En bloc az összes ünnepünkre igaz, hogy minimális odafigyeléssel és lemondással kevésbé ártó vigadalmat tudunk kerekíteni. A lemondás mint bűnös kifejezés kicsaphatja a biztosítékot: asszociálhatunk arra is, hogy valamit nem engedhetünk meg magunknak ebben a szabad világban, meg arra is, amikor az anya a gyermekének adja a püspökfalatot. Az egyik valóban fájdalmas lemondás, a másik viszont emelő.
A környezetvédelem, vagy ha úgy tetszik, a fenntarthatóság, a tudatosság is egy ilyen oltalmazó lemondás. Nem lesz műszempilla, glitteres hajlakk, csillámporos papírpohár a halloweeni partin? Hát, micsoda veszteség! Mégis mennyire gondoskodó, mennyire felelős döntés napjaink túlhasználó világában. Mennyire felnőtt.
Teljesen mindegy, hogy a halloweeni őrületet, a pogány samhaint vagy a judeo-keresztény kultúrkör mindenszentekjét és jelesnapi halottak napját üljük a hétvégén,
a tudatosság rengeteg oldalról bekúszhat az ünnepbe. Később tetszőleges módon illeszthetünk be egyéb ünnepeket, a karácsony, a húsvét vagy egy pészah se lehet akadály a fenntarthatósági törekvésekben.
Tök tudatosan
Mindenféle ünnepünk arról híres, hogy hajlamosak vagyunk a túlfogyasztás oltárán adózni, illetve ilyenkor kevésbé figyelünk a hulladékkezelésre. Inkább megvesszük az agyoncsomagolt, feldolgozott élelmiszert, mert muszáj enni fóliázott aszalt fügét, és a zacskós mogyoró, az ezer kilométerekről érkező mandarin nélkül sem karácsony a karácsony, a töklámpás és csinnadratta is elengedhetetlen a halloweenhez. Aztán néha azt sem tudjuk, minek a szimbóluma a töklámpás.
Nem is tartunk gyorstalpaló hagyománytant, vannak tippjeink viszont a töklámpások kérdésére. Először is, ne vegyünk műanyag díszeket, teljesen felesleges. Ha pedig megvásároljuk a zöldségesnél a legcsodásabb tököt, aminek kibelezés után mindenféle arcot vágunk, legyen kertünk éke minél tovább.
Két napért nem érdemes támogatni azokat a dísztökfarmokat, amelyek ugyanúgy csak a hóbort kedvéért termesztenek, mint a fenyőtermesztők karácsonyhoz.
A termesztés során a vízlábnyomunk mértéke nő, egyre több fát vágnak ki a tökök miatt is, a föld tápanyagai kiürülnek, mindezt azért, hogy évente egyszer vigyorogjon egy faragvány a bejárati ajtó mellett.
Ha mindenképp szeretnénk tököt faragni, hát tegyük meg, válasszunk fenntartható gazdaságot a vásárlás helyszínéül. Később gondoskodjunk róla, hogy a zöldség minél kevesebb romboló hatással kerüljön vissza a körforgásba. Mondjuk komposztáljuk, adjuk oda egy sertéstelepnek vagy olyan embereknek, akik komposztálnak. Semmi ne vesszen kárba és akkor egy kis lépéssel előrébb vagyunk.
Természetes anyagok
Pamutfonálból is egyre többen kötnek kis tököcskéket, öntenek betonból is, fonnak kosárból, kimeríthetetlen a kézművesek tárháza – vagy vegyünk róluk példát, vagy vegyük meg termékeiket. Helyben, magyar designertől vagy alkotótól. Itt az ideje elhatárolódni a Kínából fillérekért utaztatott, fenntarthatatlan gazdasági körülmények közt termelt és eladott termékektől. Olcsók és nagyon szépek lehetnek, de mérlegeljük: a dekorációs értékén túl mennyi erőforrás szükséges ahhoz, hogy a lakásunkba rakhassuk 2-3 napra a kis csetreszeket.
Pálmazsír? Kösz, nem!
