Az átlagfogyasztónak nem a növényvédő szerek miatt kellene aggódnia

Lehetséges az, hogy az idő előrehaladtával megfiatalodunk? - interjú
Szemlér Ákos testaurátor
Fotó: Szemlér Ákos

Szemlér Ákos testnevelő tanár, kung-fu edző, mozgásterapeuta, aki most azon dolgozik, hogy ötvenéves korára élete eddigi legjobb formájába kerüljön. Rendhagyó kísérletbe kezdett, amely nem hoz azonnali eredményt, és ahol ő maga a kísérleti alany. Lehetséges, hogy az idő előrehaladtával megfiatalodunk? Lehet a rántottából még tojás? Megkérdeztük.

K. T. D.: A Magazin oldalán több részletet is közöltünk korábban a blogodról (lásd a cikk végén). Elmesélnéd, miről szól az a kísérlet, amit évekkel ezelőtt elkezdtél, és amit te úgy nevezel: „testaurálás”?

SZ. Á.: A testaurálás a test és a restauráció szavak összevonása. Visszaállítani a testet a természetes állapotába, azaz egészséges és fiatalos állapotába, valamint legalább részlegesen visszaszerezni azt az alkalmazkodó és ellenálló képességet, amelytől a civilizált életmód megfosztott bennünket. Ennek főbb elemei a mentális működés, a légzés, a táplálkozás-emésztés, a mozgás és az alvás optimalizálása. A mozgás helyreállítása egyébként nagyon érdekes dolog, és nem a sporton keresztül történik!

K. T. D.: Testnevelő tanár vagy, személyi edző, mozgásterapeuta, otthonosan mozogsz a harcművészetek terén, megjártad Indiát, és még sorolhatnánk. Mikor tudatosult benned, hogy nem akarsz a fősodor része lenni, mert az nem oda vezet, ahová szeretnéd?

SZ. Á.: Ez nem az én érdemem. Viszonylag fiatalon, 16 évesen kerültem be egy olyan társaságba, közegbe, ami nem volt a fősodor része. Vegetáriánusok voltunk, nem ittunk alkoholt, nem dohányoztunk, nem használtunk tudatmódosító szereket, meditáltunk és nagyon komolyan edzettünk.  Mondhatni, hogy így nőttem fel. A fősodort, ahogy nevezed, mindig is kívülről szemléltem, ugyanakkor bizonyos szempontokból nagyon is része az életemnek. Család, munkahely, lakás, autó stb.

K. T. D.: Nem rejted véka alá a blogodban sem, hogy most önmagadon kísérletezel. Mikor indultál el a testaurátori úton – ha maradunk ennél a fogalomnál –, és hol tartasz most? Mi változott?

Fotó <a href=httpsunsplashcomphotosP5c4cgJgg3g target= blank rel=noreferrer noopener>Eduardo Barrios Unsplash<a>

SZ. Á.: Teljesen tudatosan, összeszedetten csupán pár éve fogalmazódott meg bennem e kísérlet gondolata. Viszonylag későn lettem apa, 60 éves leszek, mire a fiaim 16 és 18 évesek lesznek. Nagyon nem mindegy, mit látnak majd, milyen apa- és férfiképet kapnak. Elkezdett komolyabban érdekelni az „állagmegóvás”. Testnevelő kollégám és barátom, Juhász Zoltán egyszer tréfásan megjegyezte: „Ne öregedj meg!” Nem tűnt rossz gondolatnak. Sokat kutattam, olvastam. Viszonylag jó alapokkal rendelkeztem, nem volt nehéz belevágni. Csinálni már annál nagyobb kihívás. Hol tartok most? Valahol ott, ahol a turista hegymászó az Everesten: liheg, zihál, kiguvad a szeme, ereje végén tart, de érzi, hogy bármelyik pillanatban felérhet a csúcsra. Ekkor hátrafordul a vezető: nagyszerű, nemsokára elérjük az alaptábort 5600 méteren, onnan indul majd a mászás.

A testaurátori munka lassan bontakozik ki; vannak olyan alapelvek, melyeket bár látok és fontosnak ítélek, a jelenlegi életmódom nem teszi lehetővé azok maradéktalan végrehajtását.

Ide sorolnám például a napi három-négy óra meditációt vagy a táplálkozási alapelvek aszketikus követését. Ha nagyon szigorú lennék, azt mondanám, hogy amit most csinálok, az még nem is a tényleges testaurációs folyamat, inkább egyfajta kármentés.

