A vizuális költészet egy sajátos határterület irodalom és képzőművészet határán. Gyökerei az ókorba nyúlnak, ám valódi kibontakozása az avantgárdhoz volt köthető a 20. század eleji Európában. Hazánkban számos költő foglalkozott e műfajjal: Kassák Lajos, Tamkó Sirató Károly, Hegedűs Mária, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Weöres Sándor, Szombathy Bálint stb. Ha más nem, a középiskolás időkből bárki számára ismerős lehet ez a kanonikus intermediális alkotás:
Az itt látható képvers és Magyar Dániel alkotása abban hasonlít, hogy a szöveg elrendezése egy konkrét, felismerhető formát ad ki. A vizuális költemények esetén a befogadás kezdeti fázisait a képiség határai (a formák, alakok, színek, vonalak stb.) határozzák meg. Majd elindul az érzékelés és az értelmezés oda-vissza ható játéka, például megpróbáljuk meghatározni, hogy mi a centrum, mi a periféria, mik a kép-kép, szöveg-szöveg, kép-szöveg összefüggések.
Itt például felismerünk a függőleges tengely mentén egy félkör alakú formát, és ahogy meglátjuk a címet, és olvasni kezdjük a szöveget, hamar beazonosíthatjuk a szöveg elrendezésében egy várandós nő hasát és a nőiséget szimbolizáló félholdat. Az is tudatos alkotói koncepciót sugall, hogy miként hangolódik össze tartalom és forma: amint a mondandó érzelmileg, gondolatilag egyre terhelőbbé válik, úgy a szöveg látványa, olvashatósága és kifejezősége is egyre töredékesebbé válik.
Arra bátorítanám az olvasókat, hogy a futó pillantást követően tényleg szánjanak rá pár percet, és sorról sorra olvassák végig a szöveget, majd az utolsó pontig jutva nézzenek rá újra e félholdversre. Vajon milyen utat jártak be az első benyomástól az elmélyült versélményig?
Magyar Dániel: Első trimeszter
Nem lehet elégszer rácsodálkozni arra, hogyan alakul ki egyetlen sejtből valami egyedi és megismételhetetlen és talán túl sokszor kell ráeszmélni arra, hogy valaki számára ez a csoda az elkezdődés első harmadában véget is ér. A semmivel nem összehasonlítható életélmény érzékeléséről szól a vers, aminek formája a domborodó női hashoz, a Hold szimbólumhoz, a tágulás és szűkülés érzetéhez igazodik. A forma kezdettől adott volt, nem is tudnám a verset más alakban vagy tördeléssel elképzelni. Ahogy a második részben található töredezettséget is fontosnak tartottam. Ha belegondolunk, nagyon sok élettörténésnek íve van és nagyon kevés az olyan, ami szögletes vagy egyenes vonalakkal írható le érzékletesen. Ezért a klasszikus, szögletes versformákba némely témát időnként szó szerint bele kell tör(del)ni. Ezzel a történettel viszont ezt nem akartam megtenni. A vers egy ciklus negyedik verse, amely ciklus egy húszas évei elején járó nő egy életszakaszát kíséri végig.
Kiemelt kép: Pixabay (Pexels.com)