Csokit gyűjteni ér. Ugyan nem mindenki ért egyet a „fertőző nyugat romboló szokásaival”, de a „virágozzék minden virág” elve mentén haladva itthon is van létjogosultsága. Ki hogyan találja meg a boldogságát, az rajta múlik. A csokigyűjtés az egyik legrosszabb dolog az egész buliban fenntarthatósági szempontból, nehéz ugyanis odafigyelni arra, hogy 100%-ban pálmazsírmentes édességet válasszunk, hogy ne tartalmazzon cukrot – legalábbis minél kevésbé okozzon fogszuvasodást, amiért rendkívüli mértékű szeméttermeléssel járó fogászati beavatkozás a hozadéka –, a csomagolása legyen lebomló, illetve az a legjobb, ha egyáltalán nincs is csomagolása, és még sorolhatnánk. A legjobb, ha magunk készítünk finomságokat, szánjunk rá az időnkből, hogy hazai alapanyagokból dobjunk össze nyalánkságot. Nem lesz ugyanaz, mint a nátrium-glutamátos és 60%-ban cukrot tartalmazó, pálmazsíros nasi, de volt már szó a lazán kapcsolódó lemondásról feljebb.
Le a paraffinnal!
Határolódjunk el a halloweentől, és tiszteljük meg őseinket 31-én, november 1-jén és 2-án is. Gondoljunk rájuk meghitt csendben, kívánjunk nekik vagy további jó utat, vagy békében nyugvást, vallása szerint ki mit szeretne. Adjunk hálát az életért és gondoljunk arra, hogy a halál nem az élet ellentéte, hanem annak természetes része. Halottainkról megemlékezhetünk temetőjárással is, pár ötlettel ezt is tudatosabbá tehetjük.
Felejtsük el a selyemvirágot. A szépség szubjektív, de rettenetes látvány a műanyag virág egy-egy sírról lefújva az erdőszélen, ahogy az is, amikor a kismadár tavasszal megpróbálja a fészkébe integrálni az öt évtizede sem elbomló művirág foszladozó szálait. Ültessünk virágot, ha meg nem tudjuk év közben gondozni, akkor miről is beszélünk áhítatos megemlékezésünk közben? Nem csak halottak napján érdemes szeretteink sírhelyéről gondoskodni, ugye.
A mécsesgyújtás gyerekkorom kedvenc rituáléja volt, kapta el már hajam a láng, gyújtottam boldog-boldogtalan sírján az elalvó mécseseket, mert akkor nem is sejtettem, hogy a gyertyák legkedveltebb, olcsó anyaga a paraffin, amelyről tudjuk, hogy tömény kőolajszármazék. Égése során rendkívül sok káros anyag szabadul fel. Nyilván nem ez taszítja romba az emberi társadalmat, de ha már vannak alternatívák, miért ne figyelnénk erre is?
A méhviasz gyertyák is ugyanolyan tartósak, szépek és természetesek. Amennyiben vegánok vagyunk, és nem használunk méhészeti készítményeket, mert azzal kihasználjuk a méheket, válthatunk repce- vagy szójaviaszra is. Egyre több helyen érhető el a boltokban akár fakanóccal vagy más természetes alapanyaggal, ami azt is jelenti, hogy az ára egyre inkább csökken – de azért még mindig a borsos kategória. Valamit valamiért.
Talán rájövünk arra is, hogy messze nincs szükség ennyi gyertyára és mécsesre, a halottaknak úgyis az segít, ha szeretetteljesen gondolunk rájuk, nem pedig a külsőségek.
A helyzet fokozható a végtelenségig: a halloweeni természetes, esetleg homemade sminktől a házi készítésű bármiig kimeríthetetlen források állnak a rendelkezésünkre, ne féljünk használni ezeket. Rendkívül izgalmas összeállítások érhetők el, akár lenvászon jelmezekben is gondolkodhatunk, hogy a rituálékat kedvelő kecskeénünk is jóllakjon, és a kis káposztabolygó is megmaradjon.
Mácsadi Anni írása
Kiemelt kép: Bee Felten-Leidel/Unsplash
