Vízszámlák és saras kutya tappancsok
Nem, nem, én aztán nem akartam kutyát. Még gyerekként sem, amikor pedig zöldet vagy állatot alig látott panel-gyerekek mindennapi imával bombázták anyukájukat: ”Mami, csak egy kiskutyát!”. Igaz, gyerekkoromban hozzánk is került egy apró, fekete jószág. Ki tudja, milyen kósza vágy hajtotta kis családunkhoz a jövevényt, csak annyi bizonyos, hogy nem élvezte sokáig vendégszeretetünket. Egyetlen éjszaka képes volt elfújni az ebtartásról alkotott összes gyermeki illúziónkat. Szembesülve a lesújtó valósággal, az éjszakai vonítással, nyüszítéssel, ágykaparással, kakival, pisivel, le-föl szaladgálással, anyukám hajnaltájban kerek perec kijelentette: „Nem való nekünk kutya.”
Nem akartam kutyát. De egyszer csak lett.
1. Vízfogyasztásunk azóta az egekben.
Amióta kutyánk van, érezhetően megnövekedett a vízszámlánk. A kutyatörülközők állandó mosása, a ruhák öblögetése, a lakás többszöri felmosása, a napi négyszeri tappancstisztítás, a kutya fürdetése, az ivóvizének gyakori cseréje miatt csak úgy tocsogunk egyre terebélyesedő vízlábnyomunkban.
2. A takarékosságnak is lőttek.
Kötelező oltások, ajánlott oltások, röntgenek, operációk, fizioterápiák, kutyapszichológusok, kutyakozmetikusok zsebében landol az a nem kis összeg, amit eredetileg egészen más célra szántunk. Négylábú családtagunknak van négy kennelje, változatos formában és nagyságban, 2 hiper-szuper hordozó szatyija, 8 kislabdája (amiből 3 sípol is), megszámlálhatatlan műanyag vagy plüssállatkája. Kedvencünk megkóstolta már a nyuszifület és az ökörfarkat, esténként pedig lazacolajjal és kollagénnel gazdagítjuk amúgy sem szegényes vacsoráját. Jól van tartva a kicsike, annyi szent.
3. Tisztaságmániámnak annyi.
Újdonsült családtagunk lábacskáin, bundáján kéretlen látogatókat hoz a házba, amiket aztán előszeretettel töröl bele a szőnyegbe, kárpitba. Csak hálát adhatok a véletlennek, hogy annak idején haragos bordó garnitúrát választottam a halovány bézs helyett.
4. Viszlát szobarend.
Ha végignézek a szobán, nem a rend jut legelsőnek az eszembe. Inkább tatárdúlás. A tekintélyes kutyajáték-kupac olyanná varázsolta nagyszobánkat, mintha két fiúunoka játszadozott volna benne három teljes napon keresztül. Itt-ott eltévedt gumilabda gondoskodik arról, hogy ne legyenek unalmasak a késő esti vécére botorkálások. Elcsúszás, hasra esés, eltaknyolás vagy más hasonló események garantáltak.
5. Napirend felborulva.
Reggel kelni kell, jó korán, ha esik, ha fúj, ha hasgörcs gyötör, ha szédülés riogat. Menni kell, vinni kell a kis bestiát, akkor is, ha épp nincs hozzá kedv, erő vagy akarat. És este úgyszintén. Napközben is hasonló a helyzet. Nincs szabadnap vagy hétvége, nincs ráérősen elszürcsölt kávé, nincs dumcsizás a barátnővel, ajtóban szűkölő kutyus van, akinek a napirendje fontosabb és pontosabb, mint az angol királynőé. Horror!
Hogy lesz kutyátlanból kutyabolond valaki?
