Az egyén felelőssége

Cselekvési lehetőségek a globális hálózatok korában
Az egyén felelőssége

„A Föld mindössze porszem a világegyetemben. Ám egy nagyon értékes porszem, és egyelőre az egyetlen otthonunk.”

Neil degrasse tyson

Vég nélküli fejlődés

A 20. század eleje egy újabb tudományos-technikai forradalmat hozott el (az elektron és az elemi részecskék felfedezésével, valamint Einstein relativitáselméletével). A II. világháború idején kifejlesztett hidrogén- és atombomba arra is rámutatott, hogy a fejlődésnek nincs és nem is lehet vége. A 20. század vége és a 21. század eleje újabb fejlődést indított el (pl. a klónozás, a világűr további kutatása, a robotika vagy más néven kibernetika hatalmas fejlődése, az internet stb.), amelyek még súlyosabb etikai kérdéseket vetettek fel.

Annak idején a magyar származású Teller Ede, a „hidrogénbomba atyja” szintén úgy nyilatkozott, hogy nem számolt munkássága következményeivel, s ha tudja, mindaz a felfedezés, amelyet tett, hova vezet, nem is kutatott volna. Egyedi értékszemléletét az alábbi kijelentése támasztja alá:

„A tudós feladata az, hogy a tudománnyal foglalkozzék. Használnia kell tudását, felelőssége abban rejlik, hogy el kell magyaráznia mindazt, amit létrehozott, a következményekkel egyetemben. Ezen a ponton ér véget a tudós felelőssége.”

teller ede
Teller Ede, atomfizikus. Forrás: Cultura.hu

Egyéni felelősségvállalás és sebezhetőség

A 21. század első felében személyesen legfontosabbnak az emberi élet védelmét tartom. A világban nem véletlenül vannak viták az abortusszal, a dajkaanyasággal, az eutanáziával és a halálbüntetéssel kapcsolatosan. Ezzel szoros összefüggésben tágabb környezetünk (a bolygónk, a bioszféra, a világűr) és az állati fajok megőrzése minden egyes ember feladata. Az embernek ebben az új világban ugyanúgy vannak határai, de pl. az internet világával, az okostelefonokkal, a közösségi hálókkal, a médiával egy-egy ember követhetővé s így sebezhetővé is vált. S, hogy az emberiségnek nem szabad elfelednie, biológiailag milyen gyenge, arra éppen a Covid–19-járvány hívta fel a világ figyelmét, de ezzel összefüggésben arra is, hogy az emberi psziché véges.

Maszkok mögött rejtőzve. Forrás: Pexels.com (Cottonbro)

Nem bírunk ki lelki sérülések nélkül olyan dolgokat, amelyektől már elszoktunk: így sem a bezártságot nem toleráljuk hosszú távon, sem a szabadságunkban való korlátozásokat, hogy csak a legfontosabb dolgokat említsem. Szabó Magda erről így gondolkodott:

„Mihelyt valahonnan kétséges a távozás lehetősége, mindenki menni szeretne, de tüstént.”

Szabó Magda

Az sem lehet véletlen, mennyi allergiás ember él a Földön, s nem csupán a gyógyszer-, növény- és élelmiszer-allergiára gondolok most, amelyeket bizonyos nézetek szerint a túlfogyasztás és a génmanipuláció generáltak, hanem arra, amit az ember önmagának okoz. Az emberi szervezet ugyanis még mindig képes valamire azt mondani, hogy igenis sok a számára, s ez a sokk formájában jelentkezik. Szintén súlyos következmény, hogy napjainkban egyre növekszik az autoimmun betegek száma, a tumoros, a szív- és érrendszeri betegekről nem is beszélve.

Etikai kérdések sajátos összefüggései

Amikor a Covid–19 megjelent, egyéb problémákat vetett fel, amelyek nemcsak orvosetikai, hanem sajnos politikai vonatkozással is rendelkeznek: az életmentő, ritka, általánosan nem elérhető eszközök, gyógyszerek, eljárások elosztásának etikai problémáit, jelen esetben a kezdeti oltások formáit. Kinek melyik járt, s miért?!

