Utáltam magam. Mélységesen gyűlöltem magam a gyengeségemért, a titkolózásért, az ígérgetésért, az önpusztításért. És rettegtem, hogy a leszokás szörnyű lesz. Minden pillanatában nehéz, végeláthatatlan, soha nem enyhülő sóvárgással, és a végén úgyis elbukok. Ebből a mindsetből lehetetlen győzni. Most mégis itt vagyok, az első dohányzásmentes hónapom végén – büszkén, boldogan, és készen a következő hónapra. Hogy jutatottam el idáig?
Allen Carr módszere
A pandémia alatt volt egy 21 napos periódus, amikor sikerült letennem a cigit. Egy (hangos)könyv segített akkor: Allen Carr: Leszokni a dohányzásról? Így könnyű! (The Easy Way to Stop Smoking, 1985). Megvilágosító erővel bírt… Nem véletlenül népszerű, sőt, a legismertebb dohányzásleszokást támogató, önsegítő könyv a világon. Bár Carr gondolatmenetében sok minden megragadott, mégsem volt elég erős hatással rám ahhoz, hogy akkor hosszú távon változtatni tudjak. Szóval megéri-e a Carr-felfogás a hype-ot? Ez a soron következő cikkemből kiderül.
Leszokásambulancia
Most részt veszek a Dohányzásleszokást Támogató Ambulancia programjában. Még a pandémia legelején jelentkeztem ide, de sajnos csak most indult újra. Ez az egyik legmotiválóbb terápiás közeg, amiben részt vettem eddig. 2 előadás, 1 egyéni konzultáció, tüdővizsgálat, gyógyszeres támogatás, közös STOP-nap a többiekkel, majd 5 csoportos alkalom, ahol megoszthatjuk a tapasztalatainkat. A mi csoportunk 9 fővel indult. A 4. dohányzásmentes hét idején még mindig 9-en vagyunk. Még két találkozónk lesz, kíváncsi leszek, hányan leszünk ott az utolsón.
Hiedelmeink szervezik a valóságunkat
A helyzet az, hogy leszokni senki helyett nem lehet. Egy könyv, program vagy gyógyszer sem fogja meghozni a döntéseket helyettem.
1. lépés: Határozd meg a célt!
„Én most akkor leteszem a cigit!” Mélyen tudatosítanom kellett magamban, hogy a dohányzás már több kínt okoz, mint élvezetet, és én márpedig ezen a folyón igenis átkelek; itt az idő, elfogytak a kifogások, csak előre!
2. lépés: Tudd, miért teszed!
Mivel a folyón innen a dohányzásról való leszokás ÓRIÁSI ÁLDOZATNAK tűnik, ezért kellett, hogy legyen egy célom, ami miatt megéri nekidurálnom magam ennek az egésznek. Nálam ez három, szorosan összefüggő cél volt. 1. Elegem volt abból, hogy folyamatosan csalódást okozok magamnak. 2. Rémülettel töltött el, milyen károkat okoz a testemben, és tudtam, hogy ez hova fog így vezetni. 3. Nem akarok dohányos családi mintákat örökíteni, átadni.
3. lépés: Legyen stratégiád!
Ha most csak a dohányzás vetületét nézem, azt volt a legfontosabb, hogy ahányszor rám tör a kísértés, mindig tudatos tudjak maradni, és nem rágyújtani, bármi van. Ehhez tudnom kellett, hogy milyen helyzetekben, mennyit, miért dohányzom. Mindegyik helyzetre tervet kellett készítenem, hogy akkor és ott hogyan fogok tudni ellenállni a kísértésnek. Így, bár a sóvárgás váratlanul tör rá az emberre, sosem tehetetlen. Meglepő módon 1 perc relaxiós légzés, egy pohár innivaló vagy egy 15 perces séta eddig mindegyik kísértésen átlendített. Ki gondolná, hogy ilyen egyszerű dolgok mennyit számítanak!
Az én stratégiám
A leszokási stratégiám egy elég komoly életmódváltás része. Mivel függő típusú személyiségem van, ezért nem az volt a célom, hogy letegyek egy rossz szokást, hanem hogy egy jóra cseréljem. Így nem az lesz a hangsúlyos, hogy megvonok magamtól valamit, hanem az, hogy tele vagyok olyan célokkal, programokkal, teendőkkel, amik jót tesznek nekem.
Nagyon fontos a fokozatosság, a mértékletesség és a türelem!
Rákészülés az új fejezetre
Méregtelenítés: Most volt az első alkalom, hogy a férjemmel böjtöltünk. Méregtelenítési célból másfél hónapig nem ettünk kenyeret, tésztát, húst, cukrot, gyorskaját, abbahagytuk az esti nassolást, és azóta is odafigyelek a súlyomra. Így 5 hónap alatt 10 kilót fogytam.
Pihenés és szabadidő: Nem dolgoztam munkaidőm kívül: véget vetettem a 12 órás munkanapoknak és a végeláthatatlan hétvégi műszakoknak. Helyette elkezdtem szabadidős tevékenységekkel tölteni az esti óráimat. Mivel költözés előtt álltunk, ez gyakran pakolás, szanálás volt. A rendrakás és takarítás a léleknek is jót tesz!
Tápláld a tested jóval! Mivel már nem kellett pörgetnem magam este, csökkentettem az alkoholfogyasztást. Helyette elkezdtem átszoktatni magam más folyadékokra: víz, citromos víz, gyümölcsé, tea, kefír stb. Így a cigik száma is csökkenni kezdett.
Önismeret, közösség: A leszokásambulanciás program lett az én terápiám, és komolyan vettem az önvizsgálatot. Cikksorozatba is kezdtem erről (lásd a cikk végén), így már nemcsak magamnak és a szeretteimnek, hanem a publikumnak is bizonyítani tudtam, nem vagyok hangember. A tudat, hogy nem vagyok egyedül, és ennek a nekiveselkedésnek most valódi súlya van, óriási löketet adott.
Új szokások a STOP-nap után
Gyógyszer: A STOP-napot megelőző 5 napban már belevágtam a 100 tablettás gyógyszeres kezelésbe, ami a nikotonelvonás fizikai tüneit volt hivatott csökkenteni (Liberisan-kúra). Az elején napi 6 gyógyszert kellett bevenni (kétóránként reggeltől estig), majd négyet, majd hármat stb. A gyógyszer hatását a 3. naptól kezdtem el érezni (teljesen megszűnt a vágyakozás a cigaretta után), és a 4. hétben már volt, hogy a gyógyszert is elfelejtettem bevenni, nem volt rá szükségem. A cigit tehát a testem már nem kívánta, csak a „szemem”, azaz a pszichés függőséggel (megszokással) kellett „csak” megküzdenem. Most már túlvagyok a nehezén.
Folyadék: Mivel a cigit és az alkoholt is leraktam (muszáj volt, mert a kettő szorosan összefüggött), az egyik új „függőségem” a folyadékfogyasztás lett. Reggel a kávé+cigi helyett bevertem fél liter vizet, mellé többféle vitamint. Utána ahányszor rám jött a „cigizhetnék”, ittam egy pohár valamit. Literszámra fogyott a 100%-os gyümölcslé (nálam a 2 dl narancslé, 3 dl víz mix a sztár), de megérte.
Evés: A gyógyszer és a vitaminok miatt ennem is kellett pár falatot reggelente. Viszont cigisként és esti zugevőként sose voltam éhes reggel. Ellenben a böjt alatt már leszoktam a kései vacsorákról és esti nassolásról is. Így már garantáltan jól esik a reggeli! Utána eszek valami normális ebédet, és már csak akkor vacsorázok, ha emberi időben odajutok. Most az időszakos böjtöt tesztelem esténként (csak víz/tea), egyelőre heti párszor és csak 12-14 órás időablakokkal. Nagyon leköt a kihívás!
Mozgás: Így, hogy nincs túlóra, alkohol, cigaretta, kiszáradás és túlevés, újra jól esik mozogni. Ez az elején rövid sétákkal kezdődött: csak egy-egy plusz megállónyi távot, csak félóra sétával többet a kutyával. Ezt követték a nagyobb és gyakoribb séták (10 000 lépés, kirándulás), a biciklizés, a futás, a konditerem. Nem köteleztem magam sokra, csak mindennap valamennyire, akár több részletre bontva. Hamarabb megmutatkoztak a mozgás pozitív hatásai, mint gondoltam! Mindenekelőtt a dopaminlöketekben és a büszkeségben, és csodálatosakat alszok! Az idejét sem tudom, mikor tudtam egyhuzamban 5-6 óránál többet aludni, most meg 9 óra sem esik nehezemre.
Énidő: A legfontosabb az volt, hogy megakadályozzam, hogy a cigiről való leszokás egy nagy szenvedés legyen. Még a semmitevést is engedélyeztem magamnak, hogy gyorsabban teljes az idő, amíg átesek a nehezén. Az elején ráfüggtem egy-két új sorozatra, de utána sikerült a képernyőfüggést pozitív irányba terelni. Először is abbahagytam a nyomasztó hírek olvasását (az „Indexhorrort”, ahogy a férjem nevezi). A médiafogyasztás most már ismét abból áll, hogy csak ráérő időmben hallgatok/nézek bármit, és olyankor is csak olyat, ami épít és inspirál.
Az a legnagyobb öröm az életmódváltásban, hogy újra büszke vagyok magamra.
Végre nem utálom, hanem szeretem magam, és e szeretet jegyében még több olyat szeretnék tenni, ami egészesebbé, kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá tesz. Ezt a pozitív változást pedig át tudom adni a környezetemnek is. Kicsit olyan, mintha újra visszatértem volna az élők sorába. Újra lett értéke a képernyőmentes, offline életnek, a kétkezi cselekvésnek, a jelenben levésnek. Várom, mikor jön el az az idő, hogy újra elolvassak egy egész könyvet!
További olvasásra ajánlom dohányzásról való leszokásom 3 részes történetét:
