Először csak néhány ismerősömnél, majd nálam is megjelent ez a lélekromboló, blokkoló jelenség. De hogyan is lehet elmagyarázni, mit érzünk ilyenkor? Aki még nem érezte, talán el sem tudja képzelni, mitől olyan borzasztó.
Ez nem csak egy hiszti, nyavalygás vagy kósza ijedtség holmi lényegtelen dologtól – ez egy időnként rám telepedő és közben minden mást elnyomó, eltakaró, erős félelemérzet. Ilyenkor úgy érzem, megszűnik körülöttem minden szép érzés és gondolat, majd fokozatosan átveszi helyét egy olyan megmagyarázhatatlan, erős félelem, amit semmihez sem tudnék igazán hasonlítani.
Mivel ez egy valódi, intenzív érzés, ezért testi tünetekkel is járhat. Valaki a szívénél érez fájdalmat, valakinek légszomja lesz, valaki a fejében érez nyomást stb. Ami egyébként normális reakció, amikor hirtelen megijedünk, csak ebben a zavart állapotban ez sokkal tovább tart, mint amikor szimplán megijed valaki. Ez az aggasztó helyzet nyilván csak fokozza a már amúgy is nagy riadtságot bennünk.
Ehhez társul még a rémült kérdés: „Úristen, mi történik velem, megbolondultam?”, valamint az általános szégyenérzet, amitől még szerencsétlenebbül érzi magát az ember.
Nem csoda, ha kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, mert úgy tűnik, bármikor, bárhol ránk törhet: ha épp úton vagyunk, de akár otthon, a megszokott környezetben is. Munkahelyen viszont ritkán tapasztaltam. Ott inkább csak akkor, amikor nagyon kialvatlanul mentem dolgozni az éjszaka rám törő pánikrohamok és azok fentebb írt következményei miatt.
Biztos vagyok benne, hogy sokan hajlamosak egyedül érezni magukat ezzel a problémával, pedig sokkal több embert érint, mint gondolnánk – csak nem merünk beszélni róla, mert túlságosan megmagyarázhatatlannak tűnik a dolog.
Van-e megoldás?
Nem mindenkinél válik be ugyanaz, és ami egyszer már segített, az nem minden helyzetben működik ismét. Az biztos, hogy ha kimerült vagyok, gyakrabban előfordul, hogy rám tör a pánik. (Fontos: a kimerültség nem ugyanaz, mint a fáradtság). Hozzátenném, hogy egy ilyen roham is kimeríti az embert, ezért tűnik ördögi körnek, főleg, ha bizonyos időszakban sűrűbben jelentkezik. Szerintem ilyenkor az a legjobb, ha megengedjük magunknak, hogy kipihenjük ezt testileg és lelkileg egyaránt, tehát kapcsolódjunk ki olyan dologgal, ami leköt, de nem kell agyalnunk rajta. Olyan egyszerű dolgok is segíthetnek, mint egy könnyen emészthető könyv, nyugis sorozat, kellemes zene vagy bármi más olyan tevékenység, ami kikapcsol és feltölt bennünket.
Ennek szenteljük a figyelmünket, ne a félelemérzetnek – még akkor se, ha esetleg ott van velünk. Jó érzés tudni, hogy mint minden más, ez sem tart örökké, ez is csak egy múló állapot.
Tehát ha lehet, tegyünk meg mindent, hogy elkerüljük a kimerültséget. Ehhez igyekeztem összeszedni olyan tippeket, amelyekről úgy tapasztaltam, hogy segítenek.
A munka nemesít
A legideálisabb az, ha kellemesen elfáradtunk egy hasznos munka elvégzése után. Ilyenkor máris jó úton járunk a győzelemhez, tehát csapjunk le az alkalomra, ha erre lehetőségünk akad – még akkor is, ha esetleg pénzszerzés helyett csak segítünk ezzel egy kedves ismerősünknek. Munkavégzéskor csak a feladatra figyelünk, utána pedig határozottabbak lesznek a gondolataink, mert a fáradtságtól általában magától szelektálódnak bennünk a mellékes dolgok, és figyelmünket inkább a lényeg köti le, tehát sokkal hamarabb érzékeljük és mondunk nemet a jelentéktelen dolgok befogadására. Emellett vannak, akik épp a monotonabb feladatok elvégzésekor tudnak igazán gondolkodni és eszükbe jutnak újszerű meglátások, ötletek. Közben, ha segítségére vagyunk másoknak is, növeljük az önbizalmunkat, energiát nyerünk belőle, hasznosnak érezzük tőle magunkat.
Rendrakás és takarítás magad körül
Több szempontból is hasznos tevékenység, és nemcsak higiéniai okokból: amint rendet rakunk a szobában vagy a lakásban, az azonnal visszahat ránk. Bennünk is egyfajta rendet és nyugalmat teremt.
Testmozgás
Főleg az ismétlődésre épülő, úgynevezett kardio-testmozgás lehet előnyös, persze mindig a magunk súlyához és teljesítményéhez mérten. Egészségesen hat a testre, de a lélekre is, mert boldogsághormont termel.
Igyunk vizet!
Fontos, hogy rendszeresen igyunk, mert ha huzamosabb ideig nem foglalkozunk ezzel, sokkal több energiába kerül bármit is csinálni testileg és szellemileg egyaránt. Bár a kevés folyadék fogyasztásához is észrevétlenül hozzá lehet szokni, de máris érezzük a különbséget egy pohár víz elfogyasztása után.
