Pálosi Adrienn pszichológus és természetjáró, ráadásul mindkettő egyszerre! A magánemberként megtapasztalt túrázás szeretetét viszi be az egyénekkel, csoportokkal való munkájába, méghozzá önismereti túrák formájában. További tervei között szerepel a szervezetfejlesztésbe való bekapcsolódás, outdoor csapatépítő tréningek által. Interjúnkban tapasztalatairól, hivatásáról, szemléletéről, illetve az önismereti túrák jellemzőiről mesél.
Z. D.: Hogyan született meg az önismereti túrák ötlete? Mi volt előbb: a túrázás szeretete vagy az önismeret iránti igény?
2017-ben éppen társkeresőknek tartottam interaktív előadás-sorozatot, amikor arról kezdtem mesélni a résztvevőknek, mennyire szeretek túrázni, és megfordult már a fejemben, hogy önismereti beszélgetéseinket kivigyem a természetbe. A csoporttagok azonnal átvették a lelkesedésemet, és biztattak. Így szerveztem meg az első önismereti túrát.
Nosztalgikus érzés visszatekinteni a kezdetekre, és büszkeséggel tölt el, hogy azóta több mint 50 önismereti túrát vezettem.
Z. D.: Megosztasz néhány részletet arról, hogyan is néz ki egy-egy ilyen alkalom?
Először is, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a túráimon legfeljebb 20 fő vehet részt, ennyi embert tudok csoportként kezelni. Átlagosan 10-14 emberrel indulunk útnak, és fontos, hogy a csoport végig egyben marad; nem szakadozunk le, így tudjuk beiktatni az önismereti beszélgetéseket. A túra során többször megállunk, ilyenkor elkezdek beszélni az adott témáról, és abba a résztvevők fokozatosan bekapcsolódnak. Van, hogy kis csoportban vagy párban dolgoznak fel egy kérdést, amit azután közösen megbeszélünk.
Z. D.: A természetet járva mely önismereti témák ragadhatók meg, férhetők hozzá könnyebben?
Mivel eleinte társkeresőknek tartottam ezeket a programokat, így a párkeresés lélektanának számtalan aspektusát feldolgoztuk már ezeken a túrákon (például csalódások feldolgozása, nőiség-férfiasság, önbizalom, nyitottság, flörtölés, randizás).
Emellett adja magát a stresszkezelés témaköre, hiszen túrázás közben automatikusan letesszük terheinket, feltöltődünk.
Ha ilyenkor még át is beszéljük, hogyan tudunk megküzdeni a nehézségeinkkel, akkor ráerősítünk a természet hatására. Erőforrásaink tudatosítása természetjárás közben többszörös erővel hat.
Z. D.: Inkább túravezetőként vagy pszichológusként veszel részt ezekben a folyamatokban?
Mindkét szerepre egyaránt szükség van. Túravezetőként fontos ismernem az útvonalat, az esetleges terepakadályokat, az időjárási viszonyokat, és folyamatosan monitorozni a haladásunkat, a csapat erőnléti állapotát, fizikai és érzelmi teherbírását. A csoportvezetés és az önismereti témák moderálása pedig a pszichológusi feladatok közé tartozik.
Z. D.: A tematika előre adott, vagy a csoporthoz igazodik?
A tematika mindig adott, a túra önismereti tartalmát mindig előre leírom, így nem éri meglepetés a résztvevőket.
Ugyanakkor természetesen az adott csoport hozzászólásaitól, kérdéseitől függ, hogy pontosan hogyan követik egymást a feladatok, és mely részét emeljük ki a témának.
Z. D.: Nagyon izgalmas, hogy vezetsz éjszakai túrákat is. Mi történik ilyenkor? Mi a sötétség hozadéka?
Valóban nagyon izgalmas megtapasztalni az éjszakai erdőt, megérezni a természet csendjét, a sötétben haladást.
Egyrészt szembenézünk a félelmeinkkel, a számunkra ismeretlen közeggel, másrészt túllépünk a komfortzónánkon.
Az emberek felemelő élményként írták le például a kint alvást vagy a telihold fényében történő sétát, a napfelkelte megtekintését. Ilyenkor igazán közel érezzük magunkat a természethez.
Z. D.: Essék szó a praktikus információkról is: hány órás elfoglaltsággal jár, van-e összefüggés két alkalom között, vagy érdemes akár többször is visszamenni? Változik-e az útvonal, vagy mindig ugyanott jártok a különböző csoportokkal?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyjából 7 órát érdemes az önismereti túrára szánni. Sajátos programról van szó, hiszen a természetjárás mellett oda kell figyelni a többiek mondanivalójára, elgondolkodni lelki-érzelmi kérdéseken, megfogalmazni belső gondolatokat.
A haladás és az önismereti információk kellőképpen megtelítik az embereket, és jóleső fáradtságot okoznak 6-7 óra eltelte után.
Fontosnak tartom a változatosságot, az egyes helyszíneken többféle tematikával dolgozom, 2020-ban például 22 önismereti témát dolgoztunk fel 21 különböző helyszínen. Nagy örömömre a résztvevők 60%- a visszajár, és kezd kialakulni egy közösség az Önismereti túrák égisze alatt.
Z. D.: Hogyan kapcsolódik össze a választott útvonal (nehézsége stb.) a túra témájával? Figyelembe veszel speciális szempontokat?
Legtöbbször azonos távban és nehézségben szervezem a túrákat. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy adott távnál hosszabb útban nem gondolkodhatok, mert nem férnének bele a beszélgetések. Az önismereti rész összesen akár 3-4 órát is kitehet a napból. Ha kifejezetten a komfortzónánk átlépése volt a cél, szurdoktúrákat, via ferrata utakat szerveztem eddig – hogy a gyakorlatban is modelláljuk a megszokott körülményektől való eltérést. Egy háromórás erdőfürdőzés pedig kifejezetten könnyű terepen zajlik, hiszen ott nem a gyalogláson van a hangsúly, hanem a minket körülölelő természet érzékelésén, a tudatos jelenlét gyakorlásán.
Z. D.: Be tudod csempészni valamilyen módon a természetet, amikor a négy fal között dolgozol segítőként?
Igen-igen, igyekszem a természet szeretetét blogbejegyzésekben népszerűsíteni. Az egyéni pszichológiai tanácsadáson pedig sokszor hívunk természeti képeket segítségül, illetve meditációs gyakorlatokban a képzeletünk által keltjük életre az erdő, a fák, a víz erejét.
Ha te is kedvet kaptál, hogy természeti környezetben járd önismereti utad, a túrák időpontjairól és témáiról tájékozódhatsz az Önismereti túrák weboldalán és Facebook-oldalán.
Az interjút készítette: Zaka Dóra
Kiemelt kép forrása: Oziel Gómez / pexels.com
