Minek kocsibeálló, ha van garázs?
Sokaknak ez volt az első kérdése. A házunk a család fő találkozóhelye, és mi nem vagyunk pazarlók, de minimalisták sem. Két garázs tartozik a házhoz, és mióta nyugdíjasok vagyunk, egy autó is elég. Az egyik garázsból háztartási helyiség lett: itt található a mosókonyha, gardrób, szauna, gőzkabin. A másik garázs pedig tele van egyéb tárolandó eszközzel. Ott sorakoznak a házi készítésű befőttek, lekvárok, szörpök egy óriási, kiszanált ruhásszekrényben – éléskamra a családnak egész évre. Ez a műhely is, satupaddal, szerszámokkal stb. Valamint ez a horgászfelszerelés, használaton kívüli vagy ritkán használt konyhai eszközök, autótartozékok tárolóhelye. És van egy kis faház az udvarban, ahol egyéb tárgyi emlékeket, illetve kerti eszközöket tartunk. Így adódott, hogy az autónak nem maradt hely.
Egy mérnök mindig mérnök marad
Volt egy eddig nem használt utcai kapunk. Mindig féltünk az autó esetében a jégkártól, és úgy döntöttünk, itt jól mutatna egy szép kocsibeálló. Ezenkívül időről időre szeretem hasznossá tenni tervezői képességemet.
Gépészmérnökként először célgépeket terveztem egy gyárban, aztán repülőgépészeti szakmérnökként repülőgépekkel, helikopterekkel foglalkoztam. Majd hőlégballonokat, léghajókat, nagy reklámballonokat, kamerás zeppelineket terveztem, gyártottam. Végül a felfújható életmentő tutajok, katonai, katasztrófavédelmi sátrak gyártása zárta a sort. Ebből is látszik, hogy mindig olyasmit terveztem, amit azelőtt soha.
Ha már úgyis rendelkezésemre állt a 3D-s mérnöki tervezőprogram, a családi otthonunk berendezéséhez mindig pontos terveket készítettem. Nyugdíjba vonulásom után lakásunk és udvarunk felújításában éltem ki magam, majd csónak- és csónakkikötő-tervezés következett egy szuper csónaktakaró megtervezésével kiegészítve. Ezek persze csak apróságok voltak a céges életemhez képest, de pihenésképpen jólesett elvégezni ezeket.
Mivel az utóbbi években egy hőlégballon-múzeumon dolgoztunk a Pannónia ’76 Alapítvánnyal, az éves alapítványi rendezvény sikeres lebonyolítása után most volt egy kis szünet, így jött az ötlet az autóbeálló tervezésére. Bele is vágtam. A kivitelezésben egy ezermester ismerősöm segített.
>> Olvasd el az interjút, amit Sós Mihállyal készítettünk:
A tervezéstől a megvalósításig
Sok autóbeállót megnéztem az interneten, amíg kialakult a saját elképzelésem, és elkészítettem a terveket. A legtöbb kocsibeálló hat lábon áll. Én úgy döntöttem, hogy négy láb is elég lesz, igaz, 15×15 cm keresztmetszetű gerendából indultam ki, ami a szokásosnál erősebb.
A koncepció
Egy féltetős épület elejének a magasabbik vége számít. Én az alacsonyabbik végét terveztem az utca felé, így azon keresztül kell behajtani. Az alacsonyabb oldal magasságát úgy állapítottam meg, hogy 185 cm magasságig senkinek se kelljen lehajtania a fejét, ha bejön. A féltető szögét pedig az határozta meg, hogy a bitumenes zsindelyborításhoz minimum 9,5 fok az előírás. Így az építmény másik vége meglehetős magasra emelkedett, de nekem nem tűnt aránytalannak. Igaz, ezt a méretet kiemelte, hogy most viszonylag alacsony építésű autónk van.
