A motor hátsó ülése igazán csajoknak való. Na, nem mintha az első nem volna az, de annak birtoklásához jóval több kurázsira, tapasztalatra, és persze jogosítványra van szükség. Kezdetnek az utas pozíciója is megteszi, sőt! Ha hiszed, ha nem, ehhez is kell jócskán bátorság, nem árt egy kis tapasztalat sem, de ami a legfontosabb: a bizalom. Bizalom nélkül az egész olyan, mint a Bungee-jumping kötél nélkül.
Van egy kedves motoros emlékem gyerekkoromból: mikor apukám döcögős földutakon baktatott át hússzal a szomszéd városba, Simsonjának első ülésén egyensúlyozva öcsémet és engem. Jobb volt, mint biciklizni, de azért nem bűvölt el különösebben.
Egészen addig eszembe se jutott újból kipróbálni, míg majdani férjem képe be nem robogott képzeletembe, fehér ló helyett két keréken. Friss jogosítványa miatt várnom kellett az első útra pár hónapot, de mondhatom megérte! Azóta több túrán is túl vagyunk, igazi közös hobbinkká vált a motorozás.
Mire van szükség ahhoz, hogy motoros-feleséggé válj?
Először is, szerezned kell egy motoros férjet. Meglévő férj egy kis képzéssel bátran átalakítható!
Ha a sofőr készen áll, következhet az utas. Ahhoz, hogy biztonságban utazhass a hátsó ülésen, több feltételnek is teljesülnie kell. Össze kell szedned minden csepp bátorságodat, hogy nehogy leugorj az első kanyarban – mondjuk, ehhez a bátorság mellett szükség van egy jó vezetőre is, aki tudja, hogy most ismerkedsz a motorozással, ez számodra még újdonság, ezért nem fogja az első kanyarban vízszintesig dönteni a járgányt, aztán az első egyenesben 200-ig húzni, és elvenni a kedved az egésztől. Mint ahogy a házasságban, itt is fontos a bizalom. Azzal, hogy felültet maga mögé, és te ezt elfogadod, a kezébe helyezed az életed. Bíznod kell benne, hinned kell neki, mikor azt mondja, vigyázni fog rád. Menet közben a döntés az ő kezében van, és ezt tudomásul kell venned. Ahhoz, hogy élvezni tudd az utazást, rá kell hangolódnod a motorra és a sofőrre is. Ha ez sikerül, egyre könnyebb lesz ráérezni, hogy mit hogyan szeretne, hogyan szokta meg. Megérzed, és vele együtt mozdulsz egy kanyarban, vagy automatikusan erősebben kapaszkodsz egy kigyorsítás előtt.
Kommunikáció
Az első út előtt beszéljétek meg, hogyan fogtok kommunikálni. Mivel a sisak alatt menet közben beszélgetni nem tudtok, a menő kommunikációs rendszerek pedig nem feltétlenül állnak rendelkezésre, meg kell beszélnetek, mit hogyan jelezzetek egymásnak – nálunk például a comb megpaskolása azt jelenti: álljunk meg pihenni. Meg kell ismerned a motor működését is, mert ehhez hasonlót még nem tapasztaltál. Elsőre frászt kaphatsz egy éles kanyartól, vagy egy előzéstől is, de a szélben való motorozást is meg kell szokni. Tudnod kell, hogy a sofőrrel együtt dőlj, és ne vele ellentétesen; hogy ne dugd ki hirtelen a fejed, mert a szél leviszi.
Hogyan maradj a motoron?
Több kapaszkodási technika létezik, a legegyszerűbb, ha átkarolod a sofőrt és belé kapaszkodsz. Előnye, hogy ez adja (számomra) a legnagyobb biztonságérzetet, hátránya, hogy ezzel rá helyezed a súlyod legnagyobb részét, lényegében ő tart téged is. Nagyon menő, és sokkal komfortosabb mindkettőtöknek, ha a tankon támaszkodsz a kezeiddel – már ha eléred. Mert ha alacsony vagy, sanszos, hogy nem. Erre kitaláltak már tapadókorongos kapaszkodókat, amiket fel lehet cuppantani a tankra. Már ha a férjed nem óvja túl a csillogó fényezést. A harmadik lehetőséged az ülés, mögéd eső részén lévő fogantyúk használata. Ez számomra kényelmetlen, és a legkevésbé biztonságosnak tűnő lehetőség, ezért inkább az első kettőt javaslom.
Mit vegyél fel?
Javaslom a bőr kezeslábast, tűsarkúval – ha nem motorozni szeretnél, mindenképpen nyerő választás. Motorozásnál azonban az első és legfontosabb: a bukósisak. Míg egy próbakörre elég egy kölcsön sisak, csak hogy legyen valami a fejeden, hosszabb távra ajánlott beszerezni egy sajátot, ami tökéletesen passzol rád, kiegészítve egy kámzsával. A sisak után következhet a kabát. Hőségben igen kellemetlen tud lenni, viszont eséskor annál hasznosabb. A motoros kabátokba épített protektorok védik a hátad, a vállad, a könyököd; egy kesztyű pedig a kezeid. Lábaidra több lehetőség közül választhatsz: vehetsz spéci motoros nadrágot, beépített protektorokkal, vagy beruházhatsz egy felcsatolható térdvédőre – fényezésre vigyázó férj esetén az előbbit javaslom. Végezetül válassz egy magas szárú bakancsot, ami védi a bokád, esetleg egy csinos kendőt a nyakadba (feltétlenül alaposan megkötve!).
Öltözék, amit a bőrcuccon és tűsarkún túl kerülj: rövidnadrág, tornacipő, póló, miniszoknya. Ez utóbbi nem csakhogy nem véd meg, de a forró bőrülésen különösen kellemetlen csupasz fenékkel ülni.
Most, hogy készen állsz, jöhet a kirándulás.
Motoros túra a Velencei-tóra
Szentendre–Martonvásár–Velence–Székesfehérvár–Alcsútdoboz–Tát–Szentendre
Szentendréről indulva Pesten keresztül, a 7-es úton gyorsan elérhető a Velencei-tó. Útközben megálltunk Martonvásáron, ahol újra meg szerettük volna nézni az Óvodamúzeumot. Továbbhaladva Velencén pihentünk meg legközelebb – bokáig megmártóztunk a kellemes vízben, a parton ittunk egy hűsítő jegeskávét. Ekkor már kezdett melegíteni a hosszú nadrág, motoros kabát, bakancs, úgyhogy jólesett egy kicsit hűsölni. Székesfehérváron a városközpontban megpihentünk egy kis városnézés, séta erejéig. Egy fagyizóban újratöltöttük az üvegeinket, majd továbbindultunk. Késői ebédre álltunk meg Alcsútdobozon. Ide szeretnénk egyszer visszamenni, az Alcsúti Arborétum szentjánosbogár-rajzását megnézni. Egy útszéli hamburgeresben feltöltöttük energia-raktárainkat, ismét vizet vételeztünk, majd továbbhaladtunk Felcsút felé. Itt két látnivalót is megnéztünk: a kisvasutat, ami gyermekek és felnőttek nagy kedvence, és a Pancho Arénát. Hiszen egy focikedvelő férjjel, az ő kezében az irányítással ez kihagyhatatlan állomás. Úttalan utakon, kellemes, erdős részeken gurultunk tovább, egészen Tátig. Itt már szörnyen melegünk volt a motorosszerelésben, úgyhogy ismét vizet szereztünk, ezúttal egy légkondis áruházban. Innen már hazafelé vezetett az út, Szentendréig már nem volt sok hátra. Kellemes motorozás volt, helyenként fel-felbukkant a Duna, gyönyörű dombokon, motoros-szívet megdobogtató szerpentineken haladtunk át.
Egy könnyed, egynapos, kellemes kirándulás volt, szívből ajánlom mindenkinek, aki csak menne, mindegy hová, csak a motoros férj vigye.
Írta: Hacskóné Bezzeg Alexandra
A képek a szerző saját képei!
