A szakember hasznos tanácsokkal, tudományos bizonyítékokkal és eredményekkel szolgál. Eloszlatja a kételyeket, a közkeletű tévedések végére megfelelő publikációkkal alátámasztva tesz pontot. A tradicionális egészségmegőrző módszereket ötvözi a tudomány legújabb bizonyítékait felhasználva.
Átlagosan nyolc perc (néha kicsit hosszabbra sikerült) podcastjeiben egy-egy felmerülő problémát jár körül, esetleg a megosztó termékek, élelmiszerek, életmódok mellett foglal állást, vagy éppen kifejti ellenvéleményét. Ezek archívuma a podbean oldalán érhető el, webináriumjai pedig saját honlapján.
Témái közt szerepelt már a paleo táplálkozás, a vegánság, a kollagén bevitelének fontossága, a kiegyensúlyozott, egészséges étrend és a növényi tejek kontra állati eredetű tejtermékek is az asztalára került már.
A podcastfelvezetők kicsit vaskosabbra sikerültek a kelleténél, de a témák komplexitása miatt ettől pár másodperc után el lehet tekinteni. Élőben hallgatva néha lefagy a rendszer, de újraindítás után ismét csatlakozhatunk az előadáshoz.
A magtejek vs. állati tej epizódjában gyakorlatilag kijelenti, hogy egyik verzió sem túl egészséges, legalábbis nem jobb a másiknál. Később persze részletezi mindkettőt.
- A tehéntej esetében a tejfehérje az, ami problémás, a tejcukor maximum az arra allergiásoknak okoz kellemetlen perceket, a tejzsír pedig az egyik legjobb zsiradékfajta, kár lenne róla lemondani.
- A magtejek esetében górcső alá veszi a termékek glikémiás indexét, a zsírsavak fontosságát is.
„Ha alacsony a glikémiás indexe egy gabonának, akkor is magas lesz a glikémiás indexe tejben […], mert enzimatikusan felbontják apróbb részecskékre, ún. diszacharidokra, ezek glikémiás indexe pedig már ugyanolyan, mint a szőlőcukornak.” Szénhidráttartalmú magtejnek tehát nem lehet alacsony a glikémiás indexe, de ez szerinte kontextusfüggő is.
„Edzés után nem lesz probléma, és akár egyből reggel sem.” Ha a növényben alapból nem sok a szénhidrát, szerinte különösebben akkor sem okoz majd gondot. Ha nem problémás összetevőket tartalmazó gabonaitalokról van szó, nem okoznak egészségügyi problémát.
„Ha nem földimogyoróból van, akkor nem sok károsanyagot tartalmazhat, maximum az Omega-6-ot, de ebből is csak a nagy mennyiség a probléma. […] egy kesudiótejből vagy mandulatejből bőven meg lehet inni pár decit is naponta.”
Mint mondja, ha valaki alapvetően eszik mondjuk szóját vagy kölest, akkor italformában is fogyasztható számára a növény, az evéssel sokkal nagyobb mennyiségben jutnak a hatóanyagokhoz a fogyasztók.
Rövid baristás kalandok után eljutunk a podcast konklúziójáig és az élettani szempontból lehető legoptimálisabb választásig.
„Messze a legjobb megoldás a tejek kiváltására, hacsak nincs valami nagyon súlyos tejérzékenység, a tejszín: a 30%-os tejszín tízszeresére felhígítva. Ebben kb. századannyi fehérje és cukor lesz, mint a tejben.”
A tojássárgája használatáról is ad tippeket a dietetikus, érdemes meghallgatni a felvételt.
Tejivótáborok
A podcasttől függetlenül rendkívül megosztó téma több étkezési szubkultúrában a tejfogyasztás, ahogy annak kiváltása is. Az indiai gyógyászat, az ajurvéda például lakto-vegetariánus, tehát használnak tejet és tejtermékeket – de csak leinformálható gazdaságból, hogy az ahimsá, vagyis a „nem bántás” elve alapján az állatoknak az ne járjon fájdalommal. Szerintük ugyanis a tej bizonyos gyógynövények erejét megsokszorozza.
A nyers tej fogyasztása is népszerű, de sokan a bolti, 0,1 százalékos termékekre esküsznek. A vegánok természetesen minden állati eredetű terméket elutasítanak egészségügyi vagy etikai okokból, tudományos körökben azonban még mindig nem született konszenzus azt tekintve, hogy egészségtelen-e a tejfogyasztás. Az viszont vitán felül áll, hogy nem minden tejgazdaság bánik megfelelő módon az állatokkal azért, hogy a reggeli asztalra kerüljön egy kancsó fehér ital, emellett a tej és tejtermékek ökológiai lábnyoma sem a legkisebb.
Melyik a fenntarthatóbb tej?
Az viszont sajnos tévhit, hogy a növényi tejek fogyasztása környezetvédelmi szempontból isteni megoldás lenne. A rizstej készítéséhez (illetve önmagához a rizs termesztéséhez) döbbenetes mennyiségű ivóvíz felhasználása szükséges, amely szintén kihívás elé állítja az emberiséget. Még mindig kevesebb víz kell hozzá, mint a tehéntej előállításához, de attól még gigantikus mennyiségekről van szó, a gabonatejek közül ő a legkevésbé fenntartható.
A hatezer kilométerről importált magvak pedig szintén nem jelenthetnek megoldást fenntarthatósági szempontból. Akkor mégis hogyan legyünk tudatosak?
A legegyszerűbb, ha egyszerűen lemondunk a tej pótlásáról, és hazai alapanyagokat használunk. Ha semmiképp nem tudjuk ezt megtenni, magyar kölesből, zabból, mandulából készíthetünk akár otthonunkban is növényi italokat, azt például kartonba sem kell tölteni, mindig friss, és tudjuk, hogy nem raknak bele plusz adalékanyagot, mint a csomagolt növényi tejek legtöbbjébe.
Mácsadi Anni írása
Kiemelt kép: Cottonbro (Pexels.com)
