Miért hisszük el boldogan, hogy egy egzotikus bogyó, azték mag vagy ázsiai gyökér fog megmenteni a betegségektől? Miért jó, és miért baj, hogy manapság a pacal vagy a karalábé helyett épp az avokádó, a chia vagy a quinoa a trendi?
Mit tud a kókuszzsír?
Környezettudatos fogyasztóként tudjuk, mennyi pusztítással jár a pálmaolaj-előállítás a távol-keleti esőerdőkben. A kókuszzsír eközben szuperélelmiszerként virít a polcokon. Mi a különbség köztük, ha a környezeti és ha az egészségünkre gyakorolt hatásokat nézzük?
Egészséges, fogyaszt, gyógyít. Tisztít, feszesít, fiatalít. Méregtelenít, kalóriaszegény, antioxidál. Szuperkajával vannak tele a külföldi és hazai blogok, főzős oldalak, tévéműsorok, instagram-posztok. Pedig ha nagyon leegyszerűsítjük, a szuperkaja (angolul superfood) nem más, mint olyan alapanyag, amit tízezer kilométerre innen termesztettek, és prémium áron adják el nekünk.
Enni jó, és ha ráadásul ehetünk olyat is, ami közben jó a szervezetünknek, tisztulunk, gyógyulunk tőle, arra vevők vagyunk. Megnyugszik a lelkiismeretünk, tettünk az egészségünkért. És hogy miért hisszük el könnyebben, hogy egy ismeretlen bogyó, mag vagy gyökér többet tud ilyen téren, mint bármelyik hazai rokona? Miért gondoljuk, hogy léteznek keleti csodanövények, egzotikus gyümölcsök, amiktől sokkal egészségesebbek leszünk, mint a hazai céklától, babtól, körtétől? Talán pont az ismeretlenségük miatt. Mert szeretnénk hinni, hogy a chia, ami valójában az azték zsálya magja, tényleg segít fiatalnak maradni, míg a nálunk is megélő orvosi zsálya leszerepelt: esszük-esszük, de bizonyítottan nem tud ilyet.
> A teljes cikket elolvashatod a Tudatos Vásárlók Egyesületének oldalán >
Kiemelt kép: Daria Shevtsova/Pexels.com