Nehézkesen induló reggelek, karikás szemek, kapkodás, üldögélés a volán mögött a dugóban. A nyolcórányi túlstresszelt munkaóra közben azon rágódsz, hogy ma még főzni is akartál, a mosnivaló halomban, és a gyereket sem kellene az iskolában felejteni. Ha mégsem szeretnénk összerogyni a tengernyi feladat súlya alatt, nem árt, ha kiváló szervezőkészséggel rendelkezünk.
És bár azt gondolnánk, hogy a tartós vagy rendszeres otthonról végzett munka megoldja a problémáink nagy részét, akkor szembesülünk a kimerült anyukákkal, panaszkodó apukákkal és depressziós beosztottak tömkelegével. Valóban ezt teszi velünk a home office, vagy valami egészen másról van szó? Lássuk, milyen hatással van ránk, és hogyan vélekedünk róla valójában.
„Én szeretem a home office-t, bár ez attól függ, ki mennyire tudja elviselni az egyedüllétet, milyen egyszerűen jut be a munkahelyére, milyen bent a légkör. Jól vagy rosszul érzi magát az ember az irodában, vagy a kollégái társaságában.” (Petra, 33)
A járvány okozta vészmegoldások egyikének köszönhetjük, hogy Magyarországon is egyre több vállalat biztosítja az alkalmazottainak a távmunkát. Míg hazánkban a KSH adatai szerint az elmúlt 10 évhez képest megháromszorozódott a home office-ban dolgozók száma – amely például májusban a foglalkoztatottak majdnem 20%-át is érintette –, addig becslések szerint ez a szám Európában 40%. Az ezzel kapcsolatos hatásvizsgálatok egyre nagyobb számban jelennek meg, olyan fontos információkat szolgáltatva, amelyekkel később finomra hangolhatjuk ezt a foglalkoztatási formát. Személyre szabottabbá és kellemesebbé tehetjük magunk számára a munkát, ha közelebbről megismerkedünk vele, és tisztában vagyunk saját igényeinkkel.
Van, aki nem szeret otthon ülni
Nem mehetünk el szótlanul amellett, hogy bizony néhányunkra kifejezetten rossz hatással van, ha kevesebb szociális inger éri, és többet kell ülnie a saját ingatlanában kialakított mini irodában. Kényelmetlen a széke, kicsi a laptop kijelzője, és nem mellesleg állandóan csörög a céges telefon, mert nem tud egyszerűen csak átszólni a kollégájának, ha a helyzet úgy kívánja. A pandémia okozta kötelező bezárkózás pedig még inkább rontott a helyzeten. Ugyanis, amíg csak opcionálisan felajánlják nekünk az otthoni munkavégzést, addig lehetőségként tekintünk rá, ám amint kötelezővé teszik számunkra, azonnal ellenállni kezdünk. Azok, akik az otthonról végzett munka kellemetlenségeit hangsúlyozzák, gyakran számolnak be nagymértékű frusztrációról, kontrollvesztettségről, szociális elszigeteltségről.
A többtagú családokban, ahol időszakosan még a gyerekek is távoktatásban tanultak, különösen komplikálttá vált a szülők számára a zavaró tényezők kiiktatása, a harmonikus együttélés fenntartása. De legalább ilyen problémás egy zajos szomszéd vagy egy folyton ugató kutya is. Szeretjük azt gondolni, hogy otthonról dolgozni valami egészen idilli, pihentető dolgot jelent, ám a valóságban ennél jóval összetettebb feladat.
Gondot jelent, ha valaki nem képes éles határokat húzni a munka és a magánélet között, ugyanis a flexibilis munkaidő előnye könnyen a visszájára fordulhat, ha állandó túlórázáson kapjuk magunkat.
Akik amellett teszik le a voksukat, hogy ez a foglalkoztatási forma hosszú távon nem fenntartható, azok a fizikai állapotromlást, és a pszichés kockázatokat emelik ki. Érdekesség, hogy néhány nagyvállalat (Facebook és Google) nyilvánosságra hozta jövőbeni terveit, miszerint ők a pandémia elmúltával is kitartanak a tartósan távolról végzett munka mellett – írja az Index egy korábbi cikkében, ahol már „digitális nomádként” emlegetik az így foglalkoztatottakat. Ezek szerint mégis inkább az előnyeivel számolhatnak azok, akik ezt a formát választják?
Kik elégedettebbek a home office-szal?
„A home office nekem olyan rugalmas megoldás, ahol gyermek mellett könnyen és gyorsan vissza tudtam térni a munka világába, ám a magánéletemet és a munkaidőmet nem tudom élesen elhatárolni egymástól, mert mind a kettő ugyanazon a helyen van – a lakásban.” (Anita, 26)
Negatívumokat bőven találni, de nem véletlenül örvend mégis nagyobb népszerűségnek, ugyanis alapvetően sokkal többen támogatják, mint ahányan ellenzik. De mitől függ, hogy szeretjük vagy utáljuk? Nos, a válasz igazán izgalmas.