Táplálkozás
Kerüljük az egész napon át tartó, folyamatos eszegetést, mert ha félóránként eszünk valamit, bármi is legyen az, állandóan emésztőüzemmódban vagyunk, és ez is megterheli a szervezetünket. Hosszú távon energikusabbak leszünk, ha beillesztjük a zöldséget és a gyümölcsöt a mindennapokba.
Nyugodt alvás, pihenés
Elalvás előtt már ne agyaljunk komoly dolgokon és döntéseken, hiszen nem ez a legalkalmasabb időszak erre. Ne foglalkozzunk már semmilyen felkavaró cikkel, könyvvel vagy filmmel se, ha egy mód van rá.
Ne gondolkodjunk azon, mennyi feladat vár még ránk. Ha tanácsolhatom, helyette inkább idézzük fel, mennyi mindent elvégeztünk ma!
Sokkal pihentetőbb az éjszaka, ha már este 10 előtt ágyba kerülünk. Jó hatással van a pihentető alvásra, ha előtte alaposan kiszellőztetünk és inkább hűvösebb van a helyiségben, mint melegebb, nincs rajtunk közben pulóver vagy zokni. A nyugtató teakeverék vagy a kálciumos, magnéziumos pezsgőtabletta is bevált nálam (ezek napközben is jól jöhetnek). Ha kicsit átmasszírozzuk a vállunkat és tarkónk környékét, illetve próbáljuk elérni a gerincünk táját, és kétoldalt végignyomkodjuk, máris segítettünk a vérkeringésünknek, ellazultabbak leszünk, felszabadultabbnak érezzük magunkat.
Humor
Bár ebben a lelkiállapotban nehéz elhinni, de bárhol, bármikor, bármilyen szituációban megjelenhet egy kis humor. Gyógyít minket minden, amit viccesnek érzünk, feloldja bennünk a feszültséget.
Nagyon jót tesz a nevetés is, de már maga a tény, hogy észrevettünk valamit, ami megmosolyogtat minket, rendkívüli erővel bír.
Légzés
Nem kell közben semmire sem odafigyelnünk vagy gondolnunk, csak vegyünk mély lélegzeteket, tartsuk benn őket kicsit, majd a szánkon nagyon lassan fújjuk ki teljesen a levegőt. De sokféle összetettebb légzőgyakorlat létezik, amik beválhatnak (pl. 4-7-8 relaxációs légzés). A lényeg, hogy nem kell rágörcsölni, olyat csináljunk és addig, amíg az jól esik.
Tudatosítsuk a pánikot!
A következő rész már kicsit összetettebb. Tudatosítsuk, mi az, ami ránk telepszik, hiszen már sokszor éreztük, és tudjuk is, mikor nemsoká kezdődik majd. Miután már tudjuk, mi következik, újból és újból átéltük, és rájöttünk, hogy újból és újból elpazarolta az életünkből azt az időt, amit bármi mással is átélhettünk volna, ezért jogosan érezhetjük, hogy elegünk van már belőle. Nekem bevált az, hogy határozottan eldöntöttem: nem hagyom többé, hogy ez elrontsa a pihenőidőmet, a szeretteimmel töltött időt, és nem kell szégyenkeznem miatta. Ha szeretnénk, meg is szólíthatjuk, rendre utasíthatjuk – nem durván, csak őszintén és határozottan. Ne ijedjünk meg, csak ismerjük fel, és legyünk büszkék, ha felismertük, mert ez előrelépés a dolog tudatosítása felé. Fontos, hogy ne hadakozzunk vele, de határozottan és saját megfontolásból döntsük el, jelentsük ki, hogy ebből most már elég. Ne adjuk fel, ameddig van erőnk, ismételgessük neki. Ha nincs senki más velünk, vagy nem hallanak minket, akár hangosan is mondhatjuk, annál nagyobb erővel hat a dolog.
Tudatosítsuk a jót!
Sokat segíthet, ha figyelmünkkel megragadjuk azokat az alkalmakat, amikor jól érezzük magunkat. A találkozást egy kedves emberrel, a szerettünkkel együtt töltött kellemes időt, a hálát vagy a lelkesedést, amit érzünk bármi iránt, élvezzük a finom étel ízét, élvezzük ki jobban mindent, ami örömöt okoz, gyönyörködjük addig, amíg csak tudunk abban, ami igazán tetszik. Éljük át mindezeket akkor, amikor történnek, hogy amikor eljön a „rossz idő”, újból fel tudjuk eleveníteni ezeket a szép érzéseinket, ezzel védelmezhessük magunkat az ártó érzéstől.
A múlt és jövő pozitív felhasználása
Végezetül azt szeretném tanácsolni, hogy emlékezzünk az eddigi sikerélményeinkre! Arra, amit már elértünk, és legyünk büszkék arra, amit saját magunkhoz képest fejlődtünk korábbi önmagunkhoz képest.
Legyenek terveink, céljaink a jövőre nézve, és vegyük észre, örüljünk annak, amikor lépünk egyet feléjük. És persze maradjunk higgadtak, ítéletmentes megfigyelők, higgyünk magunkban, higgyük el, hogy ez működik, és mindezek együttes erejével mi irányítjuk életünknek ezt a részét.
Igyekezzünk segíteni önmagunkon, de ha valamiért ez mégsem válik be, tudjuk, hogy van körülöttünk támogatás, vannak hozzáértő szakemberek, akik segíthetnek visszavezetni az okokhoz, esetleg gyógyszerek és működő terápiák, amelyek hosszú távú segítséget nyújtanak.
Turák Norbert írása
Kiemelt kép forrása: Samer Daboul (pexels.com)