Én nem…akartam. Vagy mégis? Különben mi a fenének engedtem a kislányom kérésének? Ki bólintotta igenre a fejem? Valaki csak tudta bennem, hogy megszeretem majd. Mit megszeretem? Imádom azt a kis dögöt. Annyira képtelen és feldolgozhatatlan történet ez számomra, hogy elhatároztam, addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem. Hogyan lehetséges, hogy egy embernél, aki soha nem tartotta magát kutyabolondnak, nem is volt soha dolga velük, aki tisztaság-és rendmániás, akinek fontos az énidő, a szabadság, annál átrendez mindent egy ugatós, követelőző, szőrét hullató haramia? S ez a bizonyos elkábított új ember ölelgeti, cirógatja, simogatja, gyömöszkéli, puszilgatja, becézgeti naphosszat a kis házi fenevadat. Jó pár könyvet lapoztam át, hogy választ kapjak a kérdésemre: miért szereti az ember a kutyát annyira? Honnan ered ez a kötődés? Mi ez az egész kutyamizéria?
Kísérletek sora kutya és ember barátságáról
Megtudtam, hogy a közel 400 fajta eb, akiknek súlya a másfél kilótól a 130 kg-ig terjedhet, valóban a legtökéletesebb társa az embernek. A canis lupus familiaris és a homo sapiens megjelenése időben és térben is közel esik egymáshoz. Jóformán együtt szocializálódtak, tanultak egymástól évszázadokon keresztül. Érdekes kísérlet erre nézve, amit az ugatással kapcsolatban végeztek. Összetereltek több tucat embert, függetlenül attól, hogy volt-e valaha kutyájuk vagy sem, hogy vonzódtak-e ezekhez az állatokhoz vagy sem. Voltak közöttük vak emberek is, akik semmilyen vizuális tapasztalattal sem rendelkeztek. Kizárólag a hangra hagyatkozhattak. Különféle kutyaugatások bejátszása után szinte minden alany meg tudta mondani, hogy mit ugatott a kutya, milyen panasza, kérése vagy öröme volt.
„Lehet, hogy valóságos együttfejlődésről, koevolúcióról van szó…Lehet, hogy kifejezetten kutyakedvelő, kutyákkal érzelmi kapcsolatot tartó ősök ivadékai vagyunk, és viselkedési rendszerünk a közös evolúciós periódusban úgy változott meg, hogy veleszületett módon igényeljük a kutyákkal való kapcsolatot.” (Csányi Vilmos)
A melegítésről bárki meggyőződhet, aki kutyát tart. Egyik oka, amiért közelünkben szeretjük érezni őket, épp a magas hőmérsékletük. 1916-ban, az I. világháború idején a hadikutyák jelezték a szanitéceknek, ha sebesültet találtak, őrizték őket, amíg kellett, felderítették a holtakat. 1945-ben, Budapest ostroma idején az előretolt állásokba egy-egy kutyát is beosztottak, így védve az embereket a megfagyástól. Köztudott, hogy kutyák segítenek be földrengésnél vagy a drogüldözésben, mozgássérülteknél, mentális sérülteknél, időseknél, vakoknál. De alkalmasak epilepsziás rohamok vagy a bőrrák bizonyos fajtájának jelzésére. A brazíliai indiánok mérges kígyó jelzésére vetik be a négylábúakat. A hasznosság mellett kell lenni valaminek, ami ezt a kettős köteléket oly szorosra fűzi. A kutya oldaláról megállapították, hogyha 12 hetes koráig nem lát embert a kölyök, akkor már nem alakul ki benne az emberek iránti szociális vonzódás, viszont ha igen, akkor elvághatatlan kötelék szövődik benne, ami gyorsan alakul ki, és nagyon tartós lesz. A kölykök az emberhez még fajtatársaiknál is erősebben vonzódnak. Megfigyelések igazolták, hogy mindössze három rövid együttlét egy idegen emberrel (játék, séta) elég a kötődéshez. Akár idősebb korban is képesek új, mély kapcsolatokat kialakítani, ha van, aki viszonozza közeledésüket. Azt is kísérletek igazolták, hogy az ember jelenléte nagyobb stresszcsökkentő a kutya számára, mint az anya jelenléte. Az ember iránti bizalma határtalan. Darwin egyenesen arról beszélt, hogy az imádat, amit a kutyusok éreznek gazdijuk iránt, valamiképp előformája annak, amit az emberek éreznek istenük iránt.