Meditáció
Fotó <a href=httpsunsplashcomphotosYui5vfKHuzs target= blank rel=noreferrer noopener>S Migaj Unsplash<a>

K. T. D.: Hová szeretnél eljutni, milyen mérföldkövek várnak rád az úton?

SZ. Á.: Ezzel kapcsolatban van rövid és hosszú távú célom. Fontos tisztázni, hogy a kísérletem eredményei igazán csak 50, 60, 70 éves koromban lesznek kézzelfoghatóak, de akkor nagyon. Olyan ez, mint egy igen hosszú távú befektetés.

Rövid távú cél: 50 éves koromra, azaz hat év múlva szeretnék eddigi életem legjobb formájába kerülni. Bár lehet, hogy csak későbbre fog sikerülni. Mérföldkövek? Talán a nyugdíj. Onnantól lesz időm, módom teljesen beleállni a folyamatba. Addig, mint említettem, megpróbálom elérni, hogy ne nyakig álljak a derítőben, csak térdig.

K. T. D.: Vagyis jelen pillanatban semmi garancia nincsen arra, hogy 6, 16, 26 éven belül megfiatalodsz.

SZ. Á.: Nincs. Garancia arra van, hogy mi történik, ha nem folytatom ezt a fajta kísérletet. Szétnézek magam körül és látom.

K. T. D.: A táplálkozás fontos eleme annak a testaurációs puzzle-nak, amit a blogod alapján most próbálsz kirakni. Az evés szent dolog, és ha valaki bele próbál rondítani a személyes hitvallásba, azt nem mindenki tolerálja jól. Te azt mondod, a nyers táplálkozás lenne számunkra is az ideális. Mire alapozod?

Gyümölcsök
Fotó <a href=httpsunsplashcomphotos72LS08iZQZI target= blank rel=noreferrer noopener>Grooveland Designs Unsplash<a>

SZ. Á.: Van egy sokkal fontosabb dolog, amit a táplálkozással kapcsolatban mondok, íme: teljesen beteges és önpusztító, ahogyan a táplálkozáshoz, úgy általában az evéshez viszonyulunk a világnak ezen a felén.

A szó legszorosabb értelmében emberek milliói az evésben, a mértéktelen túlfogyasztás miatt is kialakuló úgynevezett „népbetegségekben” halnak meg. Ami ennél is ijesztőbb: végig tudják az ok-okozati összefüggést.

Ezt szenvedélybetegségnek nevezzük. Azt hiszem, előbb ezt kell helyre tenni. Az evést lehozni az agyból és visszatenni a gyomorba.

A kérdésedre válaszolva: a bolygón többmillió faj él, amelyik nem fotoszintetizál, tehát valamivel táplálkozik. Valami mást eszik. Mindegyik nyersen fogyasztja a táplálékát. Ebből azt gondolom, az evolúció vagy a teremtés nem hoz létre olyan életformát, amelyiknek először el kell sajátítania a tűzhasználatot, és csak utána tud kielégítően táplálkozni. Az általános megfigyelésem pedig a populáció szintjén a következő: minél több nyers vagy roppanós, alig főzött zöldségfélét, illetve gyümölcsöt tartalmaz egy adott népcsoport étrendje, annál jobb egészségi állapotnak örvendenek, különös tekintettel az idős korú emberek csoportjára! S fordítva is: minél több főtt-sült ételt eszik egy népcsoport, annál komolyabb egészségügyi problémákkal kell szembenéznie idős korára. Mindez nem azt mutatja, hogy az évezredek során alkalmazkodtunk volna a hőkezelt ételekhez.

K. T. D.: Milyen most egy napi menüd? Ellen tudsz állni a nutellás palacsintának is?

SZ. Á.: Nincs napi menü. Teljesen alkalom-, lehetőség- és ötletszerű.  Mint említettem, egyszerűen azt kell elengedni, hogy az evés körül forogjon a világ. Nehéz, mert bennünk, magyarokban mindennek az alfája és omegája a terített asztal. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy családosként nem tudok és nem is kívánok 100%-ban nyersen enni. A feleségem és két kisfiam ne egy aszkétával éljen együtt! Az elkötelezettség és a fanatizmus között létezik egy határvonal, ezt most nem szeretném átlépni. Az arányokon igyekszem javítani a nyers felé. A nutellás palacsintának is meg bármi másnak is ellen lehet állni, ha nem vagy ízfüggő, evés-szenvedélybeteg.

Fotó <a href=httpsunsplashcomphotoskyvuAx kEDI target= blank rel=noreferrer noopener>Davies Designs Studio Unsplash<a>

K. T. D.: A testaurátori étkezés egy vagyon lehet!

SZ. Á.: A testaurátori étkezés nem mennyiségalapú! Nem falás. Nem szenvedélybetegség. Belefér heti egy nap böjt. Az például nem kerül semmibe. Az egészséges életmódról sok ember fejében az a téves elképzelés alakult ki, hogy drágább, sok pénzbe kerül.

Az elménk fogyasztásra van kondicionálva, így nem meglepő, hogy az egészség helyreállítását is kizárólag fogyasztáson, termékeken keresztül tudjuk csak elképzelni.

Fel is épült erre a világ egyik legnagyobb, legsokoldalúbb piaca. Jómagam nem vagyok a termékek ellen, egyvalamire szeretnék rávilágítani: a termékek nem helyettünk dolgoznak, legfeljebb kedvezőbb körülményeket teremtenek a változáshoz. Közgazdász sem vagyok, de majdnem biztosra veszem, hogy nem dohányozni olcsóbb, mint dohányozni. Hideg vízzel tusolni kevesebbe kerül, mint meleggel, és egészségesebb is. Jól lélegezni pont ugyanannyiba kerül, mint rosszul, és egészségesebb. Vizet inni kóla és energiaitalok meg alkohol helyett olcsóbb és egészségesebb. Sétálni, kerékpározni pont annyiba kerül, mint a kanapén ülni, és egészségesebb.

Jóga ászana
Fotó <a href=httpsunsplashcomphotosWNWVg1dpB s target= blank rel=noreferrer noopener>Rawan Jasser Unsplash<a>

A helyes kérdés ez kellene, hogy legyen: mennyibe kerül az önpusztító életmód? Mennyibe kerül rövid távon, mennyibe kerül több évtizedes távon, beleszámolva a gyógyszerköltségeket, mennyibe kerül az adófizetőknek stb.? Fordítva vagyunk ráültetve a lóra!

K. T. D.: Arról ne is beszéljünk, hogy milyen minőségű zöldséghez és gyümölcshöz tud az átlagfogyasztó jutni, azon mennyi visszamaradt növényvédő szer található, amit így még nagyobb mennyiségben juttatunk a szervezetbe. Mi lesz ezekkel a méreganyagokkal?

SZ. Á.: Méreganyagok! Nyakig ülünk a pöcegödörben, és azon aggódunk, fejünkre piszkít-e a madár, vagy sem. Ilyen a korszellem.  Az „átlagfogyasztónak” elsősorban nem a növényvédő szerek miatt kellene aggódnia, hanem hogy élettanilag nem megfelelő a légzése, nem megfelelően és kellő mértékben mozog, dupláját, tripláját eszi, mint amire szüksége lenne, nem jó az emésztése, szét van stresszelve, rosszul alszik, és gyakorlatilag agymosott az élet majdnem minden területén. Ezek a tényezők sokkal komolyabb károkat tudnak okozni, mint amiket az ételt kísérő anyagokkal beviszünk.  Azt tudom javasolni, hogy kezdjük ezekkel a területekkel, és útközben a „méreganyag-probléma” szépen megoldódik.

A természet bölcs, a testünk fantasztikus képességek birtokában van. Csak támponként említem meg: a szervezet javarészt a megfelelő légzés és az izzadás, mozgás segítségével hatástalanítja a salakanyagokat. A széklet- és vizeletürítés mindössze töredékét jelenti ennek a folyamatnak.

K. T. D.: Az elmúlt télen többször is szerepeltél a helyi megyei lapban, hogy a befagyott tó jegét feltörve merültetek a jeges vízben. Őrület, a képeket látva is vacog az ember. Miért jó ez neked?

Szemlér Ákos testaurátor
Szemlér Ákos a téli hideg vizes merülések alkalmával Fotó Szemlér Ákos

SZ. Á.: Megmondom őszintén, nem a jégben fürdés a mutatvány. Bárki képes rá pár hónapnyi felkészülés után. A mutatvány egész évben hideg vízzel tusolni. A hideg víz testre gyakorolt hatásairól csak annyit, hogy olimpiai szintű sportolóknak ez kötelező. Testaurációs szempontból kihagyhatatlannak ítéltem. Mindenki olvasson utána, információs korban élünk.