A Qubit szerint egy, több ezer emberen végzett reprezentatív kutatás eredményeire hivatkozva a kutatók arra jutottak, hogy kétségtelenül összefüggés tapasztalható a jó mentális állapot és az otthoni magasabb produktivitás között. Megállapították, hogy akiknek az önszabályozó képessége fejlett, azok teljesítőképessége és hatékonysága is mérhetően jobb, koncentrációja fókuszáltabb, továbbá nem elhanyagolható, hogy ezek az emberek általában kizárólag a szerződésükben előírt óraszámban dolgoznak! Az előnyöket vizsgáló más tanulmányok kiemelik, hogy elengedhetetlen szempont a rugalmasság és a kényelem, illetve hogy kedvező hatással lehet az életminőség javulására.
Akik képesek megtalálni a munka és magánélet közötti egyensúlyt, elégedettebbnek érzik magukat, hiszen ők a körülöttük lévő stressz csökkenéséről számolnak be.
A munkaadók szerint pedig az elégedettség eredményességet szül. Aki alapvetően kifejezetten szellemi tevékenységet folytatna, annak praktikus lehet, ha a személyes megjelenés nem elvárás:
„Számomra a szellemi munka kielégítő. Kisvárosban élek, így a home office egy lehetőség, a földrajzi szegregáció feloldása.” (Ágnes, 35)
Azok a beosztottak, akik lehetőséget kapnak az ilyesfajta munka végzésre, sokkal büszkébben beszélnek a cégről, ahol dolgoznak. Az anyukák gördülékenyebben végzik a gyerekek körüli teendőket, és minden kétséget kizáróan sokkal költséghatékonyabb is, hiszen az utazási problémák arra az időszakra megszűnnek, az étkezés megoldott. Az időbeosztás viszont már más kérdés.
Mit tehetsz, hogy jobban érezd magad?
„Az ember bármikor intézheti az otthoni dolgokat, viszont egy-két nap irodai lét nagyon hiányzik, azt a légkört nem tudja pótolni semmi.” (Zsófia, 37)
A gyors tempóban digitalizálódó világunkban tevékenységeink elvégzéséhez egyre több támogató eszköz áll rendelkezésünkre, ám az ezzel párhuzamosan növekvő stressz-szintünket önállóan kell kezelnünk. Az otthonunkban is érezhetjük magunkat fáradtnak, kimerültnek és túlterheltnek. A szociális kapcsolatok hiánya ugyanakkor elmagányosodáshoz vezet, amivel tanácsos célzottan foglalkozni, szabadidős programokat szervezni, főleg, ha hajlamosak vagyunk huzamosabb időre a négy fal között ragadni. Az, hogy a dolgozó hogyan tud gazdálkodni a szabadidejével, azon áll vagy bukik, hogy elég jó stratégiát alkalmaz-e.
A tudatos időmenedzsment feltétele az önkontroll, amely szerencsénkre remekül fejleszthető; érdemes is odafigyelni rá, hiszen hosszú távon megalapozhatjuk vele a személyes jóllétünket, és könnyebben lavírozhatunk a fogyni nem akaró feladataink között.
Kiváló megoldást jelenthet az ún. hibrid munkaforma, mely egy konszenzuson alapuló verziója a foglalkoztatásnak. A beosztott így az előre lefixált napokon otthonról dolgozhat, ám a munkaidő további – általában nagyobb – részét mégis az irodában tölti. Ez nagyon kedvező választás azok számára, akik egyébként jól érzik magukat az irodában, és szükségük van a személyes interakciókra, mégis vágynak arra, hogy néha csak pizsamában, kávéval a kezükben kezdjék meg a munkát mindenféle kötöttségtől mentesen.
Kovács-Sipos Nóra írása
Felhasznált irodalom:
- Filep Roland – Újhelyi Mária (2021): „Maradj otthon” – Áttérés a Home Office-ra az Észak-Alföld Régióban. Régiókutatás Szemle. VI. évf. 1. sz. Debrecen
- Gellért, Márton (2021) A home office mint atipikus foglalkoztatási forma hatása a dolgozói elégedettségre a Covid–19 idején, és lehetséges jövőképe a munkaerőpiacon. BA/BSc szakdolgozat, BCE, Vezetéstudományi Intézet.
- Kazai Ónodi Annamária (2021): A távmunka alkalmazási arányát befolyásoló kulturális tényezők Európában. Társadalomtudományi Szemle. 11 évf. 3.
- Vida Viktória – Popovics Péter András (2021): A COVID–19-járvány hatása Magyarországon az élet különböző területeire (munkavégzés, magánélet, egészségi és mentális állapot). Régiókutatás Szemle. VI. évf. 1. Debrecen
- Kiemelt kép: Photo by Magnet.me on Unsplash
