Az elmúlt évben megszaporodott azon napok száma, amikor korlátozva éreztem magam a derékfájdalmaim miatt. Már régóta tudtam, hogy valami nem stimmel, és időközönként el is indultam egy gyógyulást elősegítő úton, de az előbb-utóbb mindig megakadt.
Tudatosan az előző nyár óta foglalkozom azzal, hogy erre a területre irányítsam a figyelmemet. Sokat töltöttem csípő- és deréklazító gyakorlatok keresésével, ezért „varázslatos” módon meg is jelent egy kép az egyik alkalmazás hírfolyamában. Az illusztráción egy izom volt kiemelve, ami összekötötte a törzset az alsó végtagokkal. A szöveg a következő volt: „Psoas muscle relief: How to Unlock the ‘Muscle of your Soul'”, ami direkt fordításban így hangzik: „A psoas-izmok megkönnyebbülése: Hogyan oldd fel/nyisd ki a lelked izmát?”.
Az, hogy már a címbe belekerült a ‘lélek’ szó, nagyon biztató volt számomra. Úgy gondoltam, végre itt van egy cikk, amely elmagyarázza a lelki hátterét a derékfájdalmamnak. Természetesen nem kínált személyre szabott megoldást, de tanulságos olvasmány volt, ami tovább ösztökélt az utamon.
Kezdjük időrendben, a fizikai oldal megismerésével!
A manuálterapeuta kifejezéssel először egy, a párommal folytatott beszélgetés során találkoztam. Ő volt az, aki mesélt erről a gyógyulási lehetőségről a saját tapasztalatain keresztül. Bevallom őszintén, először nem volt szimpatikus a gondolat, ugyanis a korábbi csodálatos tapasztalataim a csontkovácsommal akkora űrt hagytak a szívemben, hogy kicsit sem voltam képes elhinni, hogy van más, aki segíthet rajtam fizikailag. Valószínű ez az (akkor még megfogalmazatlan) érzés volt a cinkosom abban, hogy 4 hónapig őrizgettem az üzeneteim között az elérhetőségét, és hónapról hónapra halogattam a hívást.
Január 29-ére kaptam az első időpontot Erikához. Derék-, csípő- és térdfájdalommal érkeztem meg a kellemesen felfűtött világos terembe.
Az ismerkedés után az első feladatom a teljesen laza beállás volt. Ez hirtelen nehezebbnek tűnt, mint amilyennek hangzik, mert önkéntelenül is szerettem volna korrigálni a testtartásomat. Milyen megfigyelések hangzottak el?
Haladjunk lentről felfelé!
Ahogy lenéztünk a lábfejemre, a jobb oldali szemmel láthatóan hátrébb volt legalább 1 cm-el. Soha nem tűnt fel, soha nem vettem észre! Pedig óriási különbség már ez az 1 centiméter is. A csípőm egyik oldalán a karom szorosan hozzáért az oldalamhoz, míg a másikon legalább 10 cm-es rés volt megfigyelhető. Ez azért feltűnt korábban is… Bár őszintén, amikor egy „idegen” hívja fel ilyesmire a figyelmed, valahogy sokkal drámaiabban játszódnak le a képek a fejedben, ezért a rés is legalább Rám-szakadék szintűnek látszódott.
A számomra legmegdöbbentőbb megfigyelése a fejtartásommal volt kapcsolatban. A fülcimpáim alját összekötő képzeletbeli vonal ugyanis nem volt vízszintes. Ez azt jelentette, hogy a nyakam sincs a „helyén”, amitől természetesen kialakult egy oldalra biccentő fejtartás. Erről rögtön az általános iskolai rajztanárom jutott eszembe. Kerámia szakkörre jártam hozzá, és minden egyes alkalommal, amikor készítettem egy egyenes tartású, álló nőt, odajött hozzám, és kérdés nélkül elbiccentette a fejét, mondván ez így természetesebb. Ha tudná, hogy én akaratlanul is felvettem ezt a nem természetes természetes, biccentő pozíciót, biztosan felkacagna.