Egy szó, ami annyi indulatot gerjeszt: vakcina. Fotó: Pexels.com (Miguel Á. Padrinán)

A bioetika ma interdiszciplináris (több tudományt, szakterületet érintő) tudomány. Ez az etika részben a biológiából, részben a szociológiából, részben a filozófiából meríti alapvetéseit, majd megpróbálja ezeket rendszerezni. A bioetika a rendszerezést oly módon oldotta meg, hogy végül két nagy fő ága lett: az orvosi és a környezetvédelmi etika.

Az orvosi etika alapkérdéseiről fentebb már jelzésszinten írtam, azonban érdemes az alapelveit pontokban is felsorolni, mert szerintem minden embernek ismernie kellene ezeket a társadalom összességét irányító alapelveket:

  • 1. az autonómia elve,
  • 2. a „Ne árts!” elve,
  • 3. a jótékonyság elve,
  • 4. az igazságosság elve.

A Hullám című film (eredetileg Die Welle, 2008) egy elszabadult kísérletet ír le. Hogy miért éppen most írok erről a filmről? Mert szerintem az összes orvosetikai problémát tartalmazza azzal együtt, hogyan képes egy közösség a kezdeti stabil állapotról fasizmusba torkollani – egészen addig, amíg Rainer Wenger tanár úr, aki előidézte az autokráciát, már nem képes a szociológiailag különböző háttérrel rendelkező osztálytársakat féken tartani, s az egész kísérlet végül gyilkosságba, majd öngyilkosságba torkollik. Így az egyén, jelen esetben a tanár etikai szándékai is górcső alá kerülnek, s a filmben nem kerülheti el a börtönt. A társadalom működése a film segítségével mikroközösségi szinten egyaránt megfigyelhető, követhető, s egy pontos mintázatot ad arról, hogy miért jönnek létre a diktatúrák.

Jelenet a Hullám című filmből. Forrás: Film-book.com

Az egészséges környezet igénye

A környezetvédelmi etikát azok a változások hozták létre, amelyeket az emberiség a Földön és a sztratoszférában előidézett. A természet színe a zöld, angolul green. Egy ideje tagja vagyok a magyarországi Greenpeace-mozgalomnak, e-mailekben kapok értesítést arról, kik és hogyan szennyezik a bolygónkat, s aláírásaimmal maximálisan kifejezem a tiltakozásom minden ilyen esemény ellen. Hiszen eljött az én időm is, a fenntartható fejlődés érdekében zölden szeretnék élni.

Apró lépések a környezettudatoság felé. Forrás: Pexels.com (Cup of Couple)

Egy olyan jövőt álmodok magamnak, ahol a vizek, a talaj, a levegő és a természet tiszták, ahol nem kell attól félni, hogy szinte évenként megváltozik a sarki jégtakarók összetétele, ahol majd a jövő nemzedéke is boldog lehet, ahol meg lehet akadályozni az üvegházhatás emelkedését, a savas esőket, a vulkáni tevékenységeket s a szmogot.

Mintegy háromszáz évvel ezelőtt alig több mint félmilliárd ember élt a Földön. Mivel a természet anyagait nagyobb mértékű átalakítás nélkül használták, nem szennyezték a környezetet, így a levegőt sem. Jelenleg több mint hétmilliárdan vagyunk, és az utóbbi háromszáz évben a fosszilis tüzelőanyagok kiaknázásával új anyag- és energiaforrásokhoz jutottunk. Bár ez nagymértékben megkönnyíti életünket, óriási mennyiségű szennyezőanyag kibocsátásával jár együtt.

A fennmaradás rendszerszintű kihívásai

Ha azt gondoljuk, hogy a levegő szennyezése kizárólag az ember számlájára írható, tévedünk. Az erdőtüzek, a vulkánkitörések, a kőzetek mállása vagy az elpusztult élőlények bomlása már az emberi faj megjelenése előtt hozzájárult a légkör szennyezéséhez, és hozzájárul jelenleg is.

A környezeti problémák nagyon súlyos válságra utalnak, amelyek rövid távon az ember jólétét és életminőségét, végső soron pedig az emberiség fennmaradását veszélyeztetik. A problémáknak a súlya és nagy száma is mutatja, hogy itt nemcsak egy-egy konkrét technikai problémával állunk szemben, hanem egy rendszerszintű problémával.

