Markus Majaluoma finn származású író, illusztrátor. Több gyerekkönyvet írt és rajzolt, ezek közül az Apa-sorozat jelent meg magyarul, a Koinónia Kiadó gondozásában, Jankó Szép Yvette fordításában.
Nekem a sorozat negyedik része, az Apa, menjünk gombászni! című kötetet volt szerencsém olvasni, szóljon hát ez az ismertető Apáról, Putkela bácsiról, Osziról, Vejnőről és Annamariról.
A történet szerint apa hazatér a munkából, vadi új autójával, a gyerekek egy erdei gombászásra próbálják rávenni őt. Apa ebbe kénytelen-kelletlen beleegyezik, így Putkela bácsival és egy megtermett zászlórúddal együtt nekivágnak az erdőnek, ahol jókora kalandba keverednek, és ahonnan gomba helyett egy medvének hitt tehénnel térnek haza. Ez egy kis csalódottság-érzést keltett bennem. Mikor a könyvet választottam, azt hittem, egy remek gombás gyerekkönyvbe botlottam, sok gombafélével, szép rajzokkal, egy véletlenül leszakított bolondgombával, vagy ilyesmi. Hát, gomba nem sok volt benne, de azért nem unatkoztam így sem, köszönhetően az apró vicceknek a zászlórúddal és a medvével.
Ha te is gombás mesekönyvet keresel, ajánlom a Gúfó és a gombákat.
A könyv érdekessége-értéke számomra az apa megjelenése. Ritka, hogy a gyerekkönyvek főszereplője az apa legyen, itt mégis; nagy pozitívumként apának munka után jut erő-idő, hogy a gyerekekkel kirándulni menjen. Ritka a mesekönyvekben és még ritkább a való életben, pedig tudjuk, milyen fontos az apafigura a gyerekek életében. Az egyik legkedvesebb óvodai emlékem is ehhez kapcsolódik: Ki tudja, mi történik, ha a csoportszobában füstjelzőket ellenőriz egy bácsi? 5 perc néma csend. Felejthetetlen ámulattal figyelték minden mozdulatát, valóságos csodaként élték meg egy férfi megjelenését az oviban. Ugyanilyen reakciót vált ki egy óvó bácsi vagy egy karbantartó felbukkanása is. Szóval, ha ekkora hatással van egy idegen férfi a gyerekekre, gondolhatjuk, mekkora jelentősége van az apukájának!
A kötet illusztrációja visszarepít a gyerekkoromba. Egyrészről a kis, kerekszemű, piros orrú szereplők emlékeztetnek a Fecsegő tipegők pelenkás hőseire, másrészről eszembe juttatják Almási Katalin rajzait a Lúdas Matyiban (Első Magyar 2002). A fecsegőket nem kedveltem, a Lúdas Matyit viszont annál inkább, ezért nagy kedvvel böngésztem ezt a kötetet is.
Bár elsőre kicsit furcsának tűnt az egész könyv, végül mégis megkedveltem. A szöveg és a képek harmóniában vannak, ugyanazt a játékos humort tükrözik vissza. Felnőttek és nagyobb gyerekek számára egyaránt jó élményt jelenthet az olvasása. Öt éves kortól ajánlom.
Hacskóné Bezzeg Alexandra ajánlója