Na, és mi a helyzet az emberrel? Manapság a városban élő családok közel egyharmadánál a kutyus a családtagokéval azonos státuszt élvez, gyakran központi szerepet. A megkérdezettek ötven százaléka az ágyát is megosztja kis kedvencével. Sokszor segítenek a családon belüli feszültség feloldásában, közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat, segítik a gyermekek szociális fejlődését, a neurózisok mérséklődését. Amúgy is a gyermekéhez hasonló viselkedésmintával kötődnek a gazdihoz, és hozzá hasonló szabálykövető magatartást tanúsítanak. A kölyökszerű jegyek (pedomorf) és a folyamatos szociális függőség rokonítja a gyermekkel. Azt is emlegetik az állattartók, hogy kutyák jeleskednek a gesztikuláris kommunikáció megértésében, figyelnek rájuk, értik egymás nyelvét. A családban nevelkedő kutya átlagosan 40-50 kifejezést megért. A legkevesebb 8, a legtöbb 70 volt az eddigi megfigyelések szerint. Sokat tapasztalt kutyatulajdonosok állítják, hogy a kutya mindent felfog, ami az ember lelkében zajlik. Erre mondta Müller Péter: „Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned.” Az iránta érzett vonzalmat könnyebben fejezik ki a családtagok, mint a másik ember iránti vonzalmat. Bizonyított tény, hogy az állatok simogatása, cirógatása javít az egészségi állapoton. Az agyban ilyenkor felszabaduló endorfin a boldogság egyik fontos hormonja. Kutyákkal foglalkozó idős emberek kevésbé hajlamosak a depresszióra, javul a keringési rendszerük, csökken a vérnyomásuk, sőt, még élettartamuk is kimutathatóan növekszik. Kell ennél több?
Tudománytalan találgatások
Elég sok mindent megtudtam kutya és ember viszonyáról. Szinte együtt fejlődtek, egymást támogatva, fejlesztve. Nagyon hasznos állat a kutya. Rengeteg emberi érzelmet tanúsít. Az egész viselkedési attitűdje emberi, elsősorban gyermeki. Szereti és szolgálja az embert. Megértettem, miért nem véletlen az, hogy éppen a kutya szegődött örök, hűséges társul az ember mellé. De mégis, maradt bennem hiányérzet a miérteket illetően, ezért tovább okoskodtam. Mi másról, mint a szeretetről.
Kocsis Gábor a kutyájával beszélget a könyvében. Egyik párbeszéde így hangzik:
„- Tudod, az egyik legfontosabb dolog, amit mi, emberek megtanultunk tőletek, az a feltétel nélküli szeretet.
– Ezt ti is tudjátok.
– Dehogy! A mi szeretetünk közel sem olyan tiszta, mint a tiétek…Nekünk sokat kell tanulni ahhoz, hogy jól tudjunk szeretni…Igaz, az egészen pici gyerekek szeretete még teljesen önzetlen.
-Látod?
-Mármint mit?
-Nem kell megtanulnotok szeretni. Elég, ha nem felejtitek el.”
Aztán eszembe jutott az is, amit Jung mondott az ember spiritualitásával kapcsolatban. Szerinte az emberi lelkekben ott egy fiók, ami fel van címkézve: transzcendencia. Ez minden emberi pszichében ott lakozik, és amikor kihúzza az ember, akkor kényszerűen meg akarja tölteni valamivel, ami érzékelésen túli. Főként istennel, de ha az nincs, droggal, ha az nincs, egyéb függőséggel. Valamivel, amit imádhat és aminek áldozhat. Az a fiók, amire a „kutya” címke volt ragasztva, nem funkcionált nálam. Sokáig. Hisz azt se tudtam, hogy létezik, nem kért, nem követelt, olyan volt, mintha nem is lenne. De ha kinyitom, létezik, s a legmagasabb szintű szeretettel töltődik fel. Megtapasztalhatom, milyen az érdek, haszon, kompenzáció nélküli, mély szeretet. Az olyan, hogy szeretek valakit, csak azért, mert van.
Felhasznált irodalom:
Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos Vince Kiadó. 2005
Kocsis Gábor: Beszélgetések a kutyámmal. 2021
Miklósi Ádám-Topál József: Kutyagondolatok nyomában Typotex Kiadó, Budapest. 2006
Kiemelt kép: Samson Katt
