Gyakran törvényszerűnek tekintjük, hogy az első szex fáj, vagy akár vérzik is. Holott a szüzesség elvesztése nem mindig kellemetlen élmény, sőt. Fiúk és lányok, hiánypótló írás következik!
Ki is volt Hümenaiosz, azaz rövid kultúrtörténeti bevezető
Hümenaiosz nevével rövid életű, ám annál intenzívebb klasszika-filológia tanulmányaim során találkoztam először, mégpedig Euripidész Trójai nők című drámájában. A tragédia épp azután játszódik, hogy a görög sereg győzelmet aratott a trójaiak fölött. A cselekmény egy pontján megjelenik a színpadon a tébolyult Kasszandra, akit Aiasz, a győztes görög sereg egyik nevezetes hőse, ahogy az háborúban szokás, az ágyasává tett, azaz inkább megerőszakolt – és ez az, amibe Kasszandra beleőrült. Ebben a kontextusban énekli a színpadra fellépő nő, szörnyű iróniával, Hümenaiosz dicséretét.
Ezt az egész történetet azért meséltem el, mert szerintem jól leírja azt, hogy kulturálisan milyen alapokon nyugszik a szüzességgel való kapcsolatunk. A szüzesség, illetve annak elvesztése elsősorban nem a nemi vággyal vagy a szerelemmel függ össze, hanem a házassággal. A házasság pedig a huszadik századig elsősorban a túlélés intézménye volt. Annak érdekében, hogy a család fennmaradjon, és az egyén boldogulni tudjon, bölcsen kellett házasodni, az ember, különösképpen a nő egyéni vágyai pedig ehhez képest keveset számítottak. Természetesen a hadifogoly Kasszandra még ehhez képest is rosszul járt, de sokaknak ma sem jobb a sorsa – mind a mai napig hallunk elrendezett házasságokról, sőt, gyerekházasságokról is.
Az is előfordul, hogy egy-egy aggódó szülő arra kéri a nőgyógyászt, hogy vizsgálja meg, ép-e még a gyermeke szűzhártyája. Azt hinnénk, hogy ilyen a fejlett világban nem fordulhat elő, de még Amerikában is megtörténik az ilyesmi. Ha ilyenkor az orvos elvégzi a vizsgálatot, és nem talál szűzhártyát, majd ezt közli is a szülővel, akkor súlyos bántalmazásnak teszi ki a gyereket.
Ha pedig szűzhártya hiányában is azt mondja, hogy a fiatal érintetlen, akkor azzal talán megvédi az illetőt, talán épp ezzel sodorja veszélybe, hiszen lehet, hogy a szülőnek egy nemierőszak-per miatt van szüksége bizonyítékra azzal kapcsolatosan, hogy szűz-e a gyereke. Vagyis a jó megoldás ebben az esetben az, ha az orvos egyáltalán nem végez ilyen vizsgálatot, és jelzi a családsegítő szolgálat felé, hogy valószínűleg nincs minden rendben abban a háztartásban, ahol ilyet kérnek.
Saáry Lilla pszichológus várja olvasóink kérdéseit a szexualitás témakörében, szexedukációs céllal! E-mail: info@tudaton.hu, tárgy: bevállalom (az anonimitást biztosítjuk!)
A szüzesség anatómiája
Ez az egész szüzesség-vizsgálat amellett, hogy bántalmazás, indokolatlanul invazív és gyakorlatilag szexuális zaklatásnak minősül, még azt a célt sem tölti be, amelyre elvileg hivatott. Valójában nem lehet megállapítani azt, hogy valaki részt vett-e már behatolásos szexben, csak abból kiindulva, hogy ép-e a szűzhártyája vagy sem.
A szűzhártya kinézete nagy egyéni változatosságot mutat, de általában elmondható, hogy szinte minden szűzhártyán van valamilyen rés – ezen keresztül távozik a menstruációs vér és a hüvelyfolyadék. Ha a szűzhártyán nincs kivezető nyílás, akkor orvosi segítségre van szükség, hiszen a menstruációs vér nem tudja elhagyni a testet. Szerencsére ez a probléma elég ritka, és egy rutinműtéttel orvosolható. Még ha ilyen szűzhártyája is van valakinek, a húgycsövet soha nem fogja elzárni, emiatt tehát nem kell aggódnunk.