Tényleg tervezhettem volna alacsonyabbra, mert kaptam bírálatot, hogy így könnyebben aláver az eső. Ezen már nem fogok tudni változtatni. A másik bírálat az volt, hogy a bejárónak az utcára kellett volna néznie. Ez viszont azért nem tetszett volna nekem, mert akkor a teraszunkról nézve az épület hátulját látom. Én gyönyörködni akartam a végeredményben, nem a hátulját látni. Valamint az is előnyére válik, hogy az esővíz az utcára folyik le, nem az udvarunk sárosodik tőle.
A munka fázisai
A további alkatrészek is masszív méretekkel rendelkeztek. Egyszerű fűrészárut vettünk, csak gombamentesítéssel. Rengeteg csiszolás és festés következett.
Aztán következett a váz összeszerelése, majd tetőborítás.
De előtte mindent pontosan ki kellett mérni a lábak alapozásához, a bejárójárdák kialakításához.
Misi fiam vállalta az ásás zömét. A négy darab erős vasalás bebetonozása után pár nap múlva elkezdődhetett az építkezés, ami 8-10 napig tartott. Szerencsénk volt a szép, őszi idővel. A bejárat két nagy hársfa közé esik. Próbáltam ásni az alapozáshoz, de meghatározó volt, hogy a felszín közelében vastag gyökerek voltak, amiket semmiképp nem akartam bántani. A teljes betonozás szóba sem jöhetett, helyette kőzúzalékot alkalmaztunk.
Minél kevesebb részen szerettem volna feltörni a füvet, ezért csak két járdacsíkot terveztem a kerekek alá. 40×40 cm-es járdalapokat és 5 cm vastag járdaszegélyt vásároltam. Így 50 cm széles, 40-50 cm mély árkot kellett ásni, hogy a járdalapoknak megfelelő alapozást készíthessünk. Ebbe töltöttünk zúzott követ, és a két járdaszegély közé fektettük a járdalapokat.
Az első lépés tehát a négy oszlop helyének pontos kijelölése volt. 40×40 cm-es zsalukövek adtak helyet a betonnak, 40 cm mélyen. Itt nem kerülhettem el a beton használatát, ebbe került a 4 db méretes vasalás, amibe a négy tartóoszlopot állítottuk. A hosszabb lábak közé egy keresztgerenda került, majd az első és hátsó lábakat összekötő pallók felszerelésére került sor.
A tető súlyának elosztása és az oldalak stabilitásának növelésére ferde kitámasztó gerendákat szereltünk fel.
A tetőtartó gerendák szerepét élére állított pallók vették át, amiket kissé besüllyesztettünk a hosszanti pallókba, ami nagyban növelte a szerkezet stabilitását.
A tető borítása 16 mm-es USB-lapokkal kezdődött. Erre került a zsindelyek alá való alátétlemez és a vizet levezető cseppentőlemez a szegélydeszkák felcsavarozása után.
A tető befejezése a zsindelyek felszegelésével fejeződött be.
A beálló pontosan megfelelt a tervezetteknek! (Ideje koccintani a házi fügeborral.)
Van még egy tervem, ami az építmény különlegességét növeli. Megvannak a sátorgyártásból származó kapcsolataim, ezért egy levehető ruhát tervezek az autóbeállóra. Eredetileg egy durvább jégeső ellen készült a beálló, de ezzel kiegészítve egy téli hófúvástól is megvédhetné az autót, illetve egy kicsit a (harmadik) garázs és egyéb tároló szerepét is betöltheti. A magasabb részen maradt egy 1 m magas kihasználható légtér, ahova még 40 és 60 cm magas, 40 cm mély polcokat tervezek beszerelni. Ezek a munkálatok most már tavaszra maradnak.
Sós Mihály írása
*A fotókat a szerző készítette.
>> Hogy tetszik a végeredmény? Ti milyen házi megoldásokat találtatok ki az otthonotok fejlesztésére? Írjátok meg hozzászólásban!
