Nem olyan régen csodálkoztam rá arra a jelenségre, hogy valahogy az elmúlt években nagyon sok, 40-es, 50-es éveiben járó férfit vitt el tragikusan, hirtelen módon a halál. Mi lehet a háttérben?
Nem, ez nem valami konteós cikknek készül és most hirtelen egy statisztikát se tudok előrántani, hogy pontosan mennyi, fiatal és egészségesnek hitt férfit ragadott el a halál az elmúlt 5 évben. Csak valahogy egyre többször jönnek szembe ilyen hírek, amik akaratlanul is elgondolkodtatnak.
Mert úgy érzem mi nők, sokkal többször beszélünk már arról, hogy milyen mentális nehézségekkel küzdünk, mint férfi társaink. És az sem ismeretlen sokak számára, hogy a lélek és a testi betegségek bizony kéz a kézben járnak. Milyen jó, hogy beszélünk a szexuális és egyéb, nőket ért atrocitásokról, azok lelki vonulatáról. De mégis hol maradnak a férfiak?
Ki foglalkozik a férfi lélekkel? Mert miközben nagyon helyesen elmondjuk a kislányoknak, hogy bármi lehet belőlük, addig a kisfiúkról valahogy mindenki elfelejtkezik. Mert egy fiúnak, férfinak még mindig sokszor ciki ha sír, ha érzelmes, ha megakad az életében. Aztán ezekből a kisfiúkból később elfojtásokkal teli, depressziós felnőttek lesznek, akiket nem csoda, hogy idő előtt elviszi a szívük vagy valami más.
>> Olvasd tovább Heszler Ramóna írását a Kollektív Magazin oldalán >>
Kiemelt kép: Andrea Piacquadio/Pexels.com