K. T. D.: Ha azt mondom, hogy holnaptól alávetem magam a testaurációnak, hol kezdjem el?

SZ. Á.: Távolítsd el a dogmákat az agyadból! Dogmák az evésről, dogmák a légzésről, dogmák a sportról, dogmák az egészségről, dogmák a méregtelenítésről, dogmák az öregedésről.

Létre kell hoznod egy mentális burkot magadban és magad körül, amibe nem, vagy csak kevéssé hatol be ennek a végletekig frusztrált, kiégett, önsajnálatba merülő, egymást köpködő, mindig mindenért mást hibáztató, de mindenkinél mindent jobban tudó társadalomnak a hatása.

Aztán ezt a burkot nap mint nap fenn kell tartani, erősíteni. Szükséges egy mentális tér, amiben ezt az egész folyamatot el tudod indítani. Akkor a testi lépcsőfokok is könnyebben kivitelezhetők.

K. T. D.: A mentális burkot – ideális esetben – bárhol létre tudja hozni az ember, bár én úgy gondolom, hogy városi környezetben nehezebb. A városiak hátrányban vannak?

SZ. Á.: Ha az elmeállapot szempontjából nézem, majdnem mindegy. Ugyanazt a tudatromboló médiaanyagot fogyasztja a városi és most már a legeldugottabb tanyán élő is. Egy falu lett a világ. A különbség az, hogy természeti környezetben, ha van erre szándék, hamarabb kitisztulhat az agy. Nagyobb előny, hogy természeti környezetben az ember hamarabb rákényszerül az elemi, ösztönös mozgásformák végrehajtására, mint városban. De ezek a mozgásformák egy tizedik emeleti panellakásban is modellezhetők!

Összességében igen, úgy gondolom – jómagam is városiként –, hogy hátrányban vagyunk, de ez nem áthidalhatatlan. Csak melósabb.

Fotó <a href=httpsunsplashcomphotosvBOoAWXGPbM target= blank rel=noreferrer noopener>Adam Dore Unsplash<a>

K. T. D.: Nem vagy csodabogár a környezetedben? Hogyan tolerálják a fura dolgaidat?

SZ. Á.: Mindig az voltam. Aztán az emberek rájönnek, hogy senkit nem akarok rávenni a saját életmódom követésére, és akkor megnyugszanak. Ha elég idő eltelik, akkor kezdik látni, hogy ez hasznos. A közösségi tudat kerekei hihetetlen lassan forognak, különösen egy erősen tradíciófüggő társadalomban, amelyben ráadásul jelen van a tanult tehetetlenség. A „majd valaki megoldja helyettem”, a „jó lesz az úgy is”, a „mások is így csinálják” és a „mit fognak szólni” mentalitás.

Azt kérdezed, hogyan tolerálják a fura dolgaimat? Nem tudom.

Nekem az a fura, hogy olyan korban élünk, amelyben végre lehetőség nyílna kiaknázni a genetikai lehetőséget, tényleg hosszú és egészséges, mozgékony életet élhetnénk, de nem tesszük.

Már nem kell attól tartani, hogy elvisz a kolera, nem halunk bele egy lábtörésbe vagy vakbélgyulladásba, nem esz meg valamilyen fenevad, számunkra még hozzáférhető az ivóvíz és a szükséges mennyiségű táplálék, csatába sem kell indulni két-három évente. A külső tényezők most kevésbé fenyegetnek, mint a történelem során bármikor, erre megoldjuk az életrövidítést, a tartós hanyatlást önerőből. Kamikazehajlam. Na, ezt tényleg nehéz tolerálni. Főleg úgy, hogy minden tudás, információ, módszer elérhetővé vált a világhálón.

Nem véletlen, hogy egyetlen általam használt módszert sem részleteztem az interjúban. Nekem sem a nyuszi tojta húsvétra. Tessék olvasni, tanulni, próbálkozni. Amiért nem dolgozol meg, értéktelen lesz.

További információ:

Szemlér Ákos Testaurátor című blogja

Ákos korábbi megjelenései a Tudatonon:

A kiemelt kép Szemlér Ákos tulajdona.

Az interjút készítette: K. Tengeri Dalma