Hogy a szűzhártyán mekkora és milyen nyílás van, abszolút egyénfüggő. Ez a nyílás az élet folyamán változhat is – tánc, torna vagy akár lovaglás során is megrepedhet, ahogy a maszturbáció vagy egy nőgyógyászati vizsgálat is kitágíthatja. Van, akinek a szűzhártyáján eleve akkora rés van, mintha része lett volna már behatolásos szexben, holott valójában még soha nem csinált ilyesmit. Még ha tágulnia is kell a szűzhártyának ahhoz, hogy az illető alkalmas legyen a vaginális behatolásra, ez a folyamat nem szükségszerűen véres vagy fájdalmas – sőt, a véres változat a ritka. Ha valaki azt érzi, hogy a túlságosan szűk – tehát nem átjárhatatlan, csak szűk – szűzhártya akadályozza őt a szexuális életben, akkor akár saját magának is megpróbálhatja óvatosan tágítani azt.
Jó jó, de ha a szűzhártya nem jelzi, hogy az illető élt-e már szexuális életet, akkor mégis mi haszna van ennek a szervnek? Összességében véve: nem sok. A szűzhártya még az embrionális élet folyamán fejlődik ki, és valószínűleg a születés után az a funkciója, hogy védje a hüvelyt a fertőzésektől, lévén a kisbaba képtelen az önálló tisztálkodásra (Hobday és mtsai., 1997). Ez különösen fontos lehet abban az időszakban, amíg a kisbaba nem képes a széklet- és vizeletvisszatartásra. A szűzhártyának nincs igazán más ismert anatómiai funkciója, és főleg az nem a funkciója, hogy jelezze, élt-e már szexuális életet az illető (Nagoski, 2015).
Ha valakinek fáj a vaginális szex, akár az első alkalommal, akár később, érdemes arra is gyanakodni, hogy nem a szüzesség és a tisztaság jeléről van szó, hanem arról, hogy nem elég síkos a hüvely – ugyanis ez a fájdalmas behatolás leggyakoribb oka, nem a szűzhártya (Nagoski, 2015). A fájdalmas behatolást egyébként az is okozhatja, hogy az illető nagyon feszült, és egyszerűen csak nem lazulnak el eléggé a hüvelyi izmai ahhoz, hogy kellemes legyen neki az élmény.
Mikor veszítsük el?
Egy 2012-es kutatás szerint a magyarok átlagosan 18 és 19 éves kor között veszítik el a szüzességüket (The Face of Global Sex, 2012). Ez az adat azért nem igazán sokatmondó, mert a szüzesség elvesztése korosztályról korosztályra változhat. Talán többet árul el a magyarok szexuális szokásairól az a tény, hogy a jelenleg 30-45 év közötti korosztály 20-22%-a veszítette el 16 éves kora előtt a szüzességét, 32-38%-uk pedig 18 évesen vagy később (Gyimesi & Kassai, 2011).
Vagyis hiába érezzük vagy éreztük sokan a nyomást serdülőkorunkban, hogy ciki 18 évesen szűznek lenni, rengetegen vannak, akik 18 éves koruk után élik át az első szexuális élményüket – sőt, feltehetőleg az emberek több, mint a fele ebbe a kategóriába esik.
Nemi kérdések (pasiknak is)
Amikor szüzességről van szó, általában a nőkről beszélünk, és a férfiakról jóval kevesebb szó esik. Ha egy nő a húszas évei elején is szűz, akkor általában azt feltételezzük róla, hogy türelmes, óvatos, és nem akarja elsietni az első szexuális élményt; míg egy férfiról gyorsabban mondjuk ki az ítéletet, hogy ügyetlen, és „nincs szerencséje a nőkkel.”
Itt érdemes leszögeznem azt, hogy ha valaki kifejezetten későn, mondjuk a harmincas évei közepén is szűz, nem jelenti automatikusan azt, hogy valami gond van vele, vagy képtelen lenne a szexuális kapcsolatok kialakítására.
Ha az illetőt zavarja az, hogy már viszonylag idős, és még nem volt szexuális tapasztalata, akkor természetesen kérhet terápiás segítséget, amely általában hatékony, és átsegíti az illetőt a kezdeti nehézségeken az ismerkedés és a kapcsolatok terén.
Ennek az egésznek ahhoz is köze van, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, a szex spontán dolog, és vagy jól működik, vagy nem. Emellett hagyományos nemi szerepek szerint a nő a szexuálisan passzív fél, tehát ha az első alkalommal ő nem igazán tudja, hogy mit csináljon, akkor az teljesen rendben van, a tisztaság és a szűziesség jele, és különben is, a nőnek eleve nincs túl sok dolga az egész aktus során.
Ergo a férfinak kellene spontán és ösztönösen jól szexelnie már az első alkalommal is. Egy tapasztalatlan férfi azonban ugyanúgy nem fogja tudni, hogy mihez kezdjen, mint egy tapasztalatlan nő, ő viszont jó eséllyel többet fog szorongani emiatt.
