Tóth Károly (Karcsi) humoros és intelligens srác, akit az egyetemről ismerek. A tekintetében egyszerre van ott a kíváncsiság és a figyelem. Szeret tanulni: megszerezte az ELTE-n, a történelem és színháztudomány szakon az alapdiplomáját, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen elvégezte a színháztudományi mesterszakot. Már érettségi idején belépett a Tánceánia Együttesbe, ami akkoriban is az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesület égisze alatt működött. Azóta táncol. Emellett verseket is alkotott, valamint a La Femme mentorprogramja keretében megírt egy drámaszerű szöveget is, Itt vagyok, vagy amit akartok címmel. Ám saját elmondása szerint az írás helyett inkább az előadás érdekli, mert szeret az embereknek valami belőle fakadó dolgot átnyújtani, ami elgondolkoztatja őket.
S. D.: Milyen projekten dolgozol most?
T. K.: Beadtam egy pályázatot. Ha megnyerem (nyáron derül ki), akkor kicsit alternatív vonalon fogom a színházi technikákat megtanulni, és belevinném ezeket a táncos énembe. Remélem, sikerül, mert hosszú távú tervem, hogy olyan előadásokat csinálok majd, amelyek a színészi és a táncos eszközöket egyaránt használja és erősíti. Egy egyedi stílust szeretnék magamnak kialakítani.
S. D.: Nem ijesztő a színpadon?
T. K.: Nem, mert szeretem az emberek figyelmének az energiáját felhasználni. Csomószor azt mondják a nézők, hogy nem hiába adok elő valamit, mert mindig át tudok adni valami újat. A táncaimmal szeretném a mozgáskorlátozott állapotot közelebb hozni a mai magyar társadalomhoz.
S. D. Értelek, hiszen mi értelme van az alkotásnak, ha nem magadat adod?
T. K.: Így van, és azt fűzném hozzá, hogy ehhez mindig meg kell találni azt a művészeti formát/ágazatot, amely csatornán keresztül a legjobban meg tudod szólítani az embereket.
S. D.: Mi a te diagnózisod, ha meg szabad kérdezni?
T. K.: Cerebralis paresis. Kiskoromban kaptam három hónaposan egy romlott védőoltást, le volt járva a vakcina.
S. D.: Budapesten élsz?
T. K.: Igen, régóta itt élek, mert ide jöttem fel középsuliba a Marczibányi térre. Az Addetur Baptista Gimnázium, Technikum és Szakiskola mellett működik a mozgássérültek rehabilitációs intézete. Ide felkerültem, megszerettem, és amikor onnan távozni kellett, nem akartam visszaköltözni Szegedre a szüleimhez, inkább megpróbáltam itt maradni a barátaimmal, ismerőseimmel. Itt sokkal nagyobb a kapcsolati hálóm.
S. D.: Gondolom, a tánchoz, előadóművészethez kell valami edzés, igaz?
T. K. Amikor elkezdtem a táncot a Tánceánia Együttesben, azok az alkalmak mindig vannak, illetve sokszor létrehozunk művészeti alkotásokat, előadásokat, meg néha itthon táncolok, ha van rá mód. Illetve várom, hogy a karanténnal mi lesz a helyzet, mert a pandémia előtt kezdett bepörögni ez a pályám, és most ezt ki kell várni.
S. D.: Most hogy telnek a napjaid?
T. K.: Itthon vagyok Óbudán, vannak home office melóim. Minden héten van valami külön projekt. Amint említettem, azt a pályázatot hetekig tartott megírni egy barátommal. Valahogy mindig van mit csinálni, nem unatkozok.
S. D.: Amikor eldöntöd, hogy valamit meg fogsz írni, akkor csinálsz előtte egy tervet a fejedben?
T. K. Igen, tervezős típus vagyok. Próbálom legalább lépésekre leredukálni a teendőket, hogy ha eljutok egy pontig, akkor már ne akkor kelljen gondolkodni, hogy hova tovább, hanem tudjam, hogy mit akarok.
S. D.: Hogyan gépelsz?
T. K.: Erősítem a vállamat… egy ujjal pötyögök.
S. D.: Nincs erre valami program vagy eszköz, ami segíthetne, gyorsíthatná a folyamatot?
T. K.: Sajnos nincs. Keresem a lehetőségeket, mert nagy segítség lenne, de nem találok ilyesmit.
S. D.: Gondolom, ha szeretsz táncolni, a zenét is szereted. Milyen zenéket szeretsz hallgatni?
T. K.: Vegyes, hogy mit hallgatok. Olyan zenéket szeretek, amelyek gondolatban, szövegben vagy dallamban megfognak. Zenéket párosítok az életemben levő élményekhez, és úgy lesznek kedvenc zenéim.
Tudj meg többet Karcsiról!
MÁS-kép-TÁNc weboldal
MÁS-kép-TÁNc FB-oldal
MÁS-kép-TÁNc Instagram
Olvasnivaló:
Pataki Éva mentor bemutatja Tóth Károlyt: Ha a szék befér majd a liftbe. Le Femme
Interjú: Sós Dóra Gabriella
