S. D. G.: Edzőként hogy látod: ép testben ép lélek, vagy inkább ép lélekben ép test?
Sz. G.: Azt gondolom, hogy egyik támogatja a másikat. A testünk és lelkünk állapota rajtunk kívül álló tényezőknek is bőségesen ki van téve, nem mindent tudunk befolyásolni, és ezt el is kell fogadni. Azonban ha teszünk érte, hogy jobban érezzük magunkat lelkileg, és fittebbek legyünk testileg, az általában véve javítani fogja a közérzetünket és a hangulatunkat is.
S. D. G.: Milyen mozgásformákkal foglalkozol, és miért épp ezekkel?
Sz. G.: Indoor cycling órákat, vagyis csoportos kerékpáros edzéseket tartok. 2013-ban jártam először ilyen jellegű órán, tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy egy hosszabb kihagyás után ismét elkezdtem rendszeresen sportolni. Hosszasan tudnám sorolni, mi mindent szeretek benne, az mindenesetre biztos, hogy az egyik legjobb, legélvezetesebb, legbiztonságosabb módja az állóképesség fejlesztésének.
Emellett nagy hangsúlyt fektetek a súlyzós és a funkcionális edzésekre, és a nyújtásra is mindig szánok időt. A kondicionális képességeim mellett a tudásomat is fejlesztem, részt veszek továbbképzéseken, workshopokon. A 2022-es esztendőt rögtön kettővel kezdtem: egyrészt elvégeztem a TRX-képzést, másrészt voltam egy nagyon hasznos továbbképzésen a Life1 jóvoltából, ahol a preventív teljesítményfokozás volt a fókuszban.
S. D. G.: Mit jelent számodra a testmozgás, s hogy vált ez olyan fontossá, hogy szakmaként is űzzed?
Sz. G.: Amellett, hogy mind fizikai értelemben, mind mentálisan feltölt, a sportolás nekem egyfajta életélmény is. Segít megtanulni például azt, hogyan kell megélni a pillanatot. Azt gondolom,
a rendszeres testmozgás magával hoz egyfajta tudatosságot az ember életébe, és nagyon jó alapot ad arra, hogy rendszert tudjunk teremteni magunk körül és magunkban is.
Nagyon sokat kaptam a sporttól, és szerettem volna ebből valamit átadni másoknak is, ez volt a fő motiváció, amiért erre a pályára léptem.
S. D. G.: Mennyi időt töltesz egy nap/egy héten aktívan, sportolással?
Sz. G.: Általában hetente kettő pihenőnapot tartok, a többi napon legalább egy, de általában inkább két órát töltök aktívan testmozgással. Ezek a számok nincsenek kőbe vésve, az élet vagy épp a hangulatom ezt felülírják olykor. De ha kimarad egy nap, az nagyon hiányzik.
S. D. G.: A testmozgás szükségességét mindenki ismeri, de nem mindenki gyakorolja (pl. én sem). Úgy vélem, kell hozzá a megfelelő motiváció. Szerinted mi az a motiváció, ami örömmé, s mi az, ami kényszerré teszi a mozgást?
Sz. G.: Kezdjük a kényszerrel! Sokaknak gyerekkorukból vannak olyan rossz élményei a sportolással kapcsolatban, ami miatt negatív a hozzáállásuk. Nagyon remélem, hogy egyre több olyan testnevelő és edző dolgozik gyerekekkel, akik akarnak és tudnak is ezen a rossz hagyományon változtatni.
Ugyanakkor felnőttként sem késő megszeretni a testmozgást, sok pozitív élményt lehet szerezni a sport által – bármely életkorban.
Ilyen pozitívum lehet a sikerélmény, a kikapcsolódás, a feltöltődés, a közösségi élmény.
Fontos tudni azt, hogy a sporttevékenység biokémiai folyamatokat is elindít a szervezetben. Ezért is lehet, hogy egy ideig szenvedünk, majd úgymond elkap minket a gépszíj, és a végén fülig érő szájjal fejezzük be az edzést.
S. D. G.: Gondolom, nálad is voltak/vannak nehezebb időszakok, amikor nehéz megtalálni a lelkierőt, hogy nekiindulj. Miként motiválod magad?
