ki tudja lendíteni a kismamát. A kapcsolatanalízis munkáját éppen ezért nem tudjuk abban mérni, hogy milyen a szülés minősége. Általában a fejlődés ívéről tudnak beszámolni a kismamák, arról, hogy mennyit változtak. Ez mindenképpen erősíti babájukkal, párjukkal a kapcsolatot.

Sz.Á.: Szerencsére az első két szülésem komplikációmentes, gyors és viszonylag fájdalommentes volt. A legnagyobb lányom születése szép példája az anya-magzat kapcsolatanalízis hatékonyságának nemcsak az anyával, hanem az apával is. Egy hétfői napon, 38 hetes kismamaként otthon pihentem, amikor hazaérkezett a férjem a munkából, átölelte a pocakom, és azt mondta, hogy „Most már szülessél meg, mert apa holnap nem szeretne dolgozni menni.” Egy óra múlva elfolyt a magzatvizem, és másnap hajnalban a kezünkben tartottuk a kislányunkat.

Sz.Á.: Az a kismama, aki nem jut el kapcsolatanalízisre, otthon fel tudja venni a kapcsolatot a babával?

Dr. Somkövi Ágnes: Szoktam javasolni azoknak, akik járnak, hogy otthon nyugodtan vegyék fel a kapcsolatot, ha van idejük. Most volt egy kismamám, aki otthon minden nap felvette a babával a kapcsolatot, és hetente járt hozzám. Ő azt mondta el, hogy teljesen más a kettő. Nem tudta megfogalmazni, de egyszerűen más volt egyedül, mint a jelenlétemben. De úgy érezte, hogy mindkettőre szüksége van, a közös munkát be tudta építeni a következő heti programba.

El tudom képzelni, hogy vannak kismamák, akik kapcsolatanalitikus nélkül is fel tudják venni a kapcsolatot a babájukkal. De úgy érzem, hogy egy külső szemlélő mindig tud segíteni. Az ember, ha egyedül marad egy relaxációban, akkor egy érthetetlen, szorongató helyzetet nem feltétlenül fog végigvinni, pedig sokszor ez segít, ha egy-egy ilyen szituációt kibontunk. Vannak kismamák, akik egyedül is képesek rá, és minőségileg nyilván az is fantasztikus tud lenni. Azt se felejtsük el, hogy a magzat és anyukája 24 órában együtt vannak, ennek a 24 órának lehet különleges egy órája a kapcsolatanalízis.

https://pixabay.com/

Sz.Á.: A járvány alatt hogyan működött a kapcsolatanalízis?

Dr. Somkövi Ágnes: A személyes találkozásban nagyon hiszek. Egyrészt jó, ha a kismama eljön otthonról, még akkor is, ha első baba. Legyen ennek a programnak egy másik tere, ahol kint lehet hagyni az ajtón kívül azokat a történéseket, amiket nem akarok behozni. Ha valaki nem tud személyesen eljönni, az önmagában nehézség lehet, mert sokszor nem tud a mindennapi problémáktól elvonatkoztatni.

A járvány alatt, miután más lehetőség nem volt, kénytelenek voltunk online dolgozni. Ez azt jelentette, hogy sokan le is morzsolódtak, mert nem tudták megoldani. Otthon volt a nagyobb gyermek, a férj, kicsi volt a lakás, nem tudtak elvonulni, ezer olyan problémájuk volt, ami miatt nem is tudtak relaxálni. Aki bevállalta online, annak ment. A covid első idejében olyan kismamákkal dolgoztam, akikkel volt személyes kapcsolat, így könnyebb volt egy online térre áttérni. Az új kismamák és a külföldi kismamák is rá tudtak hangolódni (volt Amerikából kismamám, aki magyarul szerette volna a programot folytatni).

Akarat kell hozzá a kismamák részéről, hogy a nehezített körülmények között is egy kicsit befelé tudjanak fordulni, és ki tudják vonni magukat az otthoni történésekből.

Most is megmaradtak kismamák online, egyrészt a távolság miatt, másrészt vannak, akik fizikailag nem tudnak eljönni. Egyre több kismama jön már újra személyesen. Viszont azt jónak tartom, hogy az olyan kismamákkal, akik korábban a 36. hét után már nem tudtak jönni, most online tudjuk folytatni. A legveszélyesebb időszak mindig a 38-40. hét között volt, ahol szinte naponta kellett CTG-re járni, ahol mindenféle inzultusok érték a kismamát már a portástól vagy a többi kismamától – hogy „miért ilyen nagy a hasa, miért ilyen kicsi a hasa, miért dagad a lába, miért nem dagad a lába” –, és akkor még orvossal nem is találkozott. Ha ebben az időszakban nem tudunk ott lenni a kismama mellett, hogy minden nap vagy heti egyszer megerősítsük – hogy ő úgy jó, ahogy van éppen, és nem kell, hogy jobb legyen, és más legyen a várandósságában, mint ami –, akkor az elvezethet valamilyen kellemetlen szülési élményhez. Ez a negatív élmény nem feltétlenül orvosi szituáció, viszont nagyon befolyásolja, hogy ez a kismama fog-e második gyermeket vagy harmadik gyermeket vállalni. Ez lett az online kapcsolatanalízisnek az előnye.

Amit biztosítani kell online, az az intimitás, és az, hogy ami elhangzik, az köztünk marad. Amíg egy szobában vagyunk, addig ez evidencia. De amikor online dolgozunk, akkor nem látom, hogy ő egy nagyszobának egy részében van, a férj pedig a másik sarokban, és ő sem látja, hogy én hol vagyok a saját teremben. Ezt minimálisan meg kell beszélnünk egymás között. Én azt szoktam csinálni, hogy nyitva hagyom az ajtót, és felállok becsukni, hogy egyedül legyünk. Ezzel jelzem, hogy ebben a szobában csak én vagyok, nincs ott külső szemlélő. Egy kolléganő úgy járt, hogy a férj a szobában volt, ő meg nem értette, hogy miért nem történnek úgy a dolgok, ahogy megszokott volt. Amikor kiderült, akkor el kellett küldenie az apát az óra idejére, és ezután egészen más dinamikával zajlott a kisbabával a kapcsolatfelvétel.