A kezelés végén, újjászületve szálltam le az asztalról, és szokatlanul vizsgálgattam a testem érzetét. Sokkal könnyebben és lazábban álltam a lábamon. Egésznek láttam magamat a tükörben. Magasabbnak és erőteljesebbnek éreztem magam. (Na meg rettentő éhesnek! A felénél elkezdett hangosan korogni a gyomrom. Ezért később elnézést kértem, de Erika kedvesen jelezte, hogy ez természetes, mert azok a részek is meg lettek bolygatva.)
Nem fogok köntörfalazni, ez egy fájdalmas eljárás. Legalábbis nekem az! A párom imádja, minden erősebb dögönyöző fogásért teljesen odavan (szerintem elég, ha csak annyit mondok, ő azon furcsa szerzetek egyike, aki szereti a száztűt). Viszont az én bőröm elég érzékeny, egy szerencsétlenebb csípővel levett asztalsarok-koccanástól is elég rendesen belilul.
A második kezelés után már belül is megindult a változás. A megfelelő vérellátás rendkívüli hatással volt a menstruációmra. Több éven keresztül szenvedtem a fájdalomtól, hidegrázástól, hányingertől, hasmenéstől és gyomorgörcsöktől. A medencetájéki izmaim annyira görcsbe rándultak, hogy csak összegörnyedve tudtam megtenni az utat az ágytól a fürdőszobáig. Ez általában az első napra volt jellemző, utána már könnyebbek következtek.
Mondanom sem kell, ezeken az „első napokon” nem voltam képes dolgozni. Vagy ha mégis sikerült elindulnom, a nap felénél, de sokszor már a reggeli órákban haza kellett jönnöm, mert annyira rosszul lettem. A fájdalomcsillapítók nem használtak, csak hamarabb előidézték az öklendezést. A fizikai fájdalmakon túl lelkileg is megviselt ez az időszak, főleg azok miatt, akik a negédes szavaik mögött hitetlenkedő pillantással vagy hangnemmel fejezték ki valódi gondolataikat. Értem én, hogy a szomszéd nő is hasonló tünetektől szenved, mégis képes „elvégezni a dolgát” három fájdalomcsillapítóval, csokoládéval, vastablettával és még ki tudja mivel. De ne úgy definiáljuk az erős nőt, hogy mindenáron működnie kell! Akkor is, amikor a teste energiájának nagyobb részét arra használja fel, hogy lebontsa azt a falat, ami egy (vagy több) életet táplált volna. Mások vagyunk, különböző tünetekkel éljük meg ezt a periódust, máshogy reagálunk a fájdalomra, és eltérők a gyógyulást, nyugalmat elősegítő módszereink.
Tartsuk tiszteletben testünk és lelkünk diverzitását!
Ezek mellett ne felejtsük el, hogy a fájdalom mögött a legtöbb esetben lelki traumák lenyomata húzódik meg. A testi és szóbeli bántalmazás, az érzelmi alapú manipuláció, de akár egy fogalomzavar is meghatározhatja nőiességünk megélésnek minőségét. Hoztam is egy elgondolkodtató példát Jane Fonda megfogalmazásában:
„Nos, egész életedben, tudod, az emberek azt mondják: ‘Legyél jó kislány.’ Nos, ez azt sugallja, hogy nem vagy… természetednél fogva jó.”
A lelki részével kapcsolatos munkámról és gondolataimról egy másik bejegyzésben fogok mesélni.
Farkas Luca Sára írása
Hivatkozások:
- Carly Fraser (2019): Psoas Muscle Pain Relief: How to Unlock the ‘Muscle of Your Soul’. Live Love Fruit – Fitness
- Jane Fonda idézet: Feminist: What were they thinking? (rendezte Johanna Demetrakas, 2018), Netflix, Egyesült Államok, Kalifornia, Los Gatos.
- Kiemelt kép: Priscilla Du Preez (Unsplash.com)