Ez a probléma feltehetőleg akkor kezdődött, amikor a vegyipar- és a gyógyszeripar rohamos mértékű fejlődésnek indult. A DDT, egy rovarok elleni méreg permetezése ugyanis az emberi szervezetre szintén káros hatásokat mutatott, miután felhalmozódott abban. Magyarországon a használatát 1960-ban betiltották.

A szennyező háztartási hulladékok ellen először szelektív gyűjtéssel próbáltak az emberek védekezni, de miután nem mindenki tartja be a gyűjtés szabályait, rengeteg műanyag kijut a természetbe, s még ötven esztendő múltán sem bomlik le (bár ma már megpróbálnak újrahasznosítható műanyagokat gyártani, pl. hogy a kávékapszulákat újra felhasználják).  Ezekkel a vizeket is szennyezik, miként a töméntelen háztartási szeméttel, olajjal vagy más vegyipari anyaggal. Ugyanígy az azbeszt felhasználása, porának belégzése szilikózishoz, tüdőrákhoz vezet.

Szomorú életkép. Forrás: Pexels.com (Yogendra Singh)

Glóbuszunkat számos fronton terheljük, romboljuk. Ide tartozik a túlhalászat és a túllegeltetés, miként a gyárak, személygépkocsik ózonrétegbe engedett melléktermékei is. A túlszaporodott szarvasmarha, birka haszonállatként való tartása sem segít a helyzeten. Elegendő a szén-monoxidra, szén-dioxidra, kén-dioxidra és kén-trioxidra gondolnunk, máris megtaláljuk a problémák szétágazó gyökerei közül az egyiket.  Az utóbbi kettő felelős a savas esőkért, míg az éghajlatváltozás és az esőerdők kivágása az elsivatagosodásért, s ez mind az emberiség bűne. Ami ma a világban történik, az már régen túlmutat az emberek közötti kapcsolatokon, de Wass Albert igazsága ma is érvényes:

„Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.”

wass albert

Keresnünk kell a hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek és szervezetek társaságát, erre mutat rá Friedensreich Hundertwasser, egykori osztrák filozófus, akinek közösségi szemléletmódját minden embernek érdemes elsajátítani:

„Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete.”

Friedensreich hundertwasser

A Happy Planet, avagy a Boldog Bolygó

A környezetetika ma a klímaváltozás megállítását tekinti elsődleges céljának, s ezért jönnek létre a különböző zöld pártok is. Ha ma cselekszünk, talán még az utolsó előtti pillanatban tesszük azt, azért, hogy a Föld déli felén ne nyáron legyen tél és hó, elkerüljük a jégesők, a hőhullámok, az erdőtüzek okozta otthontalanná válást, s ha nem is tudjuk megállítani, de legalább csökkentsük a kiszámíthatatlan károk okozta otthon- és munkahelyvesztések számát, valamint minél több emberi életet mentsünk meg. 

A fő cél a HP, azaz a Happy Planet, a Boldog Bolygó. Miként lehetséges elérni azt, hogy bolygónk élettartamát meghosszabbítsuk?  A HP három mutatóval számol:

  1. születéskor várható átlagos élettartam,
  2. elégedettség az élettel,
  3. ökológiai lábnyom.
Összefogás a bolog, egészséges bolygóért. Forrás: Pexels.com (Pixabay)

Az első kettő szorzatával osztják el az utolsót. Tehát igyekeznünk kell jól élni, megélni a teljes életünket. Megtalálni helyünket a családunkban, a társadalmunkban, rádöbbenni arra, mennyire károsak számunkra a környező kibertér csapdái, s csak annyit használni belőlük, amennyi számunkra elengedhetetlenül szükséges.

Ugyancsak fel kell emelni hangunkat a társadalmi kirekesztettség, az önkényuralom, a más kultúrát képviselőivel szembeni erőszakos fellépések ellen, miképpen kötelességünk mindent megtenni azért, hogy bolygónk „boldog” legyen! David Brower, híres környezetvédővel együtt vallanunk kell, hogy

„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”!

David brower

Útravalónak a következő kérdéssel búcsúznék:

Vajon az utolsó óra máris elzúgott mellettünk?

Mennyi ideje maradt az emberiségnek? Fotó: Pexels.com (Karolina Grabowska)

Kiemelt kép: Pexels.com (Markus Spiske)

M. Fehérvári Judit