A szexuális élvezetet pedig kevés dolog tudja úgy megakadályozni, mint a teljesítményszorongás: ez a leggyakoribb oka az olyan problémáknak, mint a korai és a késői magömlés, vagy az erekciós zavar.
Érdemes lenne tudatosítani magunkban, hogy a férfiak és a nők között általában véve kevesebb különbség van, mint az egyes emberek között. A személyiségünk, az adottságaink és a saját történetünk sokkal inkább meghatároz bennünket, mint akár a nemi identitásunk, akár a kromoszomális nemünk. Az első szex alkalmával valószínűleg mindenki esetlen és szorong egy kicsit, és ez teljesen rendben is van – a valódi szex se a romantikus filmek rózsaszirmos jeleneteire, se a pornófilmekre nem igazán hasonlít. Hasznos lehet, ha se magunktól, se a partnerünktől nem várunk el lehetetlen dolgokat, főleg akkor nem, ha a kapcsolat vagy az életünk szexuálisan aktív szakaszának az elején vagyunk.
Elveszítünk-e bármit is?
De tényleg elveszítünk valamit, amikor először szexelünk? Jó esetben egyáltalán nem veszítünk el olyasmit, amire szükségünk lenne – legfeljebb a szűzhártyát, arról pedig már megállapítottuk, hogy ha volt is szerepe, azt már csecsemőkorunkban betöltötte.
18-19 éves korom körül egy barátnőmmel többször is beszélgettünk arról, hogy ő kifejezetten szűknek érzi a szűzhártyáját és így a hüvelyét is, és emiatt nem igazán sikerült neki a behatolásos szex, mikor az akkori barátjával próbálkoztak. Mivel ebben a tárgykörben akkor én sem voltam igazán képzett, nem tudtam többet tenni annál, mint hogy meghallgatom őt. Aztán egy telefonhívásunk során egyszer csak közölte velem, hogy ragyogó következtetésre jutott: „Hát ha a szűzhártya nem kell oda, akkor el vele!” Majd kifejtette, hogy ő bizony vesz egy dildót, és ki fogja tágítani a szűzhártyáját – a barátjára nem merte rábízni a feladatot.
Az elhatározást tett követte, és emlékeim szerint később nem is volt gondja a vaginális behatolással. Sokkal többre sajnos nem emlékszem – a kapcsolatunk idővel megszakadt –, de ez az „el vele!” azóta is velem van. Az a benyomásom, hogy a barátnőm akkori hozzáállása hasznosabb volt, mint sokaké, akik úgy érzik, hogy az első szexuális élményük hatására valamiképpen kevesebbek lesznek.
Az első szexuális élmény során, általában és jó esetben, nem elveszítünk, hanem inkább nyerünk valamit. Gazdagodunk egy élménnyel, megtudunk valamit arról, hogy milyen érzés kapcsolódni valakihez. Felfedezünk valami újat saját magunkkal és másvalakivel kapcsolatosan is – testi és lelki értelemben egyaránt.
A szüzesség intézményének igazán abban a korban volt értelme, amikor a fiatalok házasulásáról elsősorban a szülők rendelkezdtek, és mint egy vagyontárgyra, vigyázniuk kellett arra, hogy az illető „érintetlenül” lépjen be a házasságba – hiszen a születendő kicsik jóllétét és a család fennmaradását az szavatolta, ha csak a házasságon belül születnek gyerekek.
De nincs okunk arra, hogy ma is ragaszkodjunk ehhez a felfogáshoz. A szex nem mocskos és bűnös dolog, hanem egy örömszerző tevékenység. Emiatt nem is érdemes az első szexuális élményünket úgy felfogni, mintha valamilyen elképzelt tisztaságot veszítenénk el ennek az alkalmával. Ettől függetlenül természetesen dönthetünk úgy, hogy csak házasságkötés után élünk majd nemi életet, de fontos, hogy úgy érezzük, ez a saját döntésünk, és nem valaki másé. Elvégre a saját testünkről van szó, arról pedig csak mi magunk dönthetünk.
Saáry Lilla cikke
Források:
- Gyimesi, A., & Kassai, T. (2011). Így szexel Magyarország. Alexandra Kiadó.
- Hobday, A. J., Haury, L., & Dayton, P. K. (1997). Function of the human hymen. Medical Hypotheses, 49(2), 171–173. https://doi.org/10.1016/S0306-9877(97)90223-1
- Nagoski, E. (2015). Come as you are: The surprising new science that will transform your sex life. Scribe Publications.
- The Face of Global Sex. (2012). First Sex—Using a condom and its impact on future sexual behaviour. Durex. https://www.drfelix.co.uk/wp-content/uploads/2018/01/Global%20face%20of%20sex%202012%20report.pdf
Nyitókép: Pixabay
