M. A.: Egyik előadásodon egy mondatban szerepelt a mennyország, a hideg vízzel fürdés, a hánytatás és a gigantikus pókok, kígyók társasága, legutóbbi Facebook posztodban pedig a tűzhangyákkal való találkozásodról esik szó.
R. Zs.: Mindennek van egy ára. Ha már ilyen gyönyörű helyen élhetünk, itt van ez a része is. Illik megtanulni figyelni, hogy érzékeld a veszélyt. Mert az ember ezt érzékeli, csak egy városban ez teljesen elhalkul, hiszen nincsenek ott ilyen rovarok, ragadozók, amelyekre az ősi, reptiliánus, vagyis limbikus agyunk kiéleződhetne. Itt ennek be kell kapcsolnia, és figyelnünk kell rá, mert ha nem, akkor nagy baj is lehet.
Megjegyzés: A reptiliánus vagy hüllőagy a szerv egyik legősibb része, sokan primitív területnek is tartják emiatt. Ez a rész felelős a túlélésünkért: ha a dzsungelben megjelenik előttünk egy párduc, a félelem mozdulatlanná dermeszt, amely akár a nagymacska vacsoráját is megspórolhatja. Más szavakkal élve ez a terület első megérzésként súg nekünk előre, ha veszély leselkedik ránk.
M. A.: A magyar sámánhagyomány reneszánszát éli ma itthon, neked volt ezzel közelebbi kapcsolatod?
R. Zs.: A sámánizmushoz nem volt sok közöm régebben, a pszichedelikumok érdekeltek, mindig is úgy éreztem, hogy nekem ez az utam, ezen keresztül jutottam el az ayahuascához. Az első szertartásom alkalmával éreztem a sámánizmusban a potenciált. Akkor kezdett el érdekelni, hol milyen népcsoportok azok, amelyek ősi tudást őriznek, és akik gyógyításra használják a tudásukat.
M. A.: Egy előadásodon beszéltél arról, hogy a tradíció kihalóban van Peruban, és gyakorlatilag a nem perui sámánok tartják életben. Mesélnél erről?
R. Zs.: Úgy látom, hogy ezeket a tradíciókat mi, külföldiek fogjuk megőrizni, és sajnos nem a bennszülöttek. Az viszont jó, hogy egyre többen vagyunk, akik tisztán szeretnénk megőrizni ezeket a hagyományokat, bár nem a sajátjaink.
M. A.: Számomra nagyon inspiráló, hogy a tudomány embere vagy, mindeközben spirituális úton haladsz! Könnyen összeegyeztethető a kettő?
R. Zs.: Az a lényeg, hogy kikkel dolgozunk. Ha bennszülöttekkel dolgoznánk, akkor nem lenne szükségem a pszichológiai ismeretekre, mert nem tudnám nekik elmagyarázni, miért érzik így vagy úgy magukat, ha egy traumát elszenvedtek. A kulturális különbségeket ahhoz, hogy én egy ősi módszerrel dolgozzak, muszáj értenem.
Egyrészt értenem kell az ő kultúrájukat, másrészt nagyon is értenem kell a mai poszt-posztmodern ember problémáit. Hiszen én egy híd vagyok. Olyan módszerekkel dolgozom, amelyek nagyon erősen spirituálisak, nagyon erősen élményszerűek. Ahhoz, hogy a nyugati pszichológiai módszerek jól működjenek, szerintem nagyon fontos bevezetni az élményszerűséget. Ha ezzel a főzettel és a diétákkal jól dolgozunk, akkor megtörténik a terápiák többségéből hiányzó „klikk”, az ember pedig megérti azt, honnan indulunk és merre megyünk.
Integrációs folyamatban nagyon fontos az utánkövetés. Amit mi itt elindítunk, annak utánkövetésére hosszú távon nem mindig van kapacitásunk, de a résztvevő terápiájának ez egy nagyon fontos része.
M. A.: Sokan élménykeresés miatt mennek csak egy szertartásra, nem a gyógyító hatása miatt. Az élményszerűség leválasztható erről a folyamatról?
R. Zs.: Sarkítva kétféle ember szokott jönni hozzánk Peruba. Az egyik csoport tényleg kíváncsi, hallották, hogy vannak látomások, hallani lehet dolgokat, fraktálok jelennek meg. Ők turizmusnak tekintik ezt, és élményhajhászatból, egoból jönnek és nem azért, hogy szembesüljenek dolgokkal, így nagyon nehéz velük dolgozni.
A másik csoport, akik tudják, hogy valamilyen problémájuk van, amit már próbáltak valahogyan orvosolni, de úgy gondolják, az ayahuasca szertartás radikálisabban megoldaná azt. Mi csak ebbe a második kategóriába tartozó embereket fogadjuk.
Fontos, hogy az ember belássa azt, ha van valamilyen probléma, amit orvosolni kell, és készen áll arra, hogy szembe nézzen valamivel, ami esetleg fájdalmas és kellemetlen. És készen áll arra is, hogy a mindennapi életében változtasson dolgokon. Én mindig bíztatom arra az embereket, hogy már akkor, mielőtt elindulnak, kezdjék el betartani azokat a nagyon fontos szabályokat, amikkel jár ez a munka.
Emellett kezdjenek el azon gondolkodni, hogy mi lesz másként, ha hazamennek. Nem mindegy, hogy valaki eljön, átmegy egy erős folyamaton, amikor pedig hazatér, minden ugyanolyan. Ehhez szükséges úgy rendeznie az életét, hogy otthon akkor fluidabban történjenek meg ezek a változások.
M. A.: A Facebook oldaladon látom, hogy nem hagyod annyiban a hiteltelen kuruzslók térnyerését, fontos számodra a tisztaság és az érték.
R.Zs.: Ha valakit nem tudunk fogadni, annak nagyon szívesen ajánlok hiteles terapeutát, egy biztonságos, jó helyre tudom küldeni. Ha pedig úgy érzem, hogy ez az ember simán ihat ayahuascát, de nem akarom fogadni, akkor tudok ajánlani itt Peruban olyan helyet, ahová elmehet, ha ő szeretné.
Nagyon fontos, hogy ha bárhová is megy az ember, figyelje, hogy miket kérdeznek tőle, mert ha csak azt, mennyi pénzed van, akkor nem biztos, hogy az a legjobb hely. A másik dolog, ha egy ember csak előkapja a gitárját és három órán át énekelget előre betanult énekeket, az lehet nagyon szép, de gyógyító ének nem. Így az nem egy individuális terápiás beavatkozás, ez a lényegi különbség a hagyományok közt.
M. A.: Perun kívül is részt lehet venni ayahuasca szertartáson?
R.Zs.: Európában nem sok helyről tudok, ahol legálisan végeznek tényleges gyógyító munkát. Utazó sámánok is vannak, de énekük csak egy csodálatos előadás, nem gyógyító munka. Ezért fontos tudni, hogy ki és hogyan dolgozik, mi a célja, milyen eszközei vannak, be kell-e tartani szabályokat vagy sem, ha igen, akkor hogyan és miket, hányan lesznek a szertartáson. Egészségügyi, mentális állapotunkat célzó kérdéseket tesznek-e fel nekünk, mert ez is nagyon fontos.
Ha 1-1 éjszaka nagyon drága, az is legyen gyanús. Ha mindenféle növényeket kevernek, az sem jó; tehát ha egyik nap ayahuascát, a másik nap san pedrot, a harmadik nap cambot használnak, az agymenés. Ez embereket kergethet pszichózisba, és semmilyen segítséget nem kapnak ilyen növényi felállásban. Aki ilyet árul, az kihasználja az emberek kíváncsiságát, amivel nem értek egyet.
M. A.: A tudatos szerhasználatról mi a véleményed?
R. Zs.: Az ayahuascára például nem lehet annyira rákattanni, mert rettenetes az íze, másrészt olyan fizikai tüneteket okoz, ami nem olyan jó élmény, ezektől nem túl hamar válik függővé az ember. A szer eredetileg nem is a páciensek általi fogyasztására lett kitalálva, ezt a sámán fogyasztotta, a Shipibo közösségekben a mai napig csak a sámánok isszák. Mi, nyugatiak viszont annyira eltávolodtunk a természettől, hogy nem gondolom problémásnak, ha alkalomadtán segítséget kérünk a növénytől. A hangsúly amúgy is a diétás folyamaton van.
Gombával nagyon jól lehet dolgozni terápiás kereteken belül. Jamaikában és Mexikóban is van egy-egy központ, ahol ezzel legálisan foglalkoznak. Más pszichedelikumoknál is nagyon fontos, hogy ki az, aki kíséri a folyamatot, aki adagolja, akivel meg lehet beszélni a feljövő problémákat, a lezárást követően pedig legyen egy integrációs rész. A tudatos fogyasztás nevelhető.
Fotók: Rivière Zsuzsi, Aurore Colibert, Bán József, Iness Deniz, Stircula Dóra és Lilay Meraki
Mácsadi Anni cikke