Fotó: Dr. Somkövi Ágnes

Sz.Á.: Ön is részt vett annak idején kapcsolatanalízisen. Milyen saját élményei vannak, amikre jól emlékszik?

Dr. Somkövi Ágnes: Igen, én dr. Hidas Györgyhöz jártam. Az elsők között voltam. Az egész kapcsolatanalízis mint prevenciós módszer nagyjából 1997-98-ban kezdődött. A program kidolgozása úgy indult, hogy a skizofrénia gyógyítása során fény derült arra, hogy a magzati kor és a skizofrén állapotok között esetleg összefüggés lehet. A pszichoterápiás módszerekben a magzati korra kerültek vissza regressziós állapotokban. Tehát itt derült fény arra, hogy a skizofrénia kialakulásában is szerepet játszhatott valami magzati lelki sérülés. Ezért az elején betegekkel, serdülőkkel foglalkoztak. Egy terápiás módszert akartak kidolgozni, de nem sikerült, mert visszaestek ezek a betegek. Ekkor felmerült, hogy mivel a probléma elérhető, de az idő kerekét nem lehet visszapörgetni, ezért bevethető lenne prevencióként.

Azoknál az eseteknél, ahol esetleg később bármilyen pszichiátriai probléma lehetne, ott felmerült, hogy talán ez megelőzhető lenne. Ez volt az indítás, így dolgozták át egészséges kismamák egészséges kisbabáira a programot.

Az egész 1991-ben kezdődött, és 1997-98-ban voltak az első kismamák, és köztük voltam én is. Nagyon izgalmas volt, mert én ikrekkel voltam várandós. Különleges volt azt megélni, hogy egy időben két teljesen más gyermek van a hasamban. Ez a különbség, amit ott észleltem a gyerekeknél, a születés után is látható volt.

Néha évekkel később kap az ember igazolást. Nekem volt egy kép, ahogy benézek a gyerekszobába, és az ikrek egymással játszanak, miközben a hasamban voltak. Kétévesek voltak, amikor én ugyanezt láttam. Le is fényképeztem azonnal ezt a képet. Ott bent ez a kép már a kapcsolatukról szólt, hogy ők ott bent, hogy voltak egymással, és ugyanúgy voltak kint is.

A második várandósságomban egy baba volt, és ő teljesen másképp viselkedett Az első érzésem az volt, hogy kislány van a pocakomban, de azért változott meg ez az érzés, mert ugyanúgy rugdosott a hasamban ez a baba, mint a fiam, amikor volt egy lány is és egy fiú is ott. Akkor azt hittem, hogy újra egy fiú. Gondolkoztunk, hogy milyen fiúnevet kellene adni ennek a gyermeknek, de nekünk lánynevünk volt, a Lili. Egyszer ültem a tévé előtt, és egy film végén bemondták: magyar hangja: Horváth Lili. A gyerek akkorát rúgott a hasamba, hogy elsírtam magam a meghatottságtól, hogy úristen, egy kislány van a pocakomban, Lili van a hasamban. Egészen addig nem állt velem szóba ez a gyermek, amíg fiúnak gondoltam. Bocsánatot kértem, hogy ne haragudj, hogy fiúnak gondoltalak, de olyan erős rúgásaid voltak. Onnantól kezdve szóba állt velem ismét. Ez a kislányom óvodáskorában együtt karatézott az iskolás fiútestvérével. Tehát gyakorlatilag, amit én testérzetben éreztem, az igaz volt, valóban erős izomzatú gyermek, csak az asszociációm volt rossz, ami ahhoz a helyzethez tartozott, amikor egy fiú és egy lány volt a hasamban.

Sz.Á.: Ez is bizonyítása lehet annak, hogy már a magzatnak is saját személyisége van?

Dr. Somkövi Ágnes: Azt biztosan elmondhatjuk, hogy a személyiség formálódása már a magzati korban elkezdődik. Ezt egyre több kutatás igazolja A kapcsolatanalízisben részt vett édesanyák arról számolnak be, hogy a magzatukkal átélt élmények során tapasztalt tulajdonságokat a megszületett gyermeknél is tapasztalják. A korábbi kutatásokhoz kapcsolódva ennek alapján is elmondhatjuk, hogy nagyon szoros összefüggés van a magzati életben történt dolgok, és utána a kinti világban történtek között.

Sz.Á.: Első gyermekem a várandósság alatt is szeretett „kuckózni”, majd egész kicsi korában elkezdték lekötni a könyvek. Jelenleg 2 éves, és naponta többször igényli, hogy az olvasósarokban ülve meséljünk neki. Második gyermekem a várandósság alatt is mindig közölte, ha valami nem tetszik neki. Az ultrahangot kifejezetten nem szerette. Most 11 hónapos, és mindig hangot ad annak, ha nem úgy történnek az események, ahogyan ő szeretné. Jelenlegi magzatommal a várandósság második trimeszterébe léptünk. Összehasonlíthatatlan a relaxációk hangulata az eddigiekkel. Ha tippelnem kellene, ez a gyermek egyszer mérnök lesz majd.

Olvasd el az interjú első részét is: Beszélgessünk a magzattal!: A Hidas-Raffai-féle kapcsolatanalízis 1.

Az interjút készítette: Szabó Ágnes

Kiemelt kép: https://pixabay.com/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük