Sokak számára egy online magazin kifejezetten misztikus. Egyesek azt hiszik, hogy a szerzők tengerparton sütkérező, digitális nomádok, a szerkesztők pedig túlfizetett, belvárosi hipszterek. Mások az újságírókat szemtelen, botrányéhes katasztrófaturistáknak képzelik. Az sem kizárt, hogy valakik fejében az a kép jelenik meg, hogy az ilyen felületek a hirdetők kutyái vagy a digitális szemét újrahasznosítói.
A Tudaton csapata
A Tudatonnál ez másképp van. Mögöttünk nem állnak se menő influenszerek, se celebek, nincsenek nagy támogatóink, érdekorientált hirdetőink, távol tartjuk magunkat a bulvártól és a politikától. A magazint jelen állapotában hétköznapi emberek csinálják. Miként a szerzőink, úgy a szerkesztőségi csapat is önkéntesen dolgozik (értsd: a jó érzés és a tanulás jegyében, díjazás nélkül).
Ez nem mindig könnyű, és elhivatottságot igényel. A kezdetben kétfős csapat mára 15+ fős: szerkesztők, projektfelelősök, asszisztensek, korrektorok, vizuálosok ténykednek az összképen reggel és este, lopott órákban, kisgyerekek vagy teljes állás mellett. Ami viszont nagy ajándék: arról írhatunk nektek, ami szerintünk fontos.
Összeköt minket az a vágy, hogy igényes tartalmakat adhassunk közre olvasóinknak, miközben fejlesztjük magunkat, és valami nálunk nagyobb jónak a részeseivé válunk.
Mindezek fényében most elsősorban azoknak a szerkesztőinknek szeretnék köszönetet mondani, akik már egy karakteres, alakító maggá váltak, mert nélkülük ez a magazin garantáltan nem létezne. Drága szabadidejüket annak szentelik, hogy proaktívan elmélkednek a magazinról, kommunikálnak a szerzőkkel, írásaikat olvassák, értékelik, javítják, feltöltik, megosztják, visszaküldik, új szövegekről egyeztetnek, s kezdődik előről a kör.
Kevesen tudják, hogy magazinunk minden szerkesztője ír is. Főszerkesztői szemmel válogatva osztanám most meg veletek meglátásaimat a szerkesztőkről és a kedvenc cikkeimet tőlük. Öveket becsatolni! 🙂
1. Intimkehely, puncikupa és a tocsogós részletek
Egy gyermek születése az egyik legnagyobb áldás, és az őt világra kérő hívás az egyik legelemibb ösztön. A történelemből tudjuk, hogy a nőről akkor zengték a legszebb ódákat, amikor „tiszta” volt, a vágy elérhetetlen tárgya, és kereskedelmi értéke (mérjék bár kecskékben vagy aranyban) akkor volt a csúcson, amikor még érintetlen volt.
Ellenben az ehhez társuló, teljesen természetes folyamatok, például a menstruáció vagy a szexualitás, máig tabu tárgyát képzik. A havi vérzés kifejezetten olyan téma a férfiaknak, mint a vámpíroknak a fokhagyma (a férjem is kiment a szobából, mikor meglátta annak idején, hogy az intimkehelyről lesz a vezércikk). Higgye el minden férfi, mindez nekünk sem kellemes élmény. De eltűrjük, mert biológiánk része, mint a férfiaknak a reggeli merevedés vagy a korai kopaszodás. Azok se szívderítő dolgok, de mi legalább nem futunk el az ellenkező irányba. (Talán ők se mind, tisztelet a kivételnek.)
Mint köztudott, a tampon és az intimbetét veszélyes hulladék, és a menstruációs szegénység valós probléma. Így alakuló szerkesztőségként a műanyagmentes július keretében kihagyhatatlan volt, hogy szót ejtsünk a menstruációs vérzés egy viszonylag új metódusáról: az intimkehelyről, amely akár tíz évig is hű társunk lehet. Hadházy Sára egyébként már korábban is foglalkozott ezzel a témával a Tudatonon:
Széplaki Berta szerkesztőnk igazi bevállalós alkat. Kritikusan gondolkodik, és igényli a kritikát, a visszacsatolást. Sose riad vissza a plusz munkától, ha ez jobb minőséget eredményez. Intimkelyhes cikke nagy port kavart, és három okból is az évünk egyik legemlékezetesebb cikke lett.
- Egyrészt azért, mert hús-vér nőket kérdezett meg valós tapasztalataikról – és ez az, amiről nem szólnak a reklámok és a termékleírások.
- Másrészt azért, mert a nyilatkozó nők egy része visszalépett teljes nevének vállalásától, mert nem akarták, hogy civil vagy szakmai személyiségüket beárnyékolja ez a „megbélyegző” téma. Ez pedig a szerkesztőségen belül is kisebb tornádót eredményezett, és sokat elmond a tabuk működési mechanizmusairól és a társadalom érettségéről.
- Harmadrészt azért, mert a megosztás után a cikk „szárnyra kelt”, és szemtanúi lehettünk, hogy miközben az olvasottsága az egekbe szökött, aközben elképesztő viták bontakoztak ki idősebb és ifjabb, konzervatívabb és az újdonságokra nyitottabb nők között.
Íme az ominózus cikk:
2. Milyen a török valóság?
K. Tengeri Dalma főszerkesztő-helyettes és projektmenedzser a magazinnál. Bár mindenről kialakítja a véleményét, kifejezetten privát személyiség; csak akkor szól közbe, ha arra szükség van. Logikus gondolkodású: mindig azt nézi, mi miért és hogyan működhet. Eközben mindenkit próbál megérteni, és a létező összes szemszöget nézni.
Talán ezek a kvalitásai is hasznosak voltak, amikor török férjet választott magának, és követte őt Törökországba, ahol családot alapítottak. Anna most már nyolcéves, és Dalma hamarosan új karrierutat kezd szakfordítóként. Számomra két cikke különösen emlékezetes a magazinnál, mert tényleg új információt adott. Hiszen, valljuk be, legtöbbünknek a kortárs török kultúrára vajmi kevés rálátásunk van – a sztereotípiák viszont annál gyakoribbak. Az egyik cikkben a török anyósokról ír. (Úgy hiszem, haladó gondolkodású magyar nőként, elhivatott futóként, ambíciózus személyiségként bőven szükség van nyitottságra és alkalmazkodó képességre egy új kultúrában.)
„Ha úgy hozza a sors, ha a Jóisten úgy akarja… akkor megtörténik az, amit szeretnénk, de ebből vegyük le az elkiabálás kockázatát, és adjunk hozzá egy nagy adag teát, amivel még élvezetesebbé tehetők a mindennapok.”
3. Kávé és illóolaj
Mácsadi Anni szerkesztőnknek sok nagyszerű tulajdonsága van. Például az, hogy igazi különutas személyiség, akinek elképesztő vonzása van. Emellett rettentő igényes, nagyon gyorsan dolgozik, és egyáltalán nem kerüli a konfliktust. Amit a legjobban szeretek Anniban, az az, hogy nem tűri a bullshitet. Azok a cikkei fogtak meg leginkább, amikből valóban tanultam valamit – és ez az információs szemét világában nem kis dolog.
Anniról tudni kell, hogy ő nem a „divatzöldek” egyike. Az egész életét integránsan elvei köré szervezte, egy holisztikus felfogásban. Szóval ha ő a fenntartható kávézásról beszél, az nem egy Wiki-montázs eredménye:
Ahogy aromaterápia terén sem a levegőbe beszél:
4. Online tanulás és párkapcsolati evolúció
Voltak a gimiben és az egyetemen olyan lányok, akik olyan szépek és magabiztosak voltak, hogy a kisebbségi komplexusom eleve távol tartott tőlük. Zaka Dóra főszerkesztő-helyettes és social media vezető kellett ahhoz, hogy ezt a nonszensz butaságot örökre töröljem az elmémből. Mióta velünk van, végtelen teherbírásáról, kiemelkedő intelligenciájáról és türelméről tett tanúbizonyságot. Emellett pszichológiai szaktudása is nélkülözhetetlen a Tudatonnál.
Szakemberként mind párokkal, mind gyerekekkel foglalkozik. Két cikkét ajánlanám ezúttal:
Segítség, mi lesz a gyerekemmel, ha a képernyő előtti idejét már nem csak ő, hanem az iskola is megköveteli?
Bár minden párkapcsolat más, mégis létezik egyfajta forgatókönyv, amely nem a konvenciókra épül, hanem a kötődésen alapszik. Ez pedig a szimbiózistól a későbbi újraközeledésig tart (hacsak meg nem szakad). Stációi: a szimbiózis, a differenciáció, az önmegvalósítás, s végül: „újra együtt”.
5. A fangirl fokozatai
Szentgyörgyi Flóra augusztusban csatlakozott a szerkesztőséghez. Betanulása után fokozatosan merül bele egyre több teendőbe a magazin körül. A színház és irodalom iránti rajongása azonban más rajongásokkal is társul. Ennek dinamikájába enged betekintést ebben a furcsán szerethető írásában. Mert az őszinteséget nagyra értékeljük, és azért vagyunk itt a Földön, hogy tanuljunk, tapasztaljunk és rácsodálkozzunk az élet gyönyörű kuszaságára.
6. Gyerekek, gyerekek!
Hacskóné Bezzeg Alexandra (Szandi) jóindulatú, lelkes és szorgalmas szerkesztő. Óvó néniként dolgozik, mellette elvégezte a kiadói szerkesztői képzést. A gyerekek és a gyerekkönyvek szeretete meghatározó az életében.
Szandi legnépszerűbb cikke Shona Innes pszichológus, igazságügyi pszichiáter gyerekkönyv-sorozatába nyújt betekintést:
Bár nem Szandi lesz az, aki hangadó lesz egy lázadásban, s nem fog ledominálni senkit egy asztaltársaságban, ám ő néha a csendességben is ordítani tud. Volt egy cikke, ami szerintem a Tudaton egyik legfontosabb írása. Ebben elvesztett magzatáról ír.
Amikor valaki úgy dönt, hogy olyanról nyílik meg másoknak, ami őt különösen megviselte, olyan traumáról, amit az emberek hajlamosak félvállról venni, nagyon nehéz megélni azt, ha vallomása csupán „pusztába kiáltott szó” marad. Egy komoly témáról író szerzőnek mindig csalódás látnia azt, hogy a közönséges, a hamis, a szarkasztikus könnyebben célba ér, mint a szívből jövő, fájón őszinte, valós üzenet. Pedig a sorstársak köztünk járnak. Sokat beszéltünk arról, komoly témái miért nem „kattintásbarátabbak”. Nos, ezen most segíthetünk: Babák a felhők felett.
Ráadásul Szandit szakmai ambíciói, lelkessége és megbízható jellemvonásai kicsit több mint fél év alatt eljuttatták oda, hogy 2022 januárjától megkapja a Tudaton Magazin főszerkesztői pozícióját.
Remélem, találtatok az ajánlott cikkek között hasznosat. Hiszünk benne, hogy a Tudaton az lesz, amivé tesszük. Mi, szerkesztők, asszisztensek, korrektorok, vizuálosok és egyéb közreműködők.
Mindezt értetek tesszük, kedves olvasók. Ha értékesnek találjátok azt, amit képviselünk, kérlek, hagyjatok itt egy hozzászólást a cikk alatt, írjatok nekünk a Facebookon vagy Instagramon. Nem azért, mert like-vadászok vagyunk, hanem azért, hogy visszacsatolást kaphassunk tőletek.
Kívánunk mindenkinek boldog ünnepeket!
Kiemelt kép: SHVETS (Pixabay.com)