Sz. G.: Arra szoktam gondolni, hányszor bántam meg egy edzést. Ez a nullához közeli szám eléggé meggyőző tud lenni, ugyanakkor fontos megtalálni az egyensúlyt, és a pihenésre, regenerációra is időt szánni. Ezért még a szabadidő-sportolóknak is fontos az edzéstervezés.
S. D. G.: Munka, magánélet és egyéb teendők mellett hogyan tudtad jól beépíteni a mozgást az életbe?
Sz. G.: Saját tapasztalataim szerint a sportolás az élet minden területére pozitív hatással van, így eszembe sem jut, hogy miért is csinálom. Persze egy nap nekem is csak 24 órából áll, és előfordul, hogy az edzések mellett valami másra már nem jut időm.
S. D. G.: Te mennyire értesz egyet azzal, hogy fittnek maradni döntés kérdése?
Sz. G.: Sokaknak nehezebb elérni a fittség állapotát, mint megtartani azt. Saját magunkhoz mérten azonban
mindig tudunk tenni valamit, hogy még jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
S. D. G.: A kamaszok örök átka, hogy az énképük szerint messze alulmúlják az elvárásokat. De milyen énkép a reális? Mik a reális elvárások?
Sz. G.: Elvárások helyett inkább beszélnék célokról. Szerintem a legfontosabb önmagunk szeretete és megismerése, a világ és más emberek iránti érdeklődés és nyitottság, a felfedezés vágya, a pozitív és negatív érzések elfogadása, valamint a kudarcélményekből való tanulás.
S. D. G.: Mit tanácsolnál azoknak, akik mozgássérültek? Ők miként keressék meg a nekik való mozgásformát?
Sz. G.: A sport mindenkié, és szerencsére egyre több a lehetőség a parasportban is. A speciális eszközökön és foglalkozásokon túl olyan kezdeményezések is vannak, amelyek az épek és a fogyatékkal élő, sérült emberek közös sportolását támogatják. Az edzőtermek között is lehet olyat találni, amely akadálymentessé van téve. A Magyar Paralimpiai Bizottság is tud segítséget nyújtani a sportolni vágyóknak. Az ő életüket éppúgy teljesebbé, boldogabbá teheti a sportolás élménye, test-lelki egészségükre ugyanúgy jó hatással van a rendszeres testmozgás, mint ahogy bárki másnak.
S. D. G.: Mit tanácsolnál azoknak, akik elhízással küzdenek, vagy épp dohányosok? Ők miként induljanak neki a sportolásnak?
Sz. G.: Egy alaposabb orvosi vizsgálatot mindenképp ajánlanék előtte, egy jól képzett személyi edző pedig sokat tud segíteni. A csoportos órákon való részvételt is tudom ajánlani, ahol nem szégyen, sőt kifejezetten ajánlott jelezni, ha az embernek valamilyen egészségügyi problémája van, illetve ha nem próbálta még ki az adott edzéstípust. Ez egyébként természetesen mindenkire vonatkozik.
S. D. G.: Idősebbek számára gyakran mondják, hogy a kulcs: aktívnak maradni. De ha nincs kis kertjük, nem tanulták meg a rendszeres mozgás fontosságát, akkor ők mit tehetnek?
Sz. G.: Sokat tud segíteni, ha van társaság a mozgáshoz, például egy-egy kiránduláshoz vagy kiadósabb sétához. Csoportos senior tornák is elérhetők néhány edzőteremben. A fizikai aktivitás mellett a társas kapcsolatok is hozzájárulnak az idősek jóllétéhez.
S. D. G.: A párom szerint a legjobb stresszlevezetés a mozgás. Szerintem az írás. Mit tanácsolsz azoknak, akik nem lelik a sportban az örömüket?
Sz. G.: Próbáljanak ki több mozgásformát, több helyszínen, hétköznap, hétvégén, reggel, délután, este, társasággal és egyedül is… Nem mindig találja meg elsőre az ember az igazit, de amikor végre sikerül, nem engedi majd el. Persze lehet, hogy Te például mindig jobban fogod élvezni az írást, de egy-egy sportolással töltött óra után akár még az ihlet is megszállhat – vagy akár már közben is.
Